Menü

Az alku.


   Na jó. Azt kérte a jelenlegi főnököm, hogy míg elköltözik a konyha az új helyre, legalább addig maradjak. Így megegyeztünk egy 17.-éig maradásban. Még 3hét éjszakázás. Viszont elképzelhető, hogy így visszatérhetek ide, mikor véget ér a zarándoklat. (Ami nem volna rossz.)

  Tegnap nagyon jó kis program volt a templomban. Sajnos eltűnt a tiszta dhótim és így a mamám varta bőszárú gatyeszban libbentem fel, néhányak nem kis meglepetésére.

   Egyszer talán majd el jön az az idő, mikor csak olyan emberekkel fogok találkozni, akiket nem érint meg ennyire a külső. Vagyis megértik, hogy Isten nem azt nézi, hogy mekkora a szikám, vagy hogy mennyire szépen van borotválva a fejem. De hát ez van… Vannak akik külsőségek alapján döntenek másokról. Semmi baj, éni nyomtam így.

  Most felyeztük be a missziót. Az egri csapat párórán belül elindul a zarándoklatra. Én meg megyek aludni, mert mindjárt beájulok. Sebaj 17-már nincs olyan messze…

 GOURANGA!