Menü

Az ŐS-MAG-ŐR nyelv fejlődésének sarkalatos támadási pontjai! ŐsMagyar nyelv egy exszerzetesa tollából 2.rész.


Ez az írás a második része Az ŐsMagyar nyelv egy ExSzerzetes tollából! Te érted amit BeszÉLSZ? c. bejegyzésnek, ahol nyelvünk rejtett titkait fejtegettem.

Köszönöm szépen a sok lájkot, és megosztást. Mivel nagyon gyorsan összegyűlt a 100 Tetszik az írásra, amit azért kértem, hogy lássam van-e érdeklődés erre témára. Elkészítem ezt a második ŐS-MAG-ŐR bejegyzést.

Az ŐS-MAG-ŐR nyelv fejlődésének sarkalatos és támadási pontjai. ŐsMagyar nyelv egy exszerzetesa tollából 2.rész.

FONTOS: Figyelmeztetlek, hogy csak akkor olvasd tovább ezt a bejegyzést, ha készen állsz arra, hogy egy elég brutális tézist tárjak eléd és minden Magyarul beszélő Magyarságával kapcsolatban. Olyan tényeket ismerhetsz meg a hétköznapi nyelvünkből, melyek ha az Őseinket mint kedves és aranyos simogatós népnek szeretnéd gondolni, akkor valószínűleg ki fog borítani… Továbbá mint a múltkor, itt is szeretnélek figyelmeztetni, hogy ezek a saját gondolataim és nem tartoznak egyetlen párthoz, valláshoz, filozófiához sem. Valamint el kell, hogy mondjam, hogy továbbra is abból indulok ki, hogy megváltoztatták a Magyar nyelvet annak céljából, hogy elfelejtsük rejtett titkait és értékeit, hogy népünket nemzetünket a kocsmák, plázák, vagy más függőséget okozó népbutító dolgokkal foglalkozzunk, ahelyett, hogy valódi életcélunkat váltanánk valóra. (Ezt itt nem fejtem ki bővebben, mert az első részben már leírtam, és remélem elolvastad már, és úgy olvasod-eme másodikat.)

Egy Tört-ÉN-Elem

Vagyis egy történetemmel szeretném kezdeni, ami pár éve esett meg velem, amikor is Doubravszky György (Hiteltársulás) meghívott egy általa szervezett konferenciára, hogy mutassam be a Kyusho Jutsu (Ninjutsu energia áramlással kapcsolatos művészete.) alapjait az üzlet embereknek, hiszen nagyon tetszett neki amit egy másik előadáson, ahol vendégem volt azt fejtegettem, hogy miért fontos a hétköznapi embereknek is az egyenes gerinc.

Na és ezen a konferenciáján, ott volt Kassai Lajos a Lovas íjász, aki már-már világszámnak számít, hiszen még a Kínaiak is meghívják, hogy tanítsa őket lovagolni, meg lődözni (Bár ez a szóhasználat talán egyeseknek sértésnek tűnhet, hiszen a művészet és amilyen szinten azt gyakorolja mindenképpen egy rendkívüli komoly és elismerésre méltó dolog, nézd el nekem, hogy ezt a blogot sem harcos szerzetesnek, hanem harciszerzinek hívom, hiszen úgy sokkal aranyosabb.) Na ő mesélt egy két dolgot a népünkről, a csatáinkról, meg arról, hogy nem úgy van az, ahogy a történelem órán megtanítják.

Nem mennék bele, most hogy kinek van igaza, meg kinek nincs, az biztos, hogy amit most tanulunk, vagy amit én tanultam a suliban az bizony nem tesz büszkévé, és a nemzeti hovatartozásomat sem erősítette, amiket ő mesélt, azok viszont olyan gondolatokat hoztak elő bennem vagy érleltek meg, melyek most következni fognak.

Én egy lélek vagyok.

