Menü

A világ legtermészetesebb dolga… Zágráb-2008.03.


Mikor arcok néztek rám vissza, szemek, amik látták, és érezték már a
gyűlölködés eredményét,

a háborút…

Sihan Dean Rostohar

Darányi Sensei kitalálta,
hogy ugorjunk már át Zágrábba,
Dean
Rostohar Sihan
hoz egy tréningre, hogy lássuk mitől olyan ügyesek a
tanítványai, mit tanít nekik. Több se kellett, 5-en bevágódtunk Ákos Sempai
verdájába, majd fél5 magasságában nekivágtunk az útnak…

Harcosok közt,
harcosként…

Megkértek, hogy töltsem be a navigátor szerepét és én meg
nyomtam Ákinak, hogy:

„Vissza2padlógáz, jobbszigoru, husszúegyenes140jóútPadlógáz,nyomjadtesó"


meg ilyenek, ahogyan egy videón láttam amit nemrég kaptam (nagy mulatságot
okozva ezzel a társaságnak :) )

Olyan kis csapattal lehettem végre, akiknek a társasága
időről időre vissza húz magához. Mikor először Pestre kerültem akkor
ismerkedtem meg velük és azóta folyamatos, visszatérő szereplői az életemnek. (Vagy
én az övéknek.) Olyan emberek, akik nyitottak mindig az új dolgokra, régóta
gyakorolják már a Ninjutsut és nem ellenségesek Krisnával, sőt…

Szóval nagyokat beszélgettünk az úton…

TranscendToura

A lényeg, hogy ki volt számolva eléggé a túra, mert pont oda
érhettünk volna kezdésre. De Krisna másképp rendezte…

Az edzés este 20:30-kor kezdődött, de csak a második felére
értünk oda, mert Zágrábba nem nagyon volt ismerős egyikünk sem, térképet meg
csak mikor már végképp reménytelennek tűnt a helyzet, akkor szereztünk. :) (Jó
kis lecke)

Eleinte aggódtunk kicsit, hogy az eső miatt nem fogunk
időben oda érni, de mikor mondtam, hogy van olyan zeném amitől eláll az eső és
még a nap is kisüt, akkor egyből lelkesek lettek rá, hogy belehalgassunk…

Szóval van egy igen nagy Aindra prabhu féle vrindavanai
könyörgős bhajan a telefonomon, amit rákötöttünk a magnóra, elkezdtük hallgatni
és láss csodát elállt az eső…

Aztán ahogy elkanyarodott a beszélgetés Krisnáról, ismét
elkezdett zuhogni. Mondtam, hogy most már nekünk is énekelnünk kell ahhoz, hogy
elálljon. Némi vacilálás, viccelődés, meg röhögés után ráálltak ők is. Persze mondanom sem kell, pár percen belül
megint elállt az eső…

Ricsi Sempai mondta, hogy ha ez így működik, akkor
visszafelé ne is Pestre menjünk, hanem akkor Krisna-völgybe, mert akkor ő
maradna :). Persze jót nevetettünk az ötletén, hiszen pont ekkor jártunk az
M7-esen a Krisna-völgyi elágazónál… Meg mondták, biztos fizetnek nekem, ha
viszek embert. :) Mondtam, hogy igen
fizet a főnököm, méghozzá nem is keveset. Azt kapom fizetségül, hogy ha viszek
egy embert, hogy utána még többet akarok vinni. ;D.

Aztán az est folyamán még többször eleredt az eső és a végén
már ők mondták, hogy adj rá hangot, meg énekeljétek a Hare Krisnát, különben
sosem érünk oda… Még a ritkán mosolygós Geri Sempai is rázendített és mosolyt
csalt a szigorú ábrázatára a Harinama-sankirtan különleges ereje… :)

Így esett, hogy egyszer csak hátraléptem egy lépést az
„életemtől” és hirtelen azt láttam, hogy egy az éjszakában Zágráb felé száguldó
fekete autóban, 4 kiváló harcossal, nevetve, teli-torokból, a maha-mantrát
énekeljük… ;DDD

MithfahrerChange

Aztán Zágráb előtt úgy döntöttek, hogy mivel Darányi Sensei
már járt itt, mégiscsak cseréljünk helyet és navigáljon ő… Persze semmi perc
alatt eltévedtünk… (Nekem sem ment volna jobban…;D

Valahogy mégis rátértünk
a helyes útra, de hiteles térkép híján gyorsan elvesztettük a fonalat ismét.
Kiszálltunk hát Ricsivel, hogy Sung-ce elveit alkalmazva, helyi kémektől
szerezzük meg a szükséges információt…
Egy fiút szemeltünk ki, egy aluminiummal borított panel tövében, aki pár
utcával arrébb vezetett bennünket a hugához, aki perfekt angol volt és Krisnás.
;D. Annyira nem lepődtem meg a harinám Chadaron a nyakában, hiszen „az Úr útjai
kifürkészhetetlenek”, és ő is vette a lapot, mikor szikával tilakkal, meg
jappával megjelentem a kapujukban. Elmondta kb. merre menjünk, de aztán megint
elvesztettük a fonalat és vettünk végre egy térképet, amivel pikk-pakk
odaértünk, csak persze egy órás késéssel…

Egy fullbeton, iskolában van ott a dojo és nagynehezen jutottunk
be. Gyorsan átöltöztünk, hogy na akkor fejest is ugorjunk a tréningbe.

