Menü

Az utolsó debreceni epizód…


  Tegnap tréningen kicsit jobban oda tettem magam, edzés végén pedig a dojo vezetője bejelentette, hogy elhagyom ezeket a köröket. Bár én nem akartam ekkora feneket keríteni ennek az egésznek. Aztán még kicsit beszélgettem velük, hogy jöjjenek el hétvégén a programra.

  A késői lefekvés meg a tréning következtében reggel nem bírtam felkelni. Vagy legalábbis, nem lett volna túl sok értelme, hiszen hamarosan megint elaludtam volna. Sajnos a többiek ezt kicsit máshogy látták és különböző módszerekkel igyekeztek rávenni a felkelésre. (Lámpa kapcsolgatás, kiabálás, dübörgés stb.) Bár semmi eredménye nem volt, mert ha robbantottak volna az sem zavart volna meg szendergésemben, mégis zaklatott lettem kicsit. Mikor átértem a templomba, éppen néhány másik társamat ébresztgették hasonló módszerekkel, akik szintén ledőltek egy kicsit. Ez volt az ami elszakította a cérnát. Már nem volt semmi durva, csak néhány beszólás kiszaladt kontrollálatlan nyelvemen. Miszerint lehet, hogy ha ki lennének pihenve, akkor nem aludnának el rendszeresen meditáció közben, meg nem lennének annyira frusztráltak, hogy minden kis apróságon kibukjanak.

  Pár perc múlva megkaptam ismét a kegyet. Kirúgtak a Debreceni központból is. Sajnos nem várhatom meg itt Sivaráma Maharájot. Nem találkozhatom vele. Bár tudom, hogy nagyon nagy vágyam volt erre,  ezek szerint nem volt elég őszinte. Most nézek valami vonatot Szombathelyre. Aztán ismét útra kelek.

  Fogalmam sincs mi lesz az elkövetkezendő időkben, mert még mindig nem kaptam választ a munkákkal kapcsolatban. A Napló írás most valószínüleg kicsit szünetelni fog, de mindenképpen tervezem a folytatását. Nem hagyom abba a Krisna-tudat és a Ninjutsu gyakorlását sem. Már csak azért sem.

  Viszont lesz lehetőségem ráébredni megint, hogy mekkora állat vagyok, hogy igazából csak egy vallásos ember szerepében tetszelgő képmutató utolsó senki házi vagyok, hogy mennyire nem tudom értékelni a Bhakták társaságát és igazából ettől értéktelen minden amit mondok, vagy csinálok. Amúgy meg a lélek mindent tud és örökké boldog, mindig együtt van Istennel.  Minden más csak illúzió.

  Igazából az ember csak azt tudja adni, amit ő kapott. Mert nekünk nincs semmink. Ezért neveljétek a gyerekeiteket nagy szeretettel és oda adással. Mert amit most megkapnak tőletek később azt fogják továbbadni másoknak. Én is próbálok változni, de ez egy nagyon lassú folyamat, mert rengeteg szennyeződést össze szedtem az évek, sőt az életek során.

  Nincs más menedékem, csak Isten. Nincs semmim csak Ő. Nem tudok semmit tenni Krisna engedélye nélkül. Most megint csak rá bízhatom magam, mert se munkám, se otthonom. Csak a test van, minek a rabjaként létezem. De nem aggódom, mert Krisna mindig megvédi az övéit. Én meg az övé vagyok. Rugdosson, rángasson, taszítson nyomorba, szégyenbe, nincs más esélyem. Ő Isten és bármit megtehet velem. Csak azt kapom, amit megérdemlek.

  Lehet imádkozni értem. ( Előre is köszi…  :)   )

   Épp ezért Drága jó Mennyei Atyám hozzád imádkozom én is, hogy jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképp a mennyekben úgy a földön is.

   Ámen

 

Hare Krisna Hare Krisna

 Krisna Krisna Hare Hare

 Hare Ráma Hare Ráma

 Ráma Ráma Hare Hare

Gouranga Hey!!!