Természetesen továbbra sem gondolom azt, hogy az önmegvalósítás szempontjából lényeges (LÉNY-ÉGE, lény-ege) az, hogy ki milyen nép, faj, nem szülötte, hiszen a lélek örök, és születik újra meg újra, és semmi gondom az ŐS-KERESZT-TÉNY felfogással sem. Viszont nem tartom helyén valónak a Magyarokat egy klasszikus értelembe vett, mai jelentése szerint Keresztény népnek beállítani, hiszen Jézus és Mária csupán egy 2000 éves történet, és bár kétség kívül fantasztikus erő és tudás rejlik ezekben a tanokban is, de MAG-ŐR  NEMZETT-ünk a Hunnák ősi népe sokkal-sokkal ősibb múltra tekint vissza annál, mint amikor István Király belátta, hogy a kor és az életstílushoz fel kell vennünk politikai okokból ezt a hitet is. (Hiszen ő maga, gyakorolta az Ős Magyar vallást, és a Kereszténységet is. Legalábbis nekem ezt még tanították az ŐS-Akolban (iskolában), hogy ő azt mondta, hogy elég gazdag ahhoz, hogy a Pogány isteneknek is áldozzon és a Kereszténységet is támogassa.) Persze ettől függetlenül az Ős Magyarságnak része volt a jelenleg értéknek tartott Keresztény eszme rendszer és tudás, de amit ma ebből ismernek és gyakorolnak, az csak halovány árnyéka az eredeti tudásnak…

Pogány-Keresztény kérdés

Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy még amikor én gyermek voltam, és nem lettem megkeresztelve, akkor is úgy használta a társadalom a pogány szót, mint egy gyűjtő nevet azokra akik nincsenek megkeresztelve. Sőt, osztálytársaim előtt sokáig én Pogány voltam, hiszen a köztudatban majd 1000 esztendeje így maradt fent, hogy vannak akik Megkeresztelkednek és keresztények lesznek, a többiek meg a pogányok. De igazából nem vagyok pogány, soha nem is voltam, illetve talán egy kicsit mindig is az voltam, hiszen a pogányság is egy hit világ, egy rendszer, melyről valljuk meg őszintén, hogy nem sokat tudunk.

Persze azóta eltelt több mint 30 év az életemből, és sikerült megismerkednem a Védikus kultúra mindent magába foglaló, mindent elfogadó, és mindent ismerő ősi Tanításaival, mely bármelyik modern és akár hitetlen tudós szerint is a legősibb tudás Istenről ebben a világban. Ezek az írások, már sok ezer esztendővel ezelőtt említik népünket (Hunnák), és megjövendölik Jézust, valamint még sok-sok minden mást is. A Hindu Panteon félistenei, pedig más-más neveken, de rendre beazonosíthatók bármelyik később felbukkant vallásban, ideológiában, legyen szó a Görög, Egyiptomi, Kínai, Római, Maya, vagy bármilyen kultúrkörről. (Erről majd egyszer írok, hogy a védák mit mondanak ezeknek a vallásoknak a kialakulásáról, és ezeknek az ősi kultúráknak a kialakulásáról, hiszen minden le vagyon írva…) Ezért azt gondolom, hogy bár mint olyan a pogányság manapság nem nagyon elérhető, a pogány Istenek Panteonjáról meg aztán pláne semmit nem nagyon hallani, simán azt gondolom, hogy ő nekik is meg lennének a Védikus 33 millió félisten közül azok akiknek megfelelnek.

Ős Mag Őr Ló Vas Nemzett (Ős Magyar Lovas Nemzet)

De most térjünk vissza a nyelvÉSZkedéshez Kassai Lajos nagyon benne van a lovas íjászatban. Mondom mindezt anélkül, hogy láttam volna akár egyszer is lovon ülni, vagy lődözni. Persze a könyvét megvettem és elolvastam, de ez nem befolyásolt a mondat elején leírt dolgokban. Sok minden mellett arról is mesélt, hogy hogyan teltek őseink minden napjai amikor még lóháton töltöttük életünk nagyobbik felét.

Elmesélte, hogy az, hogy a Magyarok menekülést színlelve hátrafelé lődöztek, ez csak egy aljas manipuláció, hiszen a Magyarok nem csak hogy hátrafelé, hanem körbe, 360-fokba tudtak lőni, vagy legalábbis ez volt életüknek a célja, hogy ezt elsajátítsák, mert így voltak minél hasznosabb tagjai a seregnek. Hiszen a könnyű lovas harcmodorunk, vagyis nem hordtunk páncélt, hanem csak könnyedén „kényelmesen” ültünk a nyeregben és ez megkövetelte, hogy az ellenséggel ne ütközzünk meg közvetlenül, hanem azt körbe lovagolva, a vágtázó lóról minden irányból, bármerre fordulva menve agyon tudjuk lőni. Továbbá azt is mesélte, hogy igazából a Magyar férfiak szabad idejükben, ezt a képességüket csiszolgatták, és erre gyakoroltak, hogy ebben a képességben minél magasabb szinten legyenek.

Én pedig eme történeten kezdtem el GOND-OLD-KODNI.

