Menü

A túróstészta, a szivárvány, a kút és az óceán esete…


ocean

Túrós tészta

Amikor elhisszük, hogy valamit nagyon tudunk és valamiben nagyon jók vagyunk, akkor hajlamosak vagyunk megzökkenni ha olyan dolgot látunk ami másképp van mint ahogy mi gondoltuk. Például én régen szalonnával ettem a túrós tésztát, de ahogy Krisnás lettem és vegetáriánus úgy fel kellett adnom ezt a szokásomat. De szerencsére a nagyszerű szakácsok egy sokkal komolyabb és egészségesebb ízvilágot mutattak meg, mikor pirított szezámmal készítették el ugyan ezt. Hát klasszisokkal jobb mint szalonnával. Aztán meg ott van az embereknek az a rétege, aki cukorral szereti… Én soha nem bírnám megenni cukorral a túrós tésztát, de ettől még nem tartom ostobának vagy alacsonyabb rendűnek azokat akik így tesznek.

Szivárvány

Mert mindannyian különálló szerves részei vagyunk Krisnának, mindannyian különálló egyéniségek vagyunk és mindannyiunknak egyedi kapcsolata van Vele. Mondhatnám szivárvány szín világ ez a Krisna-tudat. Ettől gyönyörű. Mikor a különböző színek szépen egymás mellett helyezkednek el, ahol a helyük van, és a kék nem találja ki, hogy ő neki sárgának kéne lennie, a sárga meg nem gondolja azt, hogy neki jobb helye lenne a lila mellett és különben is a zöld miért nem barna, hanem csak szépen együtt működve teszik a dolgukat egymás mellet és ettől szépek.

Nekünk is el kell jutnunk arra a szintre, hogy megértsük és elfogadjuk a helyzetünket, ne akarjunk valami mások lenni mint amik valólyában vagyunk. Mert ha valami más helyzetbe próbáljuk magunkat képzelni, akkor könnyen eshetünk abba a hibába, hogy hibázunk.

Az anyagi világ rabjai.

Az első számú dolog ami miatt itt vagyunk ebben az anyagi világban az nem más, hogy mi akartunk Isten lenni, mert irigyek lettünk a helyzetére. Ő meg annyira szeret bennünket, hogy megteremtette ezt a világot, hogy akkor hajrá.

Én most épp a kifelé vezető úton járok hitem szerint, ami arról szól, hogy próbálom letenni azt a gondolkodás módot, hogy én vagyok Isten. Aminek az egyik megnyilvánulási formálya az, hogy amit gondolok, érzek, arról nem gondolom azt, hogy az a legfelsőbb rendű igazság és mindenki másnak azt kell gondolnia. Ráadásul fenntartom a lehetőséget, hogy valamit nem gondolok jól, ezért elfogadom hogy lehetnek dolgok amiket félre értettem. 

Ezt azért fontos gyakorolni, mert különben az ember elméje csak ökölbe szorul és nagyon fog szenvedni a körülmények hatására. 

Ninjutsuban ezt úgy mondják, hogy ne fogj, vagyis ne ragaszkodj. Vagyis nem az a fontos, hogy most van nálam egy kard, egy kés, egy pisztoly, vagy gránát, hanem az, hogy ne azt csináljam vele mint amire az ellenfél számít, mert ha azt fogom vele csinálni akkor ő ki fogja védeni és csak pazaroltam az energiáimat. 

Ha nem tanulunk meg elengedni, akkor az azt jelenti, hogy Istennek képzeljük magunkat, és ha Istennek képzeljük magunkat akkor lesznek emberek akiket magunk alá, illetve fölé sorolunk. Vagyis úgy fogunk gondolkodni, hogy vannak akiknek nekünk kell megmondani és vannak akik nekünk mondják meg. De ez egy sarkított, birka gondolkodás mód. Mondhatni állatias. Mikor az erősebb kutya akarata érvényesül, hogy a már jól ismert példával éljek.

Ezen kívül, ha így gondolkodunk akkor gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, hogy körülöttünk forog a világ és mindenki velünk van elfoglalva és mindenki rólunk beszél, ránk gondol, és lesi minden szavunkat tettünket. De ez nem így van. Ez csak az elme tévelygése. Azt gondolja, hogy ő a fontos és akkor minden róla szól.

Mikor beszennyez minket ez a mentalitás akkor pedig általában kritikusan gondolunk a környezetünkre, vagy csak egy-egy személyre, aki boldogságunk és fejlődésünk útjában áll. Ilyenkor igyekszünk úgy tenni, mintha a mi igazunk mindenek fölött álló lenne, és ha a másik személyt is ugyan ez a gondolkodás mód jellemzi, akkor indulnak a kőkemény egó csaták, hogy ki-mit tud, meg ki mennyi éve, meg mivel a háta mögött…

De ezek csak olyan dolgok amikre hamisan vagyunk büszkék és abból fakad, hogy saját magunkat valaki fölé helyezzük.

A kútban élő béka esete az óceánnal

A kútban élő béka esetéhez tudnám legjobban hasonlítani, aki ott él a kútban és meg van ról a győződve, hogy az a világ és minden arról a kis kútról szól, meg mindent ahhoz mér, mert csak azt ismeri.  

Aztán mikor egy nap jön valaki és mesélni kezd neki az óceánról, akkor csak azt tudja kérdezni, hogy Az körülbelül mekkora a kúthoz képest, és sehogy máshogy nem akarja megérteni, mert egész életében ott kuksolt a kútban és egyáltalán nem akart tovább fejlődni, vagy kijönni onnan, mert ragaszkodott…

Hogyan lenne képes a kútban élő béka megérteni, hogy milyen is az óceán, ha nem jut el oda, hogy kijöjjön a kútból, elfelejtse a kút falát, kerevetjét, káváját, és elinduljon a végtelennek tűnő óceán óceán felé.

Ha a béka mindig csak azt gondolja, hogy körülötte meg a kút körül forog a világ, akkor bármi történjen, bármit lásson vagy halljon, mindent erre a szintre fog alakítani, mindent ennek a fényében fog látni.

Ezért aztán nagyon fontos, elfelejtsük a saját kis korlátainkat, a saját berögződéseinket és mikor történik valami, akkor ne csak saját magunkból kiindulva gondolkodjunk és lássuk a dolgokat, hanem megpróbáljuk úgy megérteni őket, mint ahogyan az óceán van a kúthoz képest…

Ehhez viszont arra van szükség, hogy megszabaduljunk a feltételekhez kötöttségünktől, amit a legjobban úgy érhetünk el, ha el kezdjük komolyan tisztítani a szívet. Ezt pedig a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare mantra vibrálásával, éneklésével érhetjük el…

Gauranga

 

ui: Ez a bejegyzés egy az egyben rólam szólt, mert olyan vagyok mint a kútban élő béka. Ha bárki más is magára szeretné venni, akkor lelke rajta…