Menü

A szombati lecke…


 smile, mosoly, kacsint...
Szóval megvolt a Harináma. Eleinte 4-en mentünk, aztán egyszer csak 5-en lettünk. Sensi felesége is csatlakozott hozzánk…
Bár tényleg csak négyen zenéltünk és énekeltünk, azt hiszem ez volt eddigi életem egyik legjobb Harinámja. Amolyan, hát nem vagyunk sokan, szóval akkor úgy is mindegy és annyira lazán vette mindenki, hogy teljesen elolvadt a világ. Minden ember bírta és vissza integetett, sokan táncra perdültek. Mi meg csak mentünk és hasítottunk. Elfelejtettem levágni a körmömet és így az kiszabott egy darabot az újjamból, amitől galy véres lett az egész jobb kezem, meg a dob is, de igazából akkor ott, ez annyira mindegy volt, hogy igazából észre se vettem. Mostanában amúgy többen szólnak rám, hogy karatalozás közben, vagy a wompernél már fekete az újam, meg ilyenek, de hát kit érdekel nem? Előbb vagy utóbb úgy is le kell mondani erről a testről, akkor meg miért ne akkor ott tegyem meg. Amúgy is nagy vágyam, hogy Kirtan közben hagyhassam el ezt a világot, illetve inkább úgy szoktam kirtanozni, hogy na drága krisna, akkor most, meg akarok halni és vissza akarok menni hozzád, mert most annyira tökéletesen együtt van minden. Bhakták, Zene, Szentnév, minden ami egy jó halálhoz kell…

"Amint a sankirtana hangja betöltötte az étert, mind a három világ a boldogság hullámain úszott. Az emberek tömegestől tódultak előre, hogy láthassák az Úr csodaszép táncát, a félistenek pedig virágesőt szórtak a fejére. Még a bénák, a vakok, a süketek is hirtelen megfeledkeztek a fogyatékosságaikról, s szaladtak, hogy bekapcsolódjanak a sankirtanába. Kőszívű emberek fakadtak sírva a boldogságtól, mikor meghallották az Úr szent nevének fülbemászó énekét, s még az állatok és a madarak is izgatottá váltak."

[Sri Narahari Chakravarti Thakura: Narottama Vilasa, negyedik vilasa]


"A viszályok korszakának közepén Sri Caitanya Mahaprabhu bhaktái a hiteles lelki tanítómester tulajdonságairól szóló dalokat hallgatnak. Nagy erőfeszítés árán éneklik az Úr Hari neveinek nagyszerű mantráját, valamint az Úr szent bhaktáit és a hiteles gurut imádják."
 
[Srila Sarvabhauma Bhattacarya, Susloka-Satakam, 81.vers]

 
Vannak dolgok amiket egészen egyszerűen meg kell tennünk…
 
lenyomva, félig a homokban.

Aztán utána beszélgettünk Forestiinával, aki egy időben aktív hozzá szóló volt itt a blogon is…
Nem gondoltam volna, hogy igazat fogok neki adni abban amit tett, de miután beszélgettünk megértettem, hogy miért hagyta ott a férjét, és miért akar most vissza menni hozzá és azt is miért, és hogyan…?  Bár nem fogom leírni, hogy mi is a konkrét szitu, a valódi okok nagyon hasonlítanak egy történetre, amit nem is olyan régen hallhattam Niranjana maharája egy leckéje közben:

Szóval egyszer élt egy bráhmana, akinek egy nagyon oda-adó és szintén brahminikus felesége volt. De történt egyszer, hogy a bráhmana megpillantott egy nagyon szép prostituáltat és megkívánta. Onnantól, hogy meglátta, másra nem is tudott gondolni és nagyon lehangolt lett, hogy nem kaphatja meg…
Felesége egyik nap rákérdezett búslakodásának okára és mivel a bráhmana őszinte ember volt, elmondta feleségének, hogy miféle vágyak gyötrik őt a prostituáltal kapcsolatban…
A feleség erre fogta magát és minden nap, miután elvégezte a házkörüli munkáit elment a prostituált házába, hogy ott cselédként szolgálhasson. Eleinte nagyon alantas dolgokat bíztak csak rá, de aztán ahogyan látták, hogy egyre többet és többet szolgál, sőt mindig csinál valami pluszt, így egyre közelebb került a prostituálthoz, aki messze földön híres volt és nagy házat és sok szolgát tartott… Aztán egy nap megkérdezte egy bensőséges szolgáját, hogy ki az akinek köszönheti, hogy mostanában minden olyan szépen rendben van és olyan nagy rend és tisztaság van a házban. Erre az mondta neki, hogy a bráhmana felesége (persze ezt akkor még nem tudták) az, aki nem rég állt a szolgálatába. A prostituált magához hívatta az asszonyt és elmondta neki, hogy mennyire elégedetté tette a szolgálataival és szeretné megtudni, hogy van-e valami amivel ő is örömet tudna okozni neki?  Erre a bráhmana felesége elmondta, hogy a férje megkívánta és azért állt a szolgálatába, hogy valahogyan elérje, hogy a prostituált találkozzon a férjével…
A gyönyörű prostituált elgondolkozott a helyzeten és azt mondta a cselédnek, hogy jó, két nap múlva gyertek el hozzám a férjeddel ebédre…
Szóval a bráhmana felesége haza ment és elmondta férjének, hogy mi történt…
Két nap múlva úgy is tettek és elmentek a meghívásra. A prostituált kieszelt egy tervet, és kétféle ételt készíttetett. Az egyik típus, a jóság minőségébe tartozó, satvikus ételek voltak, friss zöldségekből, ghi-vel és sok tejtermékkel elkészítve, olyanok, amik ajánlatosak ahhoz, hogy az ember elfogyasztásuk után könnyen tudja kontrollálni a tudatát. Ezek az ételek nagyon egyszerűen és szimplán voltak tálalva.
A másik típus viszont pont az ellentéte volt ennek, rothadt ételek voltak, (Elkohol stb…), minden féle dögök (húsételek) amik tisztátalannak számítanak, viszont pompásan feldíszítve, gusztusosan tálalva.
Mikor a Bráhmana és a felesége megérkeztek, leültette őket az asztalhoz és egyszerre szolgáltatta fel mind a két féle ételt. Persze a Bráhamana hozzá se nyúlt a rossz ételekhez, csak a jót és a szentírásban ajánlott dolgokat ette meg…
Jól látta ezt a prostituált is és mikor befejezte a bráhmana az evést, elé ált és így szólt:
-Miért nem ettél a másik ételekből is kedves Bráhamana, hiszen a legjobb szakácsok készítették és gyönyörűen el lettek készítve. Kérlek áruld el…
-Erre a Bráhaman el kezdte idézni a védákat, hogy miért nem jók azok a másik fajta ételek és így miért nem evett belőlük, habár tényleg gyönyörűek…
Erre azt mondta neki a prostituált:
-Látod, így érted a védákat és így tudod, hogy mi a helyes és helytelen, így meg tudod különböztetni a kedvező és kedvezőtlen dolgokat, de mégis velem akarsz nemi életet élni, mert ez a fajta szépség amit kívülről látsz rajtam, elvakított. Közben meg nem veszed észre, hogy a feleséged eljött hozzám, a cselédemként szolgált csak azért, hogy elégedetté tegyen engemet és teljesítsem a férje vágyát. Mi ez, ha nem az a tisztaság ami alapján az ételeket is kiválogattad? Ha engem akarsz még mindig és nem a saját feleségedet, az olyan, mintha azokat az ételeket választanád, amik szépen fel vannak cicomázva, de közben meg rothadó és tisztátalan dolgok vannak belül…
A Bráhmana megértette a tanítást és nagy hálát érzett a felesége iránt, hogy mindazok ellenére, hogy ő mit szeretett volna, neki csak azaz egy dolog volt a szeme előtt, hogy elégedetté tegye a férjét. Megértette, hogy mekkora a kincs birtokában van és hazamentek…

Szóval bár az ő esetükben szó sincs prostituáltakról, bizony vannak olyan szituációk az életben, mikor a feleségnek szokatlan lépéseket kell meglépnie ahhoz, hogy a férje, vagy ő  tovább tudjon fejlődni… (Hát igazából csak ennyi a közös igazából a két történetben, remélem  senki nem jön nekem majd olyan hülye kérdésekkel, hogy és tényleg ez meg az volt a prostituáltal? ;D)  

Anyám is eszembe jutott, aki vagy 3-szor döntött úgy, hogy elválik a 3gyerekkel az alkoholista, szélhámos apámtól. Ebből kettőször el is költöztünk otthonról…
Sosem felejtem el azt a látványt, mikor apám jött sírva, meg térden állva megalázkodva anyám előtt és könyörgött, hogy ne hagyjuk el őt és megígéri, megváltozik. Persze sosem változott meg teljesen, mindig csak egy rövidebb időre, de végül is még a mai napig is együtt vannak…

Bhaktivdja Purna swami egyszer egy leckéjében még tavaly Egerben azt mondta, hogy egy férfi vagy megtanul alázatosnak lenni fiatal korában, vagy meg fog nősülni és akkor majd a felesége tanítja alázatra…

 
Hát ilyeneket tanultam szombaton…
 
smile, mosoly, kacsint...
 
Gouranga