El is kezdeném akkor az ŐS MAG-ŐR nyelv fejtegetését ennyi kis bevezető után. (Csak erős idegzetűeknek ajánlom tényleg tovább…)

Hova érdemes lőni?

Az első mai kifejezésünket az előbb írtam le. Egy nagyon szép harcászati kifejezés, amit ős idők óta így mondunk, hogy AGYON-LŐNI. Hiszen nem az volt a cél, hogy bele lövöldözzük az emberekbe a nyílvesszeinket, hanem az volt a cél, hogy minden lövéssel kiiktassunk egy embert. Amire ugye mi a legvalószínűbb, hát az, hogy ha bekap a fejébe egy nyílvesszőt, és ott károsodik az agy. Tehát őseink tisztában voltak vele, hogy ha bármilyen formában a fejen belül is eltalálják az Agyat, akkor egyel kevesebb ellenséggel állnak onnantól szembe. Na és ezt a kifejezést a mai napig ugyan így mondjuk, akár csak azt, hogy FEL-HŐ (lásd az első részben).

De menjünk csak tovább harcos nemzetünk és harcias GOND-OLD-kod-ÁSUNK (gondolkodásunk) mentén. A magam részéről rengeteget agyaltam azon, hogy miért vagyunk vajon ilyen rossz indulatú nép, és miért irigy és kárörvendő, meg ön sajnáltató a Magyar. Természetesen erre a kérdésre is a nyelvünkben és őseink életmódjában, sőt harcmodorában találtam meg a választ.

Sok szó meg van régebbről, évekkel ez előttről, de nyelvünk és népünk gondolkodás módjának filozófiai áttörése, pár hónapja érett meg bennem, amikor azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire csodálatos, ahogy a szavakat szét szedve, össze állnak azok a hang alakok és KI-FEJEZ-ések, melyek külön-külön is ÉRT-ELME-sek, és ezekből FEJ-LŐ-dhetett folyamatosan nyelvünk, MAG-ában hordozva az ősi TUD-ÁSÁST is, amiről a MÚLT-KOR volt szó (Elemek, Szerek, SZER-ELEM, EGÉSZ-ség, FÉL-ELEM stb.)

A következő szavunk a FEJ-LŐ-dés!

SZÓ-val AMI-KOR a MAG-ŐR ember nem HARC-OLT éppen, akkor GYAK-ŐRÖLT (gyakorolt, vagyis feldolgozta a megszerzett ismeret anyagokat, mint ahogy a malomban is megőrölik a búzát, illetve a gyakni szót ma is előszeretettel használjuk a legyakni, vagyis legyilkolni szó szinonímájaként.), hogy hasznosabb tagja legyen a MAG-ŐR HARCOS-SOK TÁRSAD-DALMÁNAK. Úgy TUD-OTT egyre hasznosabbá válni, hogy MAG-TAN-ÜLT (megtanult) VÁG-ta-LÓ (vágtató) lóról, pontos LŐ-VÉS-eket leadni.

Ahogy pedig GYAK-ŐRŐLT, egyre csak FEJ-LŐ-dött, és amikor megkérdezték, hogy mit csinál, akkor nem azt mondták, hogy egyre jobb lesz, hanem azt, hogy FEJ-LŐDIK.

Ezzel a GOND-OLD-at körrel egyből értelmet nyer a „Fején találta a szöget” kifejezés, hiszen szalmabábukra lődöztek GYAK-ŐRLÉS képpen, és úgy lehet minél jobban FEJ-LŐDD-ni a találatok minél pontosabb kivitelezésében, hogy egy szeget, vagyis egy apró pontot helyezünk el a cél közepén.

Na most ha végig gondoljuk, hogy az általunk használt FEJ-LŐ-dés szót használjuk tulajdon képpen a bármiben való jobbá vállás kifejezésére, akkor érthetjük, hogy miért akar a Magyar ösztönösen úgy jobb lenni másoknál, hogy lenyomja a körülötte lévőket, vagyis legyakja őket. Hiába fejlődik valaki mondjuk a Jógában, vagy meditációban, hiszen egy fejbe lövéssel, vagyis gyilkolással kapcsolatos szót használunk ennek a kifejezésére, ami tulajdon képpen teljesen abszurd, de mégis csak teljesen valóságos.

Hiába akarunk egy tündér cuki TÁRS-AD-DAL-mat elképzelni magunknak, meg aranyosak lenni és rózsaszín köddel körbe véve tudomást sem szerezni a csúnya és rossz dolgokról a világban, és bemagyarázni magunknak, hogy velünk ez úgy sem történhet meg, hiszen maga a nyelv amin nap mint nap kommunikálunk, magában hordozza a harcot és a harc maga egyszerű brutalitását az élet minden területén, ami akarva akaratlanul ki hat az életünkre.

