Menü

Ádámokon a világ szeme…


Nem titkolt szerelmem a zongora. Végül is 10 éves koromban volt szerencsém először oda ülni hozzá. Azóta néha többet, néha kevesebbet tudok játszani ezen a különlegesen egyszerű hangszeren. Persze sosem vittem semmire, de még mindig nagy lelkesedéssel klimpírozgatok mikor bele szaladok egybe, és titkon arra vágyom, hogy hátha egy nap megnyilvánul jelenlegi életem elérhető közelségében egy darab. 

Miért nem hallottam eddig György Ádámról?

Na meg persze nagy hódolattal hallgatom a nagyszerű és népszerű zongoristák különféle előadásait műveit. És sosem gondoltam volna, hogy pont egy Magyar fiúba fogok így beleszaladni, de ez a srác, ahogy játszik, az valami fergeteges. Meghallgattam már néhány zongoristát, meg néhány darabot, de ez így a Srila Prabhupáda marathon első napjára igazán kedves ajándék az Istenkétől. György Ádám . Szóval én még itt magyarországon nem nagyon hallottam róla, vagy legalább nem nagyon csaptak neki hírverést, de közben meg világhírű a csávó…

 
A két könyv árus
ádámok
Szóval ma én akit szintén Ádám-nak hívtak egykoron, találkoztam egy fiúval, akik Tatabányáról jött tegnap a tempibe és akit a történet kereksége kedvéért szintén Ádámnak neveznek, együtt mentünk ki Osztani Srila Prabhupáda könyveit. Igaz a bejegyzés címe félre érthető, mert hát mi nemhogy világhírűek nem vagyunk, sőt igazából csak két koldus vagyunk, de hát a név kötelez.
 
Kifele menet Ádám említette, hogy olvasgatta a harciszerzit, és hát nem mindennapi sztorik estek meg velem, meg hogy volt azért egy két durva történetem. Erre mondtam neki, hogy semmi eksztra, csak a szürke hétköznapokról szól ez a blog. :) Erre azt mondja nevetve, hogy akkor milyenek lehetnek az sztorisabb napok. Mire mondtam neki, hogy igazából Krisna-tudatban minden napról könyvet lehetne írni, de akkor majd most meglátja, így hogy együtt megyünk ki osztani.
 
Először bent akartam maradni, mert taknyom nyálam egybe folyt, meg kicsit lázas is voltam, de aztán arra gondoltam, hogy itt dumálok, meg filmezek, aztán én meg mindjárt az első nap bent maradnék, az hogy nézne ki. Szóval neki vágtunk, és kerestünk egy nyugodt kis helyet a belvárosban, amiért nem kellett megküzdeni a mindenféle maguknak gyűjtő ilyen olyan alapítványi emberekkel, meg a hajlékonyak sem buktak ki, akik a fedélnélküllel áldigálnak mindig meg egy cigivel a kezükben. 
 
Végül az Asztóriánál álltunk meg és egész jól ment a dolog. Ádámnak is sikerült kiosztania élete első könyvét, egy visszatérést, amit egy leszbikus lány vett meg, majd küldött be vele egy közeli gyors étterembe az ex barátnőjének, akibe még mindig nagyon szerelmes, de az kidobta egy másik csajért…
 
Vagyis akkor Isten hozott kedves Ádám a Durva életben. :)
 
Gauranga
 

A Bhima dojo oldalán pedig akkor megtekinthető a dojo első videójának végleges változata.
Ja meg lécci add a kegyed, hogy tudjunk minél több könyvet kiosztani