Menü

Akár hiszed, akár nem


   A tegnapi bejegyzéshez persze hozzá fűzhettem volna, hogy de ugyan ezt el játszák minden országban az adott szentírással és az adott vallással, míg szép lassan a Globalizáció be nem hálózza az egész bolygót és végtelen szenvedésbe nem taszítja az élőlényeket.

  Vagy tegye föl a kezét az, aki nem a rabszolgája a rendszernek. Aki nem vett fel hitelt valamire, hogy a törlesztő részleteket kényszerüljön fizetni hátralevő élete során. Vagy aki úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége olyan dolgokra mint mondjuk a tévé, vagy egyéb ingerelő média eszköz, végtelenül fontos hírekkel stb…

Gyöngyös

  Szóval ma itt voltam ismét. Ez a város hihetetlen. Annyira jó-fej emberek szaladgálnak az utcán, hogy azt mondhatnám, sajnálom, hogy nem ide születtem és itt nőhettem fel. Amit persze nem mondok, hiszen most láthatom és ott lehetek, majd minden nap… És a boldogság nem a múltban keresendő, s nem is a jövőben, hanem itt van MOST. :)

Druva maharája

  Ma Druhva maharája elindult, hogy bosszút álljon a Yaksákon, akik megölték szeretett öccsét. Felfegyverkezett és a városuk tövében megfújta kagylókürtjét, melynek mindent betöltő hangjának hallatán félelem költözött a szívekbe. Persze nem adták csak úgy meg magukat, hiszen hős harcosok voltak mindannyian. Inkább egyszerre rontottak rá. Fegyvereik ellepték Druhva maharája harci szekerét és úgy tűnt, ki sem jön már alóla. Viszont ekkor abba hagyták a mindenféle fegyverrel való támadást és kihirdették, hogy győztek. Azonban a Vaisnava királyt nem olyan fából faragták, és mint a nap, akiről azt gondolják, hogy este az óceánba fulladt, ugyan úgy mint ő reggel, maharája is kirobbant a „ködből". El kezdte őket aprítani komolyabban, míg egyszer csak elfogytak.

  Ekkor szekérhajtójához fordult és mondta neki, hogy hát benézne a városba, de a Yaksák mágikus ereje kiismerhetetlen…

  Erre el kezdett az égből, vér, genny és ürülék, meg emberdarabok zuhogni rá, aztán őrült vadállatok jelentek meg és rohantak felé, végül a hatalmas tenger hullámai és moraja tűnt fel, amint pusztítani vágyván kilépett medréből és felé dübörgött.

  Nem volt rest erre előkapni Náráyana risitől kapott csodafegyverét, aki maga a legfelsőbb Úr és ahogyan rá illesztette íjára  a vesszőt, abból szárnyas vesszők sokasága kezdett el záporozni a még élőkre…

  De itt a szentírás megemlíti, hogy igazából nem volt szép, hogy Druhva maharája egyetlen ember bűnéért egy egész népet támadott meg, ezért a nagypapája, Manu megérkezett, hogy ezt a tudtára adja…

  Itt tartok a Srimad Bhágavatamban…

  És a legdurvább az egészben, hogy mindez valóban megtörtént…

Gouranga!