A következő Sarkalatos pont:

Mai értekezésünk SARKAL-atos  ős szava, az amikor egy-egy eszme, vagy stratégia SARKAL-atos pontjairól beszélünk. A lovat sarokkal való beugratás, vagyis amikor sarokkal megérintjük, vagyis SARKALL-juk a lovunkat, aki ettől tempót vált és eleinte ügetni, egy újabb sarkalástól, vagy egy nagyobbtól pedig VÁG-tat-ni kezd, hogy mi a hátán TÁM-AD hassunk, vagy  csak GYAK-ŐRŐL-HASSUK a FEJ-LŐDD-ést.

A mai napig használjuk a kifejezést, hogy a kollégáinkat, rokonainkat, szeretteinket próbáljuk jobb teljesítményre sarkalni.

Vagy ahogyan a ló irányításában is a legfontosabb pont az ahol a sarkunkkal megérintjük, hiszen a fordulás is így történik jobbra-balra, mert a kezünkben az íjat és a vesszőt fogjuk, mert közben csata van és FEJ-LŐNI kell. Tehát a filozófiák, stratégiák, eszme rendszerek, vagy viták, bírósági ügyeknek is van sarkalatos pontja, vagyis olyan fontos és meghatározó pontja, mint őseinknek volt a sarkalás.

Mi az hogy TÁM-ADÁS?

Na és akkor ha már az előbb meg említettem, akkor a TÁM-ADÁS is érdekes, hiszen adunk valamit, ha mi vagyunk a TÁM-ADÓK. Ugye a TÁM-aszték, vagy TÁM-pont egy olyan dolog, ami megakadályozza, hogy egy bizonyos irányba valami elmozduljon. Tulajdon képpen a TÁM-ADÁS is egy ilyen kifejezés, hiszen amikor jön az ellenség, nem csak az ŐS MAG-ŐR BÖLCS-ÉLET-ben (ős magyar bölcseletben) tanácsos kitérni előle, hanem az összes valamire való keleti harcművészet azt tanítja, hogy „Ne állj a sínen, ha jön a vonat!” Vagyis térj ki a TÁM-ADÁS elől. És a fentebb említett Lovas harcmodorunk pont erről szólt, hogy kitértünk az egész sereggel az ellenség elől, körbe lovagoltuk és fejbe lődöztük őket. (FEJ- LŐDD-tünk).

Szeretnél kapni egy kis támogatást?

Utolsóként, hogy tényleg ne legyen hirtelen túl sok az anyag, foglalkozzunk egy kicsit azzal, amikor Vitéz harcosaink egymást harci csatakiáltással bíztatták, amit egyszerűen csak TÁM-UGATÁS-nak mondanak, hiszen lovon vágtázás közben nem használhatta az ember a nyelvét a fogai közelében, mert könnyen elharaphatta volna a csata hevében, így csak hangot adott. Így pedig akkor könnyen megérthetjük a támogatás szó jelentését, aminek a töve szintén a TÁM.

Ez a bejegyzés főleg a mai TÖRTÉNT-ELEMi (történelmi) FORR-ÁS-ainkban fent maradt, népünk ősi életvitelének, és nyelvi összefüggéseinek a megvilágításából SZÜL-ETET-t. Csak mert bár csak elenyésző mennyiségben, de kaptam negatív visszajelzéseket is mely szerint ezek a szavak amiket leírok, csak spekulációk, és semmi közük a valósághoz. Azért választottam a Harcos témát, mert igen is egy harcos nemzet vagyunk, és habár csak alig maradt őseink dicsőségéből és tudásából valami meg mára, azért a nyelvünk csak őrzi azt az ős TUD-ÁS-t, mellyel fel lehet kutatni mindent ami most elveszettnek is tűnik azoknak akik soha sem GOND-OLD-kodtak el a BESZ-ÉLETÜKÖN.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor nyomj egy LÁJK-ot és kérlek oszd meg az ŐS-MER-ŐSEID-del, hátha ÉRDEK-ÉL valakit még a téma.

100 Lájk összegyűlése esetén következik a 3. rész, ahol már nem a harciasság, hanem sokkal mélyebb és spirituálisabb REJT-ELEMEK-ről fogok ÍR-ni.

1. ŐS MAG-ŐR RÉSZ.

, , , , ,