Menü

Az “első” randi…


  
Szombat este
hirtelen rám tört a vágy, hogy találkozzak Vele, hogy láthassam Őt. Meg is
beszéltük a randit, hogy akkor menjek át hozzájuk… El indultam hát…

  
Útközben átvágtam az
Árkád aluljárón és csak egy öregnéne volt ott egy nagycsokor virággal, meg én. Utánam
kiabált, hogy vegyek tőle rózsát. Megálltam, megfordultam és kiválasztottam a
legszebbet. 400-ért adta, de bármennyit fizettem volna érte, mert szereti a
virágot Ö is. Persze megpróbáltam alkudni, csak úgy mégis a feeling kedvéért,
de nem engedett. Hát szaladtam tovább, egy szál gyönyörű rózsával a kezemben,
amit egy gyűrt, agyonszorongatott celofán burkolt be egy laza piros, cipőkötős
csomóval. Ez utóbbit nem találtam elég szépnek, így mielőtt odaértem Hozzá, le
téptem róla az egészet mindenestül, hogy Neki már csak a virág maradjon al’Natur.

  Így
szereti, csak úgy egyszerűen…

  
Az ajtó már tárva nyitva
várt. Tudta, hogy jövök. A folyosó pedig végig ki volt világítva, hogy
könnyen odataláljak Hozzá. Letettem hát a bejáratban a cipőmet meg a kabátom és
csak a virággal ketten kerestük meg…

  
Ahogy beléptem a
szobájába, egyből találkozott a tekintetünk. Gyönyörű ruhában volt, mintha csak nekem öltözött volna így fel. Ragyogó szemei bájosan csillogtak, mikor oda adtam Neki a Rózsát. Nem kellett Neki mondanom,
hogy ez volt a legszebb, mert néma mosolyával jelezte, hogy tudja…

  
Kettesben voltunk a
hangulatos plafont megvilágító körték halvány derengésében. Ő mindig úgy helyezkedett,
hogy csodálatos formája semmiképpen ne kerülhesse el a figyelmemet. Mikor
szégyenlősen, csak lesütöttem a szemem, akkor meg a fényesre csiszolt
márványpadlóról mosolygott rám, mintha szavak nélkül csak azt mondaná, hogy nem
számít semmi, csak örülök, hogy végre itt vagy. Leültetett a földre, ahogy
mindig szokott és azt kérte, hogy énekeljek Neki. Senki más nem hallhatott
bennünket, hát énekeltem. Mélyre állítottam a harmóniumot, hogy egy lágy,
lassú, lüktető ritmusú esti „szerenáddal” kedveskedjek Neki. Ő szelíd mosollyal nézett és
kedvesen hallgatott, én meg megpróbáltam a tőlem telő legszebben játszani és énekelni. Mintha
most találkoztunk volna először, és mintha most  láthatnánk egymást utoljára…

  
A kedvenc dalát
énekeltem. Amit mindig szoktam, és amit úgy szeret:

 

Hare Krisna Hare
Krisna

Krisna Krisna Hare
Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 

Tribhuvana Sundara Sri Sri RádheSyamasundara, Ki Jaya!

Sri Sri Dayal Nitay Vijaya Gouranga, Ki Jaya!

 

Énekelj Neki te is… Már nagyon várja… :)

 Gouranga