Menü

Áldozati Énekek


"Makacsul tartanak fogva bilincseim, de szívem fáj, ha lerázni kísérlem meg.
Szabadság minden vágyam, s mégis szégyenlem, hogy reménye bennem él.
Bizonyos
vagyok benne, hogy felbecsülhetetlen kincsek vannak benned, hogy te
vagy legjobb barátom, s még sincs szívem, hogy félresöpörjem a hitvány,
hamis fényű csillámokat, melyekkel tele a szobám.

A burok, mely takar, porból és halálból való burok: gyűlölöm és mégis szeretettel dédelgetem.
Számos
a vétkem, nagyok mulasztásaim, titkos és nehéz a szégyenem, s mégis
mikor eléd járulok, hogy tőled igazamat kérjem, reszketek félelmemben,
hogy meghallgatást nyerhet könyörgésem".
 
Rabindranath Tagore: Áldozati Énekek



(28. vers)