Menü

A Yagja


    2óra ájulásos „testelhagyás” után felfogtam, hogy már két vekker is csipogott, a telefonom ébresztőjét is kinyomtam, sőt a „Prabhucsávó”J aki addigra már  3-szor is hívott (Csak mindig lenyomtam), hogy elvigyen bennünket az új konyha felszentelő ünnepségére (tűzceremóniára) valószínűleg hamarosan a ház elé érkezik. Fel is hívtam, meg bocseszt kértem a kinyomkodásért, amit megértett és közölte, hogy 5perc.

  Na szevasz. Be a jeges zuhany alá és hopp, már magamnál is voltam a Jszent BrámanaJ szobatársammal együtt. Aztán kigurultunk a stílusilag valahová a két világháború közé tehető környékre (Csepel ipartelep szíve.) és elkezdtük a Yagját. Hari bácsi jobb híján engem kért meg, hogy kicsit húzzam a Jó Istennek (Bhajan.), ami viszonylag jól sikerült a bhakták kegyéből, mert nagyon lelkesek voltak. Jaya.

  Ezek után egy igazi tűzceremónia következett, ahol is a pap végtelen egyszerűséggel, olyan mélységekben magyarázta el mindannyónknak, hogy mi-miért is történik, hogy még most is csak pillogok.

  A legjobban azok a mantrák tetszettek melyeket, még sosem hallottam és amikről elmondta, hogy ezek (Remélem jól emlékszem) a Sáma védának a mantrái és azért olyanok amilyenek, mert ezeket az imákat a már elfelejtettem, hogy kicsodák mondták Krisnának, mikor már régóta imádkoztak a megjelenéséért és Ő nagy kegyesen megnyilvánult a szemük előtt. Krisna, viszont annyira gyönyörű és lenyűgöző, hogy mikor megpillantották, teljesen lenyűgöződtek, méghozzá oly mértékben, hogy az imák, amiket ezek után felajánlottak,így ilyen formában hagyták el ajkaikat. Viszont nagyon elégedetté tették leplezetlen hangulatukkal az Istenség Legfelsőbb személyiségét. Krisna azt mondja a Bhagavat-Gitában, hogy a védák közül a Sáma véda vagyok. (Bocs, ha nem Sáma meg véda, de most valahogyan kajakra így emlékszem, viszont egyáltalán nem vagyok biztos benne.) Kívánom mindenkinek, hogy egyszer legalább meghallgathassa ezeket a csodálatos imákat.

  Aztán persze Hari bácsi megkért, hogy tartsak kirtant is, miközben 2szer leszakadt a mridanga a nyakamból, de mindezt leszámítva mivel megint csak nagyon lelkesek voltak a bhakták énekelni a szent nevet, szépre sikeredett. (Majd teszek erről is képet, ha szerzek.)

  Most meg végre megyek aludni, mert bár ez a test nem én vagyok, azért csak lemerültek az elemek, amik egyenlőre csak apró hibákként jelentkeznek, de még mielőtt esetleg elájulnék valahol, megpróbálok eljutni az ashramba.

 

 JGourangaJ