A világ
legtermészetesebb dolga

Mikor sesni után beléptem a terembe (Először ketten mentünk
be mert, a többiek lassabban öltöztek) meglepődve láttam, hogy legalább 100-an
voltak és nagyon nagy fegyelemben mindenki figyelt…

Épp Dean sensei egy igazi kardal vágott egy vele szemben
álló másik semsinek lábra, ami elől egy Hichonokamae-val el kellett lépnie,
aztán egyből föntről keresztbe, testre, ami elől meg le kellett buknia és
elgurulni…

Mikor meglátott minket, kedves mosollyal érdeklődött
sensitől, hogy új embereket, vagy haladókat hozott-e? Erre ő mondta, hogy
persze, haladókat…

Erre beértek a többiek is, és kérdezték mit kell csinálni.
Mivel Magyarországon (még) nem divat éles kardal gyakorolni tréningen, így
gyorsan elkomolyodott az ábrázatuk mikor közöltük velük, hogy semmi különös,
csak két vágás-két állás, aztán gurulás.

Belül persze jót
nevettem, mert megpróbáltam mindezt olyan stílusban tenni, mintha a világ
legtermészetesebb dolga az lenne. Az, hogy egy 5órás autóút után, ahol minden tagom
elgémberedett, bemelegítés meg mindenféle felkészülés nélkül, miután épphogy
megkötöttem az övemet derekamon, belépek egy terembe, ahol 100 ember azt nézi, hogyan
állok oda egy Japánba is igencsak elismert 15Danos háborús veterán Ninjutsu
mester elé, és mindenféle feszültség, vagy idegeskedés nélkül kitérek és
elgurulok a vágásai elől, amit egy igazi katanával hajt végre… :

Szóval ahogyan az arcra kiülő rejteni próbált, mégis
észlelhető döbbenetet láttam edzőtársaim ábrázatán, el is fordultam tőlük,
hiszen sensi végtelen magabiztossággal közölte velünk egy laza vállrándítással,
hogy persze, hiszen ezért jöttünk és már el is indult, hiszen ő következett…

Aztán szépen jöttünk utána és gond nélkül meg csináltuk mi
is… Hiszen ezért mentünk, hogy meg csináljuk.

Utána jött még egy kétvágásos gyakorlat, de azt már seizában
(Térdelő-meditációs tartásban) kellett fogadni és hátulról. Dean sensei ezt
kiae-kiáltással hajtotta végre, előtte különböző trükkökkel tesztelve
tanítványai feszültségét. Nagy elégedettséggel töltött el, hogy a „Magyarok”
akikkel voltam, meg se rezzentek semmilyen „zaklatásra”, majd mikor jött a
vágás, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, estek, majd elgurultak…

(Magamat nem láttam…:) )

Ezek után néhány technika következett szintén kard ellen,
pusztakézzel. Voltam oly szerencsés és egy Horvát fiatal fiúval
tréningezhettem, aki nagyon ügyes volt. Igazán reálisan ütött és úgy letett,
hogy csak úgy zakkantam a padlón… :)

Egy pillanat

Ahogy ott álltam, csak körbenéztem és hirtelen tudatosodott
bennem a látvány. Megértettem mit látok. Azt láttam, hogy igen ezek az emberek
ezek tudják, hogy a háború, az erőszak a gyűlölet az nem vicc, az létezik.
Ismerik az érzést, mikor néhány nagyszájú barom kitalálja, hogy egy bizonyos
másik csoportnak nincs igaza és ezért még ölni is hajlandóak. Sőt ölnek is.
Ismerik az érzést mikor nem válogatnak, hanem elvisznek és lemészárolnak
bárkit, akit ellenségnek vélnek. Ezek az emberek nem is olyan régen a saját
bőrükön tapasztalhatták milyen, mikor elhurcolják a szeretteiket és
tömegsírokba ölik őket a barátaikkal, gyermekeikkel együtt. Fiatal lányokat
láttam, akik nem csak azért edzettek, mert így talán megismerkedhetnek a
dojoban erős, egészséges, magabiztos fiúkkal, hanem azért, mert látták a saját
szemükkel, hogy mit tesz az ellenség a legyőzöttek asszonyaival és
gyermekeivel.

Mikor arcok néztek rám vissza, szemek, amik látták, érezték már a
gyűlöletkeltés eredményét, a háborút…

Magyarország-2008

Aztán hazafelé eszembe jutott a mi március15-énk. Meg azok
az emberek, akik tüntetéseket szerveztek kicsiny amúgy békés országunk
különböző részein, hogy fizikai tettekkel, rombolással, gyűlöletkeltéssel
adjanak hangot nem tetszésüknek és hangos ugató kutyák falkájának módjára
próbáljanak meg változtatni saját elcseszett önző életükön, amit csak kontrollálatlan
vágyaiknak és végtelen irigységüknek köszönhetnek…

Pl:

Korim

Mesterszakács

Hát így esett kcsi mc látogatása egy számára új városban és
egy számára új
Dojoban, ahol eddig még nem járt… :)

Gouranga!