Menü

Ahogyan az álmok valóra válnak… / Rádhastami 2004. nekem.


Régebben sokat foglalkoztam
Freuddal, álom fejtéssel és tudatos álmodással. Pl próbáltam álmomban
is ragaszkodni elvekhez, hogy ne csináljak álmomban sem olyan dolgot
amit ébren sem tennék.
Ma este is hasznát vettem ezeknek a régi dolgoknak Krisna kegyéből.

 

Álmomban a szombathelyi Mormonok gyülekezeti házában jártam ismét. Kicsit más volt mint a valóságban (Az álmok már csak ilyenek.), sokkal tágasabb és otthonosabb lett. Egyedül voltam, és azt a gyönyörű hangú Pianinót kerestem, amin játszani szoktam Istennek még régen amikor ide tartoztam. Csak egy gondolat járt a fejemben, hogy mindjárt jönnek a gyülekezet tagjai és mire megérkeznek, nekem játszanom kell rajta. Meg is találtam, de nem a helyén a vasárnapi iskola teremben, hanem hátra volt vive a konyhába, ahol a női segítő egylet tartja gyűléseit. Az épületben sehol nem voltak berendezési tárgyak, minden ebbe a terembe volt bezsúfolva. Nagy lelkesedéssel előbányásztam a hangszert a lomok alól így láthattam, elég sérült állapotban van. Leütöttem néhány billenytyűt, majd végig szaladtam a középső oktávokon és nagy örömmel tapasztaltam, hogy csak a burkolat romos, a hangja ugyan olyan szép, mint régen. Kitoltam az előtérbe, ami álmomban egy tágas terem volt, kiválló akusztikával, majd mögé helyeztem egy széket és örömmel nyugtáztam, minden készen áll a testvérek fogadására. Ekkor mivel volt még egy kis időm be mentem a kápolnába, ahol a berendezés változatlan volt, csak ez is valamivel nagyobb lett és az ablakok gyönyörű jégvirágokkal voltak teljes egészében beszaladva. Észre vettem, hogy a húgom az első sorok ban ül és épp imájából néz fel rám (A valóságban már rég kiszőkítette a haját és egy mai materialista főiskolás életét éli.) majd könyörgő tekintettel, nagy őszinteséggel így szólt: -Neked olyan jó, hogy ott nálatok minden olyan színes és melegséggel teli. Itt végig néztem magamon és nagy örömmel tapasztaltam, hogy vaisnava öltözetben vagyok. Át villantak bennem az első lenyűgöző élmények amit a Krisna-völgyi templomban tapasztaltam első látogatásomkor. Aztán tekintetem körbe szaladt a sivár kápolna fehér falain és rideg puritán berendezésén, majd a következő pillanatban mindent úgy láttam, mintha beköltöztek volna a Krisnások. Kellemes füstölő illat lengett mindenütt, a falakon pedig élénk színekkel Krisna kedvtelései voltak felfestve. Az ablakok "indiai" motívumokkal ékeskedtek a rajtuk átszürődő kellemes napfénnyt megszínezve, ami a símogatóan langyossá változott márvány padlóról szét vetült a most már gyönyörű temlom szobában. Ráeszméltem, hogy kint vár a pianino és énekelnem kell a maha mantrát… 04:20 Felébredtem.

Reggel ketten voltunk mangala-áratin. Én énekeltem, Laca prabhu pedig mridangán játszott. (Ez volt az első mangala amin elő énekelhettem.) Aztán jappáztunk, majd a Guru-puját és a kirtant is vezethettem (életemben először) még mindig hasonló felállásban. Valamivel 10 után kimentünk Debrecen főterére bhajanozni Csabi prabhuval meg Lacával, és du kettőig nyomtuk (Ez szintén az első utcai bhajan volt amit vezethettem).

Aztán visszamentünk a templomba és megtiszteltük a prasadamot az egri Sankirtan különítmény tagjaival akik közül Lufti prabhu és Zsolti prabhu holnap kapnak avatást s így új nevet is. Ezért még gyorsan dicsőítem őket ma, mert holnaptól ez már sértés lesz

Lufti prabhu ki Jaya!!!

Zsolti prabhu ki Jaya!!!

A többieket meg mert megérdemlik.

Lajos prabhu ki Jaya!!!

!!!!!!Potter prabhu ki Jaya!!!!!!

Holnap Rádhastami. Számomra a legemlékezetesebb és legszebb ünnep a vaisnava kalendáriumban.

Hogy miért?

Rádhastami 2004. nekem.

Tavaly még Új Vraja-Dhama lakójakén a konyhán teljesítethettem szolgálatot. Reggel ötre mentünk főzni és a böjttől, meg a füsttől (Vagy inkább a tisztulástól, ami egy ilyen alkalommal bevállalt szolgálatkor bekövetkezik) olyan migrénes görcs állt a fejembe, hogy déltől már csak egy széken bírtam ülni és nagy nehezemre esett kommunikálni a külvilággal. Nem hittem el, hogy ekkora fájdalom is létezhet. Három körül a völgy lenti része felé tántorogtam, ahol nemsokára kezdődött a lakoma, mikor is Vanamali prabhu (Áyurvédikus természet gyógyász, meg minden.) szólított meg, pár mondattal ecsetelve, szétzuhant helyzetemet. Majd érdeklődött hogylétemről. Miután megtudta, épp test elhagyásra készülök úgy kínoz a fájdalom, határozott mozdulatokkal 5-10 percig gyúrta a fejem.

A migrén elmúlt (Azóta teljesen eltűnt.) és az érzékeim a fájdalom ködétől megtiszulva kristályossá változtatták a nap hátra levő részét. Este nyolcra befejeztem a jappázást és attól félve, hogy befejeződött a program imádkoztam, legalább egy kicsit had kirtanozzak a bhaktákkal. Beléptem a templomszobába, ahol a kirtan épp a tetőfoka felé közelgett, leborultam, mikor pedig keltem fel egy egy jappa zsák csapódott a vállamba közepes erővel. Oda fordultam, hogy megtudhassam vajon kinek a kegye nyilvánult meg ily módon számomra? Sivaráma Svami Maharaja nevetve mutatta, ugorjak fejest a kirtanba. Holnap megint Rádhastami.

Jaya Jaya Sri Sri Rádhe!!!