Menü

Andrisnak


 

   Ismét elvesztettünk egy embert. Kicsit negatív volt és ettől nagyon szenvedett. De a változás szükségességét nem látja még mindig. Ezt a pár sort itt neki üzenem. Bár lehet, hogy soha nem foglya olvasni. (Má’ megint okosnak képzelem magam kicsit. J)  

 

Mindent megtettél, sőt még jóval többet is vállaltál mint „egészséges” munkatársaid a meló helyen. Hajtasz és minden porcikáddal azon vagy, hogy jobban menjenek a dolgok. Van tapasztalatod is, hiszen már régóta csinálod. Meg vannak elégedve a munkáddal. Tehetséges vagy és nagyon érted amit csinálsz. Azon vagy, hogy mások is így lássanak és nekik is szeretnéd átadni ezt a tudást. Jók a vissza jelzések amiket kapsz, a kritikával meg nem törődsz, nehogy megmérgezze az életedet. Aztán egy nap csak azt veszed észre, hogy már egy ideje egyre rosszabbul érzed magad.

 

Szóval nagyon rosszul érzed  magadat már egy ideje, ezért kicsit pihensz, meg kivizsgáltatod magad. Aztán közlik veled az orvosok, hogy Leukémiás vagy. Majd vissza mész a munkahelyedre, hogy mégse hagyd el magad, mert hiszel a gyógyulásban. Hiszen mindenből fel lehet épülni.  Aztán  2 hét múlva közlik veled, hogy nem kell többet jönnöd dolgozni.

 

Csak nézel ki a fejedből és nem érted, hogy miért. Mindenkitől csak azt kérdezgeted, hogy miért, Hogy őt zavartad-e? De látszólag senkinek sincs semmi baja veled. Akkor elkezded, hogy biztosan a hátad mögött nyomják. Néhányan próbálják neked felvázolni a helyzetet, hogy miért történik veled mindez, de nem fogadod el tőlük az igazságot, mert meg vagy győződve róla, hogy nem látják jól a helyzetedet és nem tudják megítélni a cselekedeteidet, hiszen hosszú távon csak úgy lehet, ahogyan te mondod. És a helyzet az, hogy mindenki igazat ad neked, mert tényleg igazad is van. Akkor mégis miért? Kérdezed ismét.

 

Azért, mert meg kell tanulnod, hogy mindenki olyan  amilyen és nem te vagy az, aki eldöntheti, hogy ki a jó és ki a rossz. Azért mert két félek éppen élhetjük az életünket. Vagy úgy mint egy méhecske, aki mindig a nektárt keresi és azon van, hogy a többiekkel a kaptárban minél többet gyűjtsön ebből össze, vagy mint a légy, aki egyedül keresi az ürüléket, hogy azon flesselgethessen. Azért, mert a hiba keresés az egy olyan tulajdonság, amit mindannyiunknak le kell vetkőznie, ha békés és kiegyensúlyozott életet akarunk.

 

Azért, mert hibák mindig lesznek, amíg ebben az anyagi világban tartózkodunk. Azért, mert itt nincs jelen a tökéletesség. Mert pont erről szól ez a hely, hogy rá jöjjünk, hiába teszünk bármilyen erőfeszítést, kár minden törekvésért, mert az anyagi világnak az a tanítása, hogy ne itt keresd a tökéletes boldogságot, mert nincs itt. Ezt vagy megértjük, vagy csak egyre rosszabbul érezzük magunkat.

 

Vagy meghódolunk Isten előtt és elfogadjuk azt amit Ő akar, vagy csak örök szenvedésekben lesz részünk, életről életre. Mert minden embert úgy kell elfogadnunk, hogy Isten szól rajta keresztül hozzánk. De ha csak állandóan azon fáradozunk, hogy mindenkinek elmondjuk, hogy mi az amin ha változtatna, akkor sokkal jobb lenne az élete, a munkája stb, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy senki se tartózkodik szívesen a társaságunkban.

 

Hogy megfogadjuk az Úr Caitaniának ezt a versét: „Trinad api sunicena, taror api sahisnuna amanina manadena kirtania sadá hari” Legyünk alázatosabbak az úton heverő szalmaszálnál, legyünk türelmesebbek mint egy fa, mindig adjunk meg minden tiszteletet másoknak és soha ne várjunk el semmilyen tiszteletet magunknak, mert csak így lehetünk képesek arra, hogy örökké az Úr szent neveit énekelhessük.

 

Szóval hajnaltájt valami ilyesmit próbáltam meg elmondani, de nem hallgattál meg, úgy ahogyan a többi barátodat sem hallgatod meg soha, akik mind a javadat akarják és szeretnék elnyerni a társaságodat. Csak nem hagyod…

 

Aztán egy citromos-diós búcsú-torta, egy vizsga időszakhoz készülő szintén távozótól, majd egy csoki-torta egy szülinapostól, majd némi szunya aztán egy nektár Harinám a váciutcában, ahol megkaptam én is a magamét egy kegyes bhaktától. Majd a templomban volt egy vetítés Srila Prabhupáda fekete-fehér képeiből, mikor a Beatles-szel + Georg Harrison- ékkal nyomta. Nagyon különleges volt.

 

  Asszem ma sokat tanultam. Jó lenne fel is fogni belőle valamit. :)

 

  Holnap Harinám, Caitania prabhu vezetésével meg az egri bhaktákkal. Viszem a zászlót. Hátha pörgethetem. Mert a pestiek nem bírják annyira. :) De semmi gáz így legalább csak erősödik a vágyam.

  Énekeljétek ti is a maha-mantrát.

 

 GOURANGA!