Menü

Az anyagi dolgok mind elmúlnak, csak a lélek örök. :)


 Nava Vraja mandala parikrama
a 4 swami
Az életem általában egyik pillanatról a másikra szokott megváltozni. Ez persze nem csak azokra a nagyon durva helyzetekre vonatkoznak mikor a Tér és Idő Urai úgy döntenek, hogy na akkor most én nem lehetek itt vagy ott ekkor meg akkor, hanem csak úgy általában az egész anyagi létre. Minden ami anyagi az elmúlik. Minden ami anyagi körülmény az változik és átalakul. Erről tudhatjuk, hogy anyagi.
Volt szerencsém négy nagyszerű Vaisnava szent tanításait hallgatnom Krisna-völgyben 3 napig, köztük lelki tanítómesteremet, akinek az oldaláról valószínűleg az elkövetkező napokban minden hanganyag letölthető lesz.
Szóval arról szólt ez a 3 nap, hogy Krisna kathát, vagyis Krisnának a kedvteléseit és azok jelentéseit hallgattuk azokkal a szerencsésekkel akik ott lehettek.  Hogy őszinte legyek a púpom nem akart lemenni, úgy be voltam fedve az anyagi energiával, és az első nap gyötrelmesen telt el, de aztán hála a kedves Vaisnava közösségnek, az alázatos és figyelmes bhaktáknak, na meg persze a csodálatos történeteknek és varázslatos kirtanáknak, ez második nap délutánjára elmúlt és sikerült ellenem és figyelnem is valamire.
Harinama

A gond annyi volt, hogy rettenetesen fáradt voltam és mikor rettenetesen fáradt vagyok, akkor általában kicsit nyűgösebb is, és könnyebben harap odabent a kis elmém minden apróságra. Aztán próbáltam kialudni magam, de valahogy minden reggel az ablak alatt már kora hajnaltól egy verébhadsereg ordibált és vad csivitelésük nem hagyott pihenni. Aztán mikor letettem, hogy akkor valaha  kialudjam magam, akkor onnantól könnyű lett az élet megint. :)

Aztán visszatértem butapestre, ahol vagy 100 levél, néhány hozzá, meg néhány beszólás várt, mert 3 napig bizony nem is mentem gép közelébe és újra felveszem a város ritmusát…
Minden esetre egy biztos. Én nem vagyok elég tiszta bhakta, hogy ennyit hallgassam Krisna kedvteléseit, mert nekem sok volt és úgy lefáradtam, mint  a vihar. Kicsit lehetett volna több bhajan meg kirtan és akkor lehet, hogy jobban bírtam volna.
De hát ez van most már legalább tudom, hogy van még hová fejlődni…
A boldogság emléke
michael jackson death
Aztán visszaértem Butapestre és a 100maillel együtt  fogadott a hír, hogy Michael Jackson meghalt. Bár már rég nem érdekelt az ember, azért a hír hallatán csak eszembe jutott az a nyár, amikor nagy dzsekófan voltam. Életemben először az ő Dangerous című kazettája volt meg műsorosban, életemben először egy olyan pólóra gyűjtöttem amin ő van. Emlékszem, hogy mennyire rajt voltam az albumon, hogy rongyosra hallgattam azt a kazettát azon a nyáron.
Az úgy volt, hogy épp nyaralás előtt voltunk a családdal és készültünk otthagyni a paneldzsungelt, mikor még mielőtt elindultunk volna, kikönyörögtem egy kazit, amit utána egész nap hallgattam. Emlékszem, hogy akkoriban jött be a divatba ez a széles gördeszka, és pont kaptam egy olyat is, és akkor így azon hanyatt fekve ringattam magam a besötétített szobában és újra meg újra vissza tekertem a Black or White című számot. Ez az élmény itt él bennem most is, mert egész délután ezt csináltam indulás előtt, és még sokszor meghallgattam a nyár folyamán. Volt néhány cimborám, akikkel szintén együtt bírtuk a cuccot, és utána valahogy szereztem még egy dzsekós pólót is és nyár végén a Balatonberényi suli táborban egy lánytól kaptam egy Michael Jackson karkötőt is, amit ő font saját kezűleg.Az első ellenség élmények
Aztán elmúlt a nyár és szép lassan elmúlt dzsekó is és valahogy kiszerettem belőle, elmúlt a rajongás és a varázs. Emlékszem, hogy ez volt az első élményem, hogy tartoztam egy csoporthoz aminek ellenségei is voltak. Mert ugye akkor mi dzsekófanok egy csapatban jártunk dzsekós pólóban, meg dzsekós karkötőben (sőt még nagyon vagány napszecsónk is volt) meg aztán voltak azok akik ugye utálták dzsekót és akkor így éltünk.

