Harciszerzi: A Szerzetesből lett Klánvezér naplója

"Mindig a remény hal meg utoljára." A Harciszerzi (Horváth Ádám, Kisordas) egy olyan ember, aki egész életében keres, tanul gyakorol, próbál fejlődni, egyre tudatosabb lenni. Életéről csupán ennyit mond: Ninjutsu - edzés minden pillanatban... Szívesen megosztja tudását Veled, mert így ő is fejlődik. Sokat látott világjáró, aki 30 éves korára megvalósította az összes gyerekkori álmát. 18 éves kora ÓTA foglalkozik Harcművészetekkel. Jelenleg a Bhima Klán vezére. http://ninjutsubudapest.com/

Én nem vagyok rasszista DE...

írta Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató, 2011. 08. 17.

Rohanok a hőségben a kis utcákon. Nem foglalkozom vele, hogy hangosan csattog a papucsom, mert sietek. Körülbelül negyed órája hívtak, de csak most vettem észre a nem fogadott hívást. Egyből futásnak eredtem, mert erről a számról csak akkor hívnak, ha éppen gáz van. Negyed óra alatt meg akár egy egész csatát el lehet dönteni.

Nem szoktam sprint közben telefonálni, mert nem túl kényelmes, de most vagy két utcát rohanok a telefonnal aminek a másik végét nem veszi fel senki. -Istenem, csak nehogy elkéssek... gondolom, és megfogadom, hogy soha többet nem némítom le a telefont, nehogy ne halljam meg ha hívnak.

Közben az elmém mindenféle képleteket rajzol fel, hogy mi történhetett. Mert a múltkor az ételosztáson ami új helyre szorult a Blaháról, na nem túl messze csak épp a Népszínház másik végére, kijött egy "nyóckeres" banda és szétvert pár embert, hogy akkor megmutassák. De akkor épp edzőtáborban voltam, úgyhogy nem hívtak. Na de talán most valami más a szitu.Csak vennék fel végre a telefont, hogy tudjam rendet rakni, vagy csak bosszút állni megyek-e. Erre egy széles mosoly kúszik az ábrázatomra, és még gyorsabban kezdek futni.

Aztán felveszik. Na mizu apa, balhé van megint? Ja,ja... mondja a másik vége, itt volt megint a banda, aki a múltkor hétvégén. De már elmentek. -Verekedtek? kérdezem. Nem-nem, csak jelen voltak és az emberek megijedtek, ezért hívtunk, hogy gyere ki. Bocs, hogy nem vettem fel épp egy előadáson voltam. Mondom. De most épp felétek tartok, vagy akkor már ne jöjjek, mert elmentek?

Ne gyere most már elmentek. Mondja az ételosztás vezetője. Ok, de ha van valami hívj egyből, soha többet nem halkítom le a telefont. És itt vagyok 3 percre. Mondom neki és lassítom le a lépteimet a séta tempóra, hiszen akkor most már felesleges harci lázban loholni át a belvároson, nem lesz ütés.

Még kissé elábrándozok, hogy biztos jó nagy darabok lehetnek, csupa sittes okos tojás, baseball ütőkkel, meg láncokkal, az az igazi csapat akiknek úgy neki lehet menni, hogy akkor itt most meghalok, de egyet magammal viszek, de aztán oda érek a Dojohoz, ahol a szőnyegek vannak amikért eredetileg indultam a másik helyről, mert ott meg üzletembereket tanítok ölni éppen, vagy legalábbis ütni egyenlőre.

Felkapom a vastag torna szivacsot, amire esni fognak, hogy nehogy megzúzzák magukat mindjárt az első edzésemen, és útközben azon morfondírozok tovább, hogy vajon milyen "nyolckeres" banda lehet ez, akikről ennyit hallok, de találkoznom még nem sikerült sehol velük.Pedig bizisten vágyom rájuk. Meg azon, hogy a Népszínházat végig megvették az arabok, és már Mecsetet is nyitottak, meg azon, hogy jött egy kiszőkített hajú izmos csoki gyerek, akit a múltkor egy nap 3-szor láttam balhézni.

Egyszer leugrott valaki elé a járdáról és ki akarta szedni az autóból a sápadt arcút, egyszer csak simán ő volt a király és mindenkivel ordított, hogy kotródjanak a közeléből, meg egyszer este a villamos előtt páváskodott a cimbijeivel, hogy az meg nem tudott tovább menni. Most meg itt ez a láthatatlan roma banda. Én meg mi a francot akarok egyedül itt Budapest szívében. Talán meghalni? Mert arra bizony nagyon jó hely.

harciszerzi egy nepáli kisfiúval
Félre értés ne essék, nem vagyok rasszista, meg vannak cigány, néger és Arab barátaim ismerőseim is akik nagyon jó emberek és tűzbe mennék értük. Na de, hogy jelenleg éppen Kínában úgy szabályozzák a népességet, hogy 10 született gyerekből 6 fiú, és már évek óta csinálják az egy kissé aggasztó. Mert azt jelzi előre, hogy talán még 20 év se kell bele és a világot, de főleg szegény kis hazámat és gyönyörű magyar asszonyainkat ellepik a kis kungfus kangörcsös kínai srácok, akik otthon nem találnak feleséget.

Aztán oda érek a Bhakti Kutirba a szeretet házába a kék kis szivaccsal, és elmagyarázom azt pár embernek, hogy miért is ütünk meg valakit. Mert az erőszakot ugyan sokan elítélik, én azt mondom rá, hogy ez a legvégső megoldás. Mert mikor kudarcot vallott a kedves szó, az ajándékozás, a megvesztegetés, és a fenyegetés, akkor bizony ütni kell. Vagy nem az lesz amit te akarsz. És ez ilyen egyszerű. Néha persze át kell ugrani néhány lépést, mert nincs idő, vagy kedv ajándékozgatni, de azért igyekszem én is betartani ezeket a lépéseket.

Aztán élmény gazdag tekintettel elbúcsúzunk a bizniszmanektől, akik talán most ütöttek meg igazából életükben valakit, vagy legalább most tették meg az első lépéseket affelé, hogy egyszer majd talán igaziból is megüssenek valakit, és felmegyek a hegyre. A Klánhoz. Ahol csupa jó képességű és értelmes, harcművészetet tanulni vágyó barátom vár.

Elmélázok, hogy vajon kihívjam-e őket is az ételosztásra, de aztán meggyőződök róla, hogy egyedül még többet tudnék tenni ha beleszaladnék a láthatatlan bandába. Mert ők még túl tapasztalatlanok. Na de pár év és kitartó munkával igazi kemény, mindenre elszánt harcosok lesznek, ha legyőzik magukban a haláltól való félelmet.

Mire meg ide érnek a kínaiak, addigra talán egy egész komoly kis alakulattá válunk olyan emberekkel, akik nemhogy félik, de egyenesen várják az ütközetet, hogy hátha az lesz az a nap, mikor végre találkoznak egy olyan komoly ellenféllel aki jobb létre szenderít és egy átedzett élet után ahol mindent megtettünk, hogy a végső ütközetben is teljes becsülettel helyt álljunk, nyugodtan lépünk az árnyak birodalmába.

Addig meg gyakorlom amit Nepálban tanultam. Már nem megyek az utca közepén, hogy kotródjon mindenki az utamból, hanem én kerülök félre az emberek útjából és a szélére húzódok. :)

Sok szerencsét, és a ha a Klánnal tartanál, mert nincs aki megvédjen, akkor gyere el hozzánk önvédelem edzésre és megtanítunk hogyan Védd meg Magad!

Mit szólsz ehhez?

18 komment Kategóriák: beszélgetésim, Lehetőség, ébredjfel, Harcművészet, beszámoló Címkék: gyűlölet, háború, harcmuveszet, harcosok, nyócker

Eddig 18 komment érkezett

1. Puding 2011. 08. 18. 11:26
Hallod, a szöveg (a kicsi kangörcsös kínaiaktól eltekintve) egyáltalán nem volt rasszista, igazán nem értem, minek kevered ide ezt a heves érzelmeket kiváltó szót.
A trükk az, hogy ha az utcán vernek meg a 8kerben, az nagy eséllyel cigány lesz (békásmegyeren pl szimplán telepi suttyó, aki fehér, de hogy legyen valami, rámondják, hogy úgy viselkedik mint egy cigány), az üzleti és politikai életben pedig fehérgalléros "sápadtarcúak". És habár fent kevesebben csinálják, több kárt okoznak.
2. ksatriya 2011. 08. 18. 11:36
Én miért nem tudok erről, hogy a teleki téren támadják az ételosztókat? Beszéljünk már erről! Bizony magam is el fogok nézni arra időnként.
3. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 18. 12:11
Kedves Puding!
Hát valahogy belekeveredett ez a szó is. Meg hát ha otthon nem talál majd magának nőt, mert a doktorbácsik kikaparták a kínai kislányokat és ezért kevesebb lány lesz mint fiú, akkor ez lesz a helyzet a nagy százalékukkal.
Talán ezért keveredett bele ez a szó. :)

Dear Ksatriya!
Lehet azért nem tudtál erről eddig, mert nekem is tegnap lett nyilvánvaló, hogy ez a helyzet. De látod egyből üzentem a világnak, így neked is. :)
Meg amúgy sem akarja belevonni az ilyen apróságokba a jardot. :)
Inkább lemeccseljük így egymás közt, az sokkal tisztább. :)
De én kifelyezetten örülök, ha néha arra jársz te is meg a kollégák. :)
4. sabre 2011. 08. 18. 20:08
mindenki ilyen überkemény-szupergyilkosnindzsaterminátor lesz, aki krisnásnak áll?! mit osztanak ott az embereknek wazze?! hű, ha ezt tudtam volna, tutira beállok én is krisnásnak. öcsém... márpedig ha te aszondod, hogy gyünnek a sárgák, meg hogy itt aztán qrvanagy háború lesz, akkor jó lesz ha én is elkezdek keményíteni! tiszta szerencse, hogy Te itt vagy a magunkfajta gyámoltalan lelkeknek, hogy megmondd a tutit... hihetetlen hogy mennyi hasznos (és hiteles!!!) információhoz jut ezen az oldalon a tudásra szomjas emberfia!!!köszönjük Neked!!!!
5. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 19. 0:18
Dear Sabre!
Örülök, hogy jól szórakozol. Alig várom, hogy elém állj és úgy is elmond ezt, bele a szemembe. XDDDD
6. Dani 2011. 08. 19. 2:52
Esetleg néhányan mi is kimehetnénk a Telekire, hogy megmutassuk magunkat, hgy van ám védelem az ételosztók között:-)

Egyébként sejtettem, hogy ez lesz, ha a Telekire teszik az ételosztást :-S
7. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 20. 2:11
Esetleg. De itt nem rődemora van szükség. A tömeg tudja, hogy vagyunk. de a láthatatlan banda még nem. Ők csak akkor fogják tudni, ha belénk szaladnak. :) Vagy mi beléjük. Mindenesetre nagyon romi lesz. :)
8. sabre 2011. 08. 20. 9:11
"dear" kisordas:)

mé', mi lesz? legyilkolsz a nindzsakardoddal?:)
9. balanuja.das 2011. 08. 20. 13:56
Bocs, hogy közbeszólok, de nem lesz mindenki"überkeményszupergyilkosnindzsaterminátor"
aki Krisnásnak áll. Én már lassan 10éve Krisnásnak álltam, de még soha nem kerültem olyan szituba, hogy harcolnom kellett volna.Mármint ököllel, vagy karddal, vagy ilyesmi.
Inkább az van, hogy van 4 féle embertipus, és az egyik a négyből a harcos. Neki az a feladata, hogy megvédelmezze a rászorulókat. Ezeket a harcosok szeretnek harcolni, és tudnak is. Most éppen egy ilyen ember blogját olvasod, szóval ne várd el tőle, hogy rózsaszín lepkékről írjon, mert az nagyon nem megy neki....:)))
10. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 20. 16:02
Na de kedves balanuja. Hamarosan írok majd a rózsaszín lepkékről, hogy de igenis tudok azokról is. :P

Dear Sabre! Nem hinném, hogy szükség lenne rá. Szerintem inkább megráznám a kezed, hogy kajak csávó vagy, hogy belemertél a szemember is kérdezni-mondani.-

De erősen az a gyanúm, hogy inkább csak ilyen kis álnéven beszólogatós csimbike vagy és ha elém kerülnél nem volnál ily nagyszájú, meg bátor. Csak így neten ebben a formában szólogatsz be nekem, meg másoknak.

De ahogy érzed, a te életed. Nem kell, hogy bántassalak, amíg nem bántasz mást csak engem mert én megérdemlem. Ha meg nem érdemlem meg, akkor majd az Istenke lerendez téged, mondjuk egy nyílt gennyedző here herpesszel, vagy valami mással amit tudni fogsz, hogy azért kapod mert nagy volt a szád. :D

És mindezt tényleg szeretetből mondtam, mert szeretném ha az olyan kis irigykedős, lúzerok akik abban élvezkednek, hogy ciniskednek másoknál észhez térnének és nem balhéznának egy olyan helyen ahová mindenki építeni jár.

De ahogy érzed. Mint mondottam a te életed. És úgy teszed tönkre ahogy akarod. :)
11. sabre 2011. 08. 20. 16:13
ember, te beteg vagy:) és egy nulla.
sok szerencsét.
12. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 20. 16:18
Kedves Sabre!

Igazad van, én egy nulla vagyok. Legalábbis igyekszem megvalósítani ezt az állapotot, mert azt tanítják a Ninjutsuban nálam sokkal tanultabb mesterek, hogy a nulla állapotban lehet a legjobban harcolni. Megtisztelő, hogy tőled már megkaptam ezt a címet.

De férfiasan bevallom, hogy csak ritkán találom meg ezt az állapotot. :D

A betegségem pedig szintén igaz, hiszen ha valaki egyszer ráérez a ninjutsu ízére, amit nem lehet megfőzni, az többé nem tud kigyógyulni. Ezt még Szabó Pál az első Magyar Ninjutsu oktató írta le egy könyvében, és tényleg így van.

Na de, van egy kérdésem is ám: Hogy azon gondolkodtál-e már, hogy miért te olvasod az én naplómat és életem, és miért nem én a tiédet? :)
13. Redon 2011. 08. 23. 6:28
Kedves Ádám!

Írtam neked egy mailt a vallasom@freemail.hu email címről. Válaszolnál rá?)
Amúgy fentiekhez, szerintem Sabre is kap valamit ettől a blogtól, nem Ádámot támadja, csak több dolgot nem ért mint ahogy én sem.
Én is tisztelem Ádámot, viszont nekem is sok ez a gyilok, bunyó, öljük meg stb. Ilyet egy mester nem mondogat állandóan. Aki tanult harcművészetet és normális helyen, normális mestertől az megérti miről beszélek. Bár igaz nem tudom a Ninjutsuban mi a szokás.
Továbbá szerintem aki harcos beáll Ádámhoz, aki meg nem és csak olvasója azt nem is érdekli ez a gyilok. De ez Ádám blogja. Ő tudja, tiszteletem továbbra is maximálisan az övé.
14. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 23. 10:32
Kedves Redon!

Minden levélre szoktam válaszolni. Ezt úgy látszik nem sikerült megkapnom. Kérlek küld el még egyszer, hogy válaszolhassak rá.

Ezen kívül nem hiszem, hogy uszítók volnának az írásaim, mint amiket mondasz, hogy "gyilok, bunyó, öljük meg stb" Kérlek ne adj olyan szavakat és gondolatokat a számba amik nem az enyémek.
Ha mégis gondod van egy egy kifejezéssel, kijelentéssel, akkor idézd pontosan idézőjellel, és elmagyarázom, hogy miként is értettem.

Hiszen elsősorban az erőszak nélküliséget igyekszem
megvalósítani az életemben, ami nem azt jelenti, hogy nem fogok szájba verni valakit akit muszáj, hanem azt, hogy nem bántok senkit akit nem muszáj. És ez egy nagyon fontos gondolat.

Ha van fogalmad, vagy reális elképzelésed a harcművészetről, és egy valóban harcművésztől tanultál, akinek van fogalma arról, hogy mi a harc, akkor szerintem előbb kérdeznél, mint véleményt alkotnál. (Főleg, hogy te magad jelented ki, hogy fogalmad sincs arról, mi a szokás a ninjutsuban.

Szóval ezt a videót ajánlom a figyelmedbe. Csupán 3:44-alatt címszavakban minimális szinten elmondom, hogy én miként látom ezt a kérdést:

www.youtube.com/watch

Szép napot! :)
15. Redon 2011. 08. 23. 10:54
Kedves Ádám!

Én nem mondtam, hogy uszítók az írásaid!
Csak azt nekem sok, mikor ezekről van szó.
Én szerintem semmit nem adtam a szádba, a véleményem írtam le.
Nem akartalak megbántani és meglep a reakciód. Sőt kihangsúlyoztam a nagyrabecsülésemet. Nem szeretném végigböngészni a teljes blogod, hogy idézgessek, ha ezek a te írásaid tudnod kell mikor mit írsz!
Fenti megnyilvánulásod nagyon elszomorít, és sajnálom, hogy így reagálsz le egy kommentet.
16. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 23. 14:52
Kedves Redon!

Nem tudom mi nem tetszik a reakciómban, hiszen tök kedves, meg aranyosan és tárgyilagosan reagáltam a hozzászólásodra. :)

Ha valamivel megbántottalak, kérlek ne haragudj, nem állt szándékomban. Csak úgy tűnt, hogy nem vagy szentimentális ember. :)
17. Redon 2011. 08. 24. 7:31
Kedves Ádám!

Szentimentális? Lehet, lehet én egy ölelést vagy egy érintést többre tartok és célravezetőbbek mint a hiriget.
Nekem pl. a Nandafalvi ölelkezés
tetszik.
Mivel jogállamban élünk én a rendőrökre bízom a rendrakást és nem hiszem, hogy én vagyok az igazságosztó és inkább elkerülöm az ilyen szitukat, mert családom nem sokat ér egy halottal, nyakán pár milliós bankkölcsönnel.
Ádám! Lehet kellene még egy blog azoknak a szentimentális embereknek akik szeretnek téged, az írásaidat, vallási nézeteidet de nem harcosok és a ninjutsu, harc nem érdekli őket.
Persze ez a te blogod én csak egy olvasód vagyok aki továbbra is maximálisan tisztel téged!
18. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató 2011. 08. 24. 9:45
Kedves Redon!

Az olyan lenne, mintha valaki nem lenne kíváncsi arra, hogy miként jutnak el hozzá a dolgok, milyen áron, miféle melléktermékek alakulásával.

Úgy mint ebben a postban a filmben a végén: harciszerzi.hu/archives/2011/08/24/Nehany_letfontossagu_tipp_az_eletedhez/

Szóval nem lehet gyümölcsöt enni anélkül, hogy fát kéne ültetned, és kapálnod, öntöznöd, óvni a széltől, hogy egy nagy gyümölcsöt hozzon. És ha még tüskés is ez a fa, akkor is lehet, lesznek olyanok akik jobban értékelik azt a gyümölcsöt amit ők maguk szedtek le a fáról, mint a tescoban a kosárból kifelé.

Vagy mint a tej. A tej az egyik legfantasztikusabb dolog a világon. de az emberek csak bemennek a boltba és dobozból veszik. Sokan nem is tudják talán, hogy talán a tej a tehénből jön, és hogy mennyi munkára és olyan dologra van szükség amit ők nem szívesen csinálnának meg. Vagy amiről nem is akarnak tudni.

Sajnos ez az élvezői hedonista elképzelés, hogy nekem csak a jó kell, elfelejteti velünk azt, hogy hol is vagyunk valójában. Hogy ez itt bizony az anyagi világ, tele a maga mocskával együtt...

Ez itt nem egy rózsaszín ködről szóló romantikus szerelmes regény, hanem a naplóm, ahová leírok olyan dolgokat amik komoly hatással vannak rám, hogy mikor majd évek múlva vissza olvasom, vagy valaki más, akkor láthassa mi újság.

harciszerzi.hu/archives/2010/02/12/A_rozseszin_kodrol/

(És hány olyan történet van amit el sem mesélhetek. Ha mindent leírnék, akkor vajon mit szólnál. :P)

Szóval ha azt szeretnéd, vagy azt gondolod, hogy mennének a dolgok harc nélkül is, akkor pont a lényegétől fosztanád meg a dolgot.

Mert a harc az ami erőt és kitartást ad és adott ahhoz, hogy írjam ezt a naplót, ennyi sok éven át.

Vagyis a fát elültettem és nő rajta gyümölcs, meg még annyi minden más is. Neked csak az a dolgod, hogy ne a kérgét meg a tüskéket rágcsáld, hanem az ehető részét. :)

á