Menü

Az élet olyan mint a Capoeira…


Az életben néha olyan dolgokat is lehet csinálni, amiket amúgy nem csinálnál. Ugrassz egy szaltót, átpördülsz a fejeden, aztán átfordulsz hídba stb… és mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Persze egy olyan ember, aki állni, ülni, járni meg feküdni tanult csak meg, ő soha nem foglya megérteni, hogy ez mitől több, mint állni, ülni, feküdni meg járni…
Capoeira
Capoeira
Újra izzítottuk a Capoeira projektet. Tegnap voltam Panakánál. Ő egy barna öves capoeira mester. Elég ügyes. Amúgy ebben a harcművészetben (Amit manapság inkább a művészet jellemez, mint a harc) fekete övet csak az kaphat, aki már legendává vált… Ezenkívül nagyon kedvesen, figyelemsen tanít és egyáltalán nem nagyképű, mint ahogyan azt más helyeken láttam az oktatóknál…
A Capoeira rendkívüli állóképességet csinál, és nagyon jól megtanítja a folyamatosságot, a Nagaret. Ezenkívül mindig is szerettem táncolni, de mostanság ritkán van rá lehetőségem. Ez a falyta zenére ugrálós, táncolós, akrobatikus, mindenki szeret mindenkit, meg mindenki drukkol mindenkinek fííling nagyon bejön nekem.
Szóval heti egy tréninget úgy néz ki, hogy beiktatok és megyek ugrabugrálni az amúgy teljesen új központjukba a Keleti pályaudvarnál. (Huszár utca 4)
A hétvégi program
Holnap meg elemgyek Krisna-völgybe egy kicsit kikapcsolódni, meg töltődni, meg tehén pásztorkodni. Vagyis bemelegíteni a sütifesztiválra a Govardhana pujára. Szerintem nem fogok internet közelbe jönni 3-4 napig, legközelebb majd talán hétfőn. De te addig is szorgalmasan kattintgathatsz az előző bejegyzésben bemutatott páylázaton szereplő képemre, ha már úgy is a gép előtt ülsz. :)
Kötélhúzás
Ma meg voltam a Bombagyárék kötélhúzásán. Tomcat, volt olyan kedves és meghívott…
Érdekes volt, hogy három fiatallal (1fiú és két lány)  tulajdonképpen Mátyásföldtől az olimpia parkig együtt utaztunk és az egyik lány olyan hangos műsort nyomott, hogy neki mennyire büdösek a ruhái, de hogyan fázik és ezért fel kell vennie őket, hogy nem is hittem el, hogy erre még büszke is. Sőt, megmutatta a másik két barátjának is, akik meg bólogattak és helyeseltek. Aztán a kötélhúzáshoz oda érve láttam, hogy ott van legalább 100rendőr, meg kerítés meg minden.
Aztán eleinte nem volt ellenfél, aki húzta volna a kötelet, így jelképesen elhúzták a bombagyár lakók a kötelet, de aztán egy pár perc múlva megjelent a három ifjú, hogy ők az ellenzék és kötelet húzni jöttek. Be álltak és persze elhúzták őket. Egy darabig még néztek, hogy miért nem állok be hozzájuk segíteni, aztán a végén oda is jöttek megkérdezni. Persze én meg most már öregedtem annyit, hogy nem vágtam bele az arcába, hogy mosdatlan koszos büdös fehérnépekkel semmiféle közös akcióra nem vagyok hajlandó, így csak annyit mondtam, hogy csak nézőnek jöttem.
Aztán elmentek és persze beálltam az egyik “Akkor már ha itt vagyunk ennyien csináljunk két csapatot” -ba és vesztettünk… :)Most durván izomlázam van az összes létező izomban a tegnapi tréningtől, még olyanokban is amikről már rég meg is feledkeztem (főleg azokban), de holnapra elmúlik. (Ugye elmúlik?)

Meg még lenne egy csomó minden még amiről írnék, de igazából nem minden jut el odáig.

És az oldalon megjelentek a Google hirdetései is, szóval azon sem kell meglepődni… :)

Egy biztos, a folytonos változás…
Gouranga