Menü

Az egri csillagok alól…


  Az előző bejegyzés akkor egy kissé egybe lett, de semmi humorom szétválogatni, úgyhogy marad, ahogy van.

  Egri színekben játszok immár és holnap akkor már megyek is ShálgóTárjánbá könyvet osztani. Oda, „áhol háráp á kácsá”. J  (Nem brtam kihagyni.)

  Nagyon nagy volta Rádhastami ünnep. Sőt azt kell, hogy mondjam olyannyira különleges volt, hogy minden bizonnyal emlékezni fogok rá évek múlva is. (Legalább is kérlek drága jó Istenem, hogy had emlékezzek rá.)  Rengeteg bhakta volt és nagyon szép bhajanok+ oltári leckék.

  A prasadam pedig felejthetetlen. Szerencsés vagyok, mert olyan személyek mellet tisztelhettem meg az Úr maradékát, akik tényleg tudják értékelni ezt az ajándékot. (GovindaBazsi+ RámaVijaya pr.)

 

  Amúgy minden szép. Csak az elmém van kissé megzakkanva, mert nem számított egy ilyen bravúros fordulatra, hogy a jó meleg konyhai élet helyett + a napi 6 óra munka helyett + meg a mindennapi edzés helyett a legjobb dojokban, fogom magam és beállunk (Már ő meg én.) ismét templomi szerzetesnek és azt csináljuk, amit mondanak. 

 

  Amúgy mindig az utcai küzdelemre tanítanak minket a Sensik Ninjutsuéknál, úgyhogy akkor most ismét lesz alkalmam kipróbálni. Adományokat fogok gyűjteni vidéken…  Biztos más lesz, mint a nyugati előtt.

  Adjátok a kegyeteket, hogy eredményes lehessek ebben a szolgálatban, mert különben nem is tudom mi lesz.

  Pesten volt egy olyan „nehézségem”, hogy még annak idején, aktív Mormonként is utcázgattunk és osztogattunk könyveket. Viszont azt mindig ingyen adtuk mindenkinek.

  El kell oda jutnom, már belső megvalósítás szintjén, hogy minden Istené és azok az emberek, akik adományoznak minél többet adnak vissza Ő Neki, annál jobban fejlődnek a lelki életben.

  Mert igazából ennek a dolognak nem az a lényege, hogy pénzt gyűjtsünk. Mert az csak egy mellék termék. Mert itt a büszkeségünket legyűrve, vagy összetörve tanuljk az alázatot. Személyesen az Istenség Legfelsőbb személyisége tanít minket rá. Hiszen olyan embereket kell megszólítanunk, akiket még (ebben az ) életünkben nem láttunk. És tőlük kérnünk adományt, hogy ugyan valamit adjanak már vissza abból a rengeteg mindenből amit Istentől kaptak. És ezzel a cselekedetükkel, ha nem is mindig tudatosan illetve közvetlenül de ismerjék el, hogy Isten igen is létezik és mindannyiunk fölött áll.

  Egyszer megszólítottam egy embert és kajakra kibukott. Neki ált toporzékolva ordítani és visítani egyszerre, hogy mit merészelek és azon nyomban meg fog ölni… Egy pillanatra megállt körülöttünk az élet. Előkészítettem egy surikent (Gourangás matrica J ), hogy hozzá vágom, de mikor felmutattam elmenekült.

  Most lélekben felkészülök a misszióra. Igazából már régi vágyam volt az egri bhaktákkal könyvet osztani. Sőt igazából azért kértem menedéket Caitanya pr.-tól, mert már régóta nagy benyomással van rám az, amilyen lelkesedéssel és hittel hozzá álnak ahhoz, hogy terjesszék Srila Prabhupáda könyveit.. Annyit hallgattam őket idén is, hogy egy szép napon egyszer csak arra jutottam, hogy ugyan mi a frászért akarok én megint szappant árulni, meg konyházni, mikor egyszer már Isten teljesítette a vágyam, és a kezembe adta a legyőzhetetlenség fegyverét, sőt ezek az emberek nagyon ügyesen is forgatják, úgyhogy végül megkértem, had legyek a szolgájuk és tanítsák meg nekem is ezt a tudományt. J

 

  Persze azért már nézegettem az egri harcművészeti felhozatalt a neten és arra jutottam, hogy könnyen elképzelhető, hogy több irányzatnak a tréningjét is végig fogom látogatni, mert iskolát nyitni nincs kedvem J  Úgy isten igazából holnap fogok komolyabban utána nézni a tréningek helyének és idelyének, hacsak a jó isten akkora ízt nem ad nekem a könyvosztásból, hogy végleg sikerüljön leraknom a fegyvert… 

  Persze ez igazából elképzelhetetlen számomra.:J Nem hiába ilyenek a ragaszkodások. Nem tudjuk elképzelni nélkülük az életet.

  De lehet, hogy nem is kell. Hiszen ez pont arról szól, hogy nem fel kell adni egyik napról a másikra azt aminek eddig gondoltuk magunkat, hanem szépen le kell csak foglalni az oda adó szolgálatban. Mint pl pörgetni a zászlót mint egy kard, vagy egy naginata, vagy bot, vagy lándzsa.

  (Ja még oklevelet is kaptam érte J) Persze én inkább olyanoknak adtam volna meg ezt az elismerést, akik sokkal komolyabb szolgálatokat végeznek annál, mint egésznap ugrabugrálnak, pl főznek vagy sankirtanoznak stb.  De hát egy nagyon szép kép van Rádhe-Syamaról az oklevélen, úgyhogy azért örülök neki. Meg főleg jól esett, mert Caitanya prtól kaphattam. Hogy őszinte legyek, akkor ott a pupomra nem kívántam az ilyesmit, de most így egy kis ülepítés után már azért örülök neki…

  Most megyek és elájulok, mert így is csak robot pilótán jutottam el eddig a pontig…

 

GOURANGA!