Menü

Bajnoknak születtél. Soha ne add fel!


Egyszer volt egy hatalmas verseny, ahol sok millió hozzád hasonlóval voltál egy pályán. Akkor a megérzéseidre hallgatva a belső hangnak engedelmeskedve, elsőként és egyetlenként jutottál célba. Sok milliárd társad akikkel együtt rajtoltál mind a halál martalékává váltak. Sajnálhattad őket, de a verseny díja így is a tiéd lett. Te nyerted meg ezt a különleges trófeát, hogy kedvedre használhasd egy következő nagy versenyben, ahol szintén sok milliárd magaddal vagy egy pályán.

Itt azonban ebben a játékban már mások a szabályok mint az első versenynél. Ott csak “Egy Maradhatott” és mindenkit le kellett nyomnod, mindenkinél jobbnak, erősebbnek, gyorsabbnak, furfangosabbnak kellett lenned.

Ez a második forduló akkor vette kezdetét, mikor megnyerted az elsőt. Attól a pillanattól mikortól tiéd lett a trófea, a hőn áhított megvilágosodás és hatalom, melyről akkori versenytársaiddal mind egytől egyig áhítoztatok, onnantól kezdve máris egy másik versenyben találtad magad. Csak nem biztos, hogy felismerted, hogy a díj amit kaptál épp az ellenkezője annak mint ahogyan meg kellett nyerned magát a trófeát.

Igen. Ez az emberi test az ajándékod, trófeád, melyen keresztül megnyerted a verseny első díját, az emberi életet. És nincs más dolgod, mint bátran végig küzdeni ezt a versenyt is. Itt azonban ellentétben az első fordulóval nem a többieknél kell jobbnak lenned, nem másokat kell lenyomnod, hanem csak egyetlen egy valakit. Saját önmagadat. Azt a valakit, aki megnyerte azt a hatalmas csatát, melyet te egyedül éltél túl.

Itt most ebben a világban nem győzhetsz úgy mint akkor és ott. Itt csak úgy nyerhetsz, ha a többi bajnokkal, akik körülötted vannak, a barátaid, rokonaid, ellenségeid stb. együtt, összefogva igyekszel fejlődni és túllépni önmagadon, illetve azokon a tulajdonságaidon amiknek a következtében újra és újra ilyen és ehhez hasonló küzdelmekben találod magad.

Kéj, düh, mohóság, irigység, büszkeség, ezek a te igazi ellenfeleid ebben a játékban. A többi bajnoknak pedig szintén ők az ellenfelei.

embrio

Az első nagy csatát megnyerted. Talán már nem is először. Akkor kifelé kellett figyelned, hogy a körülötted lévőket győzd le azzal ami benned van. Most a második fordulóban épp ellenkező a helyzet. Most a körülötted lévők segítségével saját magadat kell legyőznöd, azt, aki ott van legbelül, hