Menü

Avatás


avatás
Az előző bejegyzésben sutyerák módon elfelejtettem meg említeni néhány olyan dolgot amik nagy örömet okoztak nekem is. Minden bizonnyal ha nem másféle dolgokkal kellett volna foglalkoznom, nem követem el ezt a hibát.

Mert nem csak én kaptam avatást, hanem még jó pár olyan bhakta akit sokan megkérdőjeleztek az idők folyamán. Amolyan számkivetettként éltek a közösségen belül, csodabogárként tartották őket számon. Valahogy az élet viszont egyre inkább úgy szőtte életem fonalát, hogy végtelen szerencsémben találkozhattam velük és erőt meríthettünk egymás kitartásából. Jó páran közülük amolyan ezeréves cimboráim (Tudod mikor valakivel megismerkedsz és olyan onnantól, mintha mindig is ismertétek volna egymást.)

Gopa Liladhara prabhu (több mint 10 év): Egy Veterán Krisna-völgyi Bhakta, aki az egyik volt a 3 úttörő közül aki elsőként költözött a szent dhámába, ahol akkor még semmi sem volt megnyilvánulva, csak nagy rétek meg bozótok. Mikor Krisna-völgybe költöztem és fél év mosogatás után, ahol szívemet moshattam, bekerültem néha segíteni a konyhába, akkor általában vele pucolhattam krumplit. Ő már akkor is idős bhaktának számított és nagyon tudta, hogy mit és hogyan kell a Krisna tudatban gyakorolni, csinálni. Sokat hallgathattam tőle arról, hogy miként kell énekelni a szent nevet és ezek az alap elvek azóta is itt vannak a fejemben.

Taladvaja prabhu Krisna-völgyTaladvája prabhu (7év): Az a bhakta program amiben részt vehettem, egy elég hírhedt csapat volt és talán ketten ha maradtunk ezen az úton belőle, a többiek meg talán már akkor sem jártak rajta úgy igazából. Vele akkor találkoztam, mert az előttünk lévő turnusból maradt meg a Szent-Dháma lakójaként. Mindig egyenrangú félként beszéltünk egymással és nem szégyelltük gyengeségeinket. Nekem nagy inspirációt jelentett a kitartása, hogy mindannak ellenére, hogy nehézségei voltak a sadhanával (lelki gyakorlatok) nagyon komolyan veszi a lelki életet és kitartóan gyakorolja azt. Aztán igazából akkor szerettem meg amikor átkerült a tehenészetbe és onnan mikor arra járhattam sokat viccelődtünk meg ilyenek. Taladvája prabhu nagyon komoly bhakta lett az utóbbi időben és szépen végzi továbbra is a szolgálatát. Kitartása meghozta eredményét és remélem mindig részesülhetek társaságának áldásában és nem fog eltaszítani engem és kaphatok a jóízű nevetésének kegyéből, amivel borús napokon is jó kedvet tud csalni az elkeseredettek szívébe.

Mahananada prabhu Krisna völgyMahánanda prabhu (több mint 10 év): Mahánanda prabhu volt nekem mindig Krisna völgy mesebeli világának titkos erdei bölcse. Kicsit távolabb a többi vaisnava házától egy fás ligetben él egy kis házikóban a méhészet mellett. Amúgy a mézkészítők nagy ismerője és megszállottan foglalkozik velük. Kezének munkájából rengeteg méz, méhcsalád és a Krisna-völgy méhészet messze földön hangzó hírneve származik. Mindig nagyon kiegyensúlyozott és ha belül valami mardossa is abból én speciel soha nem kaptam. Mindig csak a tőle telhető figyelmességből és kedves érdeklődésben részesülhettem. Sok mindent mesélt nekem a méhekről és ezeken az apró teremtéseken keresztül sok mindenre rávilágított egy jól működő társadalomban. Egyszer eltölthettem vele egy délutánt, mikor is mézet pörgettünk és jókat nevettünk a rengeteg megbolydult darázs ellenére is.

Avatás előtt, mikor nekem még mindig nem volt biztos, hogy lesz-e valami, csak állt a folyosón és megkérdezte mosolyogva, hogy mikor kapok avatást. Mikor újságoltam neki, hogy hát lehet, hogy ma, de ez még mindig kérdéses és nem rajtam múlik, akkor csak elnevette magát és azt mondta. „Meglátod egy szép napon együtt fogunk oda ülni az áldozati tűzhöz, hogy avatást kapjunk.
Aztán mikor kint a sátorban a ceremónia előtt mindenki leült már én meg csak figyelgettem, hogy vajon maradt-e üresen egy hely, ahová esetleg leülhetek, egyszer csak megjelent ő is dhotibna és chadarban, majd kedvesen oda bökött egy üres párnára az első sorban, hogy gyere ülj ide mellém… Látod én megmondtam, hogy egy nap együtt fogunk ülni az áldozati tűznél…

Amala prabhu (jó régóta ő is már):
Amala prabhu az egyik olyan akivel bár soha nem beszélgettünk hosszasan semmiről, és soha nem voltunk együtt semmiben, valahogy mégis mindig olyan vele találkozni, mintha ezer éves cimborák volnánk. A harcosok egykedvűségével szemléli a világot és történjék bármi nem nagyon lehet kizökkenteni ebből. Azok közé tartozik, akiknél nem is akartam próbálkozni a kizökkentéssel soha, mert látszik rajta, hogy már túl van az efféle mókákon.

Banke Bihari prabhu BudapestBanke Bihari prabhu (x év): Ő pedig aztán a legkedvesebb jóbarátom mindőjük közül. Fogalmam sincs mikortól lettünk jóban, és fogalmam sincs, hogy volt-e idő amikor nem voltunk cimborák. Sok filmet megnézett ő is, kapott hideget meleget, de nagyon erős ragaszkodása van a szent névhez és annak énekléséhez, ezért nagyon kedves jó barátom. A Govindában dolgozik már évek óta és nagyon szépen kitartóan csinálja a szolgálatát. Sőt mindezen felül még hajlandó arra is amire sokan nem, hogy a munkán kívül plusz erőfeszítést tesz a lelki élet gyakorlására. Ő volt a kezdeményezője a szombatonkénti harinámoknak, amit csak Govindás Harináma ként ismer a világ. (Ezen a szombaton is megyünk :) )
Együtt kalandoztunk Indiában és együtt láttunk még száz csodát, melyet Krisna a kis tehénpásztor fiú mutat nekünk ezen az úton. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ezentúl egy napon van a második születésnapom vele.

Badrapriya mataji BudapestBadrapriya devi dasi: Egy nagyon kedves mataji, aki amúgy Banki Bihari prabhu menyasszonya is egyben. Kalandos életemnek majd minden állomásán mind a ketten jelen voltak. Soha nem volt személytelen mint a legtöbb kezdő mataji az egyházban, mindig egy nyíltszívű, szolgálatkész léleknek ismerhettem meg.

 
 
 
 

Tele írni egy könyvet
Aztán még voltak sokan mások is, akiket vagy egyáltalán nem, vagy csak épphogy kicsit megismerhettem, de ha az én ismerőseim közül ilyen emberek kaptak avatást ezen a napon, akiket így megmért a jó Isten mielőtt elfogadta volna őket, akkor gondolom a többiek története sem lehet semmi. Például volt egy Mataji Mauríciuszról és valamelyik Európai országban tanul ha jól emlékszem és akkor most eljött Magyarországra, Krisna-Völgyben, Hogy Govnida Maharájától kapjon avatást. Szóval biztos vagyok benne, hogy ő is és a többi ezen a napon avatásban részesült bhakta is tele tudnának írni egy könyvet gond nélkül az életükkel… (És egyszer talán valóban meg is teszik majd, hogy történetük okulására válhasson a világnak.)

Voltak akik nem örültek, hogy avatást kapok.
Anthardi prabhu például egy nagyon kedves jó barátom a saját kezdetem kezdetétől. Ő volt az akivel először kimentem az erdőre fáért Krisnának és akivel akkor és ott sok év óta először tudtam beszélgetni az Univerzum legrejtettebb titkairól. Ő volt az aki miatt elgondolkodtam azon a sok főiskolás 5 diplomás kábítószeres szerencsétlen után, hogy ha itt a legutolsó földmunkás tehenész ennyire ismeri a világot, milyen bölcs lehet a többi ember.  Aztán ahogy teltek múltak az évek, úgy kiderült számomra, hogy ő egy nagyon különleges személy a bhaktákon belül is, hiszen rengeteg történetet és megvalósítást ismer. Ráadásul a tehenek elkötelezett védelmezője.
Szóval avatás után ezt mondta nekem, hogy: „Tudod én örülök is meg nem is, hogy felavattak.” Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért örül és miért nem, csak ennyit válaszolt:
-Egyszer nagyon örülök, hogy ilyen szerencsés vagy te is és avatást kaphattál egy hiteles lelki tanítómestertől. Másfelől meg nem örülök, hogy ezentúl nem hívhatlak mc-nek. Aztán nevetve megveregette a vállamat.

Akibe a legtöbb szeretet szorult.
Aztán mikor már lezajlott a fesztivál és hétfőn vissza érkeztünk a templomba, akkor találkoztam egy bhaktával akinek az éneklése nagyon sokat jelentett nekem mikor ismerkedtem a Krisna-tudattal.
Vannak olyan bhakták a mozgalomban akik nem olyan nagypofájúak mint én és ahelyett inkább, hogy kiverekednék, vagy szétkiabálnák az igazságot, inkább bölcsen hátrébb lépnek egy lépést. Ez a bhakta sokkal keményebb életből jött mint az én történetem és sokkal keményebb bunyós is. Bár már rengeteget lágyult és finomodott a szemében a mozdulataiban, a szavaiban még mindig ott van az a bizonyos csibészség ami arra készteti a harcosokat, hogy inkább az oldalán szeretnénk küzdeni mint ellene.
Gurumaharájomnak a szobájára tett fel éppen sötétítő fóliát az ablakra, hogy nem legyen olyan hőség ott fent a toronyban neki a nyáron. Egy egyszerű fekete bermudanadrágba és fekete pulcsiban dolgozott, és épp befejezte a munkát.
Széles mosollyal integetett mikor megláttuk egymást, de nem azzal az ürülékevővel amit gyakran látni néhányak arcán, hanem azzal amikor valaki úgy tényleg örül a másiknak és akkor érzed isa mosolyt, nem csak látod.
Aztán lerakta a telefont amin épp beszélt, cinkosan rám nézett, aztán megkérdezte, hogy tényleg kaptam avatást, és mi lett a nevem. Aztán mondtam, hogy Kisora das. Erre nagy szeretettel odalépett, csak annyit mondott, hogy Na gyere ide, és akkora szeretettel megölelt, hogy a saját testvéreimmel nem voltam ilyen testvéri viszonyba mint akkor ott vele.

Sukadeva prabhu EgerSukadeva prabhu már egy nagyon régi bhakata és bár most némelyek számára úgy tűnhet, hogy elkalandozott, azért mikor egy kirtant tart, azért csak kevesen tudják úgy énekelni Isten szent neveit mint Ő

Hát valahogy így fogok emlékezni erre a napra én Kisora Das, a vaisnavák kutyája.
Gauranga