Menü

Az egyensúly


stone balance

képforrás

fekete-fehér

igen-nem

sötét-világos

igen-nem

boldogság-boldogtalanság

igen-nem

jó-rossz

igen-nem

fiú-lány

igen-nem
 

Forestiina kedvenc sensim tiszteletre méltó felesége kért
meg, egy kicsit lejjebb, hogy meséljek az egyensúlyról. Arról, ahogyan én
látom.

A felkérés azért is érdekes, mert máshogyan nem is nagyon
tudnék róla mesélni, csak úgy, ahogyan én látom. :)

Persze van különbség bőven a között, ahogyan
megvalósítottam, meg a között, ahogyan megélem, de akkor itt most arról az
egyensúlyról fogok mesélni, amire törexem a mindennapokban…

Az egyensúly egy kifejezés, egy állapotra. Az állapot pedig
az, mikor a fent említett ellentétpárok kiegyenlítik egymást, vagyis egyik sem
lesz több, vagy kevesebb a másiknál.

képforrás 

egyensúly, poiseSokféle egyensúly van, illetve inkább az egyensúly sokféle
képen nyilvánul meg. Egyensúlyban van a mérleg két oldala, ha ugyan akkora súly
van mind a kettőn. Egyensúlyban van a szervezet, ha mindenből annyi van benne,
amennyire szüksége van. Egyensúlyban van a természet, hiszen ott minden megy a
maga útján, és egyensúlyban van az, aki állni tud, hiszen nem dől el egyik
irányba sem. Stb.-stb…

Ami azt hiszem, hogy egy fontos dolog az egyensúllyal
kapcsolatban az az, hogy csak anyagi szinten létezik, mivel egyensúly csak
ellentétes dolgok között lehet. Az egyensúlyra törekednünk kell, hogy a
folytonos váltakozásának megnyilvánulásai ne zavarjanak meg bennünket. Az
egyensúlynak csak addig van jelentősége, míg térben (itt-ott) és időben
(ekkor-akkor) gondolkodunk. Mihelyst eljut az értelem egy transzcendentális,
lelki síkra, onnantól már elveszti jelentőségét, hiszen a léleknek nincs
kapcsolata a fent említett dolgokkal, sat, cit és ánanda, vagyis örök, tudással
és boldogsággal teli. Nem hatnak rá a kettősségek, az ellentét párok.

Az egyensúly az az állapot, mikor megszűnnek a
szenvedéseink, vagyis föléjük emelkedünk. De ez még nem a lelki sík, mert a
lelki szint, az ez után következik, mikor el kezdünk az iránt érdeklődni, hogy
jó, akkor most meg van az egyensúly, de akkor meg mi értelme van ennek az
egésznek? Ki vagyok én, aki egyensúlyban van? Ki Isten? És mi ez az egész világ
körülöttem, ami eddig oly nagy befolyással bírt felettem?

Na és akkor megkapjuk a választ a kérdéseinkre, akkor
mehetünk tovább. Ha megbírjuk érteni, hogy Krisna Isten és mi a parányi szerves
részei vagyunk és ebből fakadóan meg tudunk hódolni Neki és el kezdünk
érdeklődni Felőle, hogy megismerkedhessünk Vele és összhangban lehessünk az Ő
akaratával, elkezdjünk barátkozni vele, akkor törekvésünk az egyensúlyra a
következő fázisába ér. Innen már oda-adásnak nevezik, mikor nem az számít, hogy
nekünk jó legyen, hanem csak az, hogy Neki…

Mikor ez megvan, akkor elindultunk az úton, hogy tökéletessé
váljon az életünk, aminek az egyensúly csak egy állomása volt.

Mint mikor reálisan ütök, először az állához érek hozzá, de
az ütésem célja nem az áll volt, hanem a valódi cél az mögötte volt vagy húsz
centivel, és így sikerült valójában állcsúcson verni úgy Isten igazából. :) Ha csak
az állat célzom, akkor az csak érintés lesz, ami ugyan egy elérhető cél, de
semmi képpen nem a végcél, hiszen nem okozok vele olyan sérülést, ami véget vetne
a küzdelemnek, ami miatt tulajdon képpen elindítottam a kezem, de így mivel a
cél csak maga az áll volt, mikor elértem meg is álltam… Ezért jóval a látható
cél mögé kell a végcélunkat rögzíteni. Mert a következő állomás, az még nem a
végállomás…

egyensúly, balance

Az egyensúly örök. Mindig egyensúly van. Krisna mindig
kiegyensúlyozott. Mert minden Ő és sosem billen ki magából. Minden amit teremt
az is egyensúlyban van és mindenkivel egyenlően bánik…

Ha mi jivák, lelkek összhangban vagyunk az akaratával, akkor
mi is tapasztalhatjuk ezt az egyensúlyt. Ha nem, akkor meg nem…

Olyan, mint a kis forgó ábra a ying-yang-al. Mindig egy bizonyos
szögből, a saját feltételekhez kötöttségünk szögéből látjuk magát az egyensúlyt,
de ha nincs tudásunk, akkor az könnyen diszharmóniának tűnhet…

Alázatosnak kell lenni, és akkor tudjuk tapasztalni az
egyensúlyt. Alázatosak pedig akkor vagyunk, mikor nem vágyunk a mások
elismeréséből fakadó elégedettségre…

Ilyen egyszerű… (És ide a végére, ha még egyszer elolvasod, akkor talán egy dejavu, mint nekem. :)

 

Krisna-Balarám
Krisna-Balaram 

Ja, és csak énekelni kell és akkor automatikusan megértjük
mindezt. ;D Hogy a jól megszokott eszköz se maradjon ki.
(Sajnos nekem csak ilyen megmondom a frankósban megy ez, de hát aki régóta ide jár, az úgy is tudja. ;D )

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

Gouranga!