Menü

A Világ-Egyetem


Vendégségben

  El is mentem NitayPrana prabhuhuoz, aki nagyon szépen fogadott. Ülőhellyel, és vízzel kínált, plusz még főzött nagyon finomat is. Megmutatta az új munkáit, mert ő aztán dj-ám. Az új irányvonal amit képvisel zeneileg, meg kell mondjam ölíggí teccött. :)

  Meg kicsit beszélgettünk úgy az életről, meg a helyzetről. Arról, hogy Krisna minden féle szinten megtesztel minket, hogy „Tényleg akarsz engem?" „Tényleg ezt akarod?" . Mindig újabb és újabb filmeket nézet meg velünk, hogy kiderüljön számunkra és Számára is, mennyire vagyunk eltökéltek és kitartóak. Ez egy olyan törvény, ami alól senki sem kivétel. Ezen mindenkinek át kell mennie. Mert ez égeti ki a szívünkből az anyagi dolgokhoz való ragaszkodást. Hírnév, hatalom, pénz, siker, szépség, erő, tudás, stb mind-mind megadatik, hogy utána elvétessék. „Mihez ragaszkodsz?" „Ezekhez, vagy Hozzám?" kérdi ilyenkor Ő.

  Ő minden vágyunkat teljesíti, ha elég lemondást gyakorlunk. De ha valaki valóban tiszta bhaktája szeretne lenni, akkor bizony, nagyon komoly teszteket kap Tőle. Amik nem kegyetlenség az Ő részéről, csupán lehetőség a mi számunkra, hogy valóban menedéket tudjunk venni a szent névnél. Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare.

  Szóval ezt tanultam tőle. Köszi kedves prabhu…  :)

Dojo

  Majd délután a Seijin dojoba mentem edzésre, ami most a változatosság kedvéért a nagy tornateremben volt. Jó sokan voltunk, kb20. Abban a kegyben volt részem, hogy a haladókkal edzhettem. Így viszont sikerült beszereznem pár apró karcolást.

  Szóval sok féle edzés van és sokféle sensei. Sokféle képpen okítják a harcművészeteket, ami néha bizony megsínyli ezt a nagy, mindenki azt csinál, amit akar mentalítást. Mert ugyan amit sok helyen csinálnak, az nem rossz, de nem is jó. Vagyis valami, ami mondjuk jól néz ki, vagy látványos. Mint mondjuk egy film. De az élet mindig durvább a legdurvább filmnél is. Egy valódi küzdelemben, nincsenek szépen kivitelezett formagyakorlatok és látványos technikai elemek. Mert mikor tényleg harcolnod kell, akkor van egy másik tényező is, amit edzésen nem lehet imitálni, ha nem reálisan gyakoroljuk a harcművészetet. Vagyis a tudat, hogy itt bizony most kárt akarnak tenni a testedben. És ha nem vagy eléggé felkészült, akkor nem is az ellenfél fog legyőzni, hanem az ettől való félelem. Mert a harc az életre-halálra megy. Ha valami nem életre-halálra megy, akkor az nem harc, hanem mondjuk bunyó, vagy verekedés, sport vagy küzdelem. Na ahhoz, hogy valaki csak ennyit is megértsen, már az is művészet. Így lesz ebből harcművészet. :)

  „A valódi harcművészet, az a harc elkerülésének művészete, vagyis az erőszak nélküliség…"

Na jó, akkor mára kiokoskodtam magam.

Gouranga!

Az Isten áldjon!