Az anyagi siker az anyagi energia csapdája
Aztán ahogy elmúlt a rajongás, úgy csodálkoztam rá egyik másik hirre, hogy dzsekó pedofil, meg ezzel vagy azzal vádolják. Aztán ahogy szép lassan hullott szét szegénynek az arca, már nem rajongást éreztem egy idő után, hanem csak nagyon sajnáltam.
michael jackson deathNagyon sok hasznos gondolatot kaptam tőle csipám nyitogatásának hajnalán és így igazából bármivel is vádolták nem tudtam rá haragudni, vagy nem tudtam/nem akartam állást foglalni az ügyben. Igazából direktbe kizártam az életemből, és csak titokban olvastam el róla a cikkeket, mikor be-bekerült az újságba. Mivel a zenéje már nem fogott meg, igazából csak az az egy albuma tetszett, meg még néhány későbbi szám, így szép lassan befedődött az emlék és csak csodálkoztam azon a sok haját tépő és sikongató emberen akiket a tévében mutogattak ha kiment az utcára. S bár én sosem bírtam volna a rajongás ilyen szintjére kerülni, azért csak megmaradt az a nyár az emlékeimben amit az ő zenéjére éltem le.
Karrierje, élete pedig egy jó megvalósítás nekem arra, hogy az ember mindig mást akar mint ami van. Először néger fiú volt, de fehér akart lenni, aztán, folyamatosan jött elő az újabbnál újabb újításokkal, míg végül a pénz siker és csillogás már nem volt elég és olyan dolgok kezdték el érdekelni amiket nem lett volna szabad és vissza élt a helyzetével.
De nem ő volt az egyetlen élőlény aki megkattant a hírnévtől és gazdagságtól a történelem folyamán. Mikor Isten ad a parányi élőlényeknek egy csipetnyi világhírt, és mondjuk az egész bolygó megismeri őket, akkor a parányi jivák (lelkek) nem tudnak ezzel mit kezdeni, hiszen számukra teljesen természet ellenes ez a helyzet és nem bírják elviselni ép ésszel azt a rengeteg rajongást. Nap mint nap láthatunk felcsillanó, aztán csúnyán zuhanó hírességeket, vezetőket, akik ugyan ezen mennek át.
Pedig a megoldás csak annyi lenne, hogy nem hiszik el és Isten szolgálatába foglalják le a hírnevüket, akitől azt alapból kapták. De mivel ők a akarnak ragyogni és a központban lenni, így ezt nem tudják letenni és összetörnek, mert a léleknek nem az a természete, hogy Ő az irányító és az élvező…
Kisordas jótanácsa a világ vezetőinek:
Mostanában is sok olyan vetetőt látok, sok olyan vezetővel találkozom, akik elhiszik, hogy igazából azért vannak abban a vezetői helyzetben, mert azt elérték, kiérdemelték, vagy más nem lenne alkalmas rá. De nincsenek tisztában azzal, hogy igazából, mert volt egy vágyuk rá, csak Krisna adott nekik egy lehetőséget, hogy akkor azt esetleg lefoglalják Krisna-tudatban, vagyis Isten szolgálatában. És amikor egy vezető nincsen tisztában azzal, hogy ki ő, kicsoda Isten, és mi a kapcsolata vele, akkor hajlamos azt hinni, hogy Ő az idő és a tér ura és ezt a hatalmát igyekszik gyakorolni is. Oly módon, hogy emberek, dolgok sorsáról dönt, hogy mi és mikor lehet hogyan és hol…
De a tér és az idő az csak egy anyagi dolog, és ezekről dönteni az nem egy túl nagy hatalom, vagy megvalósítás, pláne nem megértés. Mert ami odabent van a szívben, legbelül, a lelki értékeket és megvalósításokat nem lehet elvenni senkitől.
Ép ezért kedves hölgyeim és uraim, királyok és királynék , , miniszterek és miniszter elnökök azt javaslom nektek, hogy lépjetek az odaadó szolgálat útjára és ne higgyétek el, hogy hatalmatok van a tér és az idő felett, mert ez a helyzet csak ideiglenes. Ha viszont Istent kezditek el szolgálni, akkor úgy lelkivé válik, és ha bár örök úgy sem lesz, nem lesz utána életetek végéig szenvedésetek tárgya az a sok emlék, amikor hibás döntést hoztatok és csak azért, hogy megmutassátok, hogy ki az Úr és az irányító le, vagy megtiltottatok dolgokat amiket ha engedtetek volna, sokkal könnyebb lett volna az életetek…
És akkor szóljon egy dal MJ emlékére tőle:

 

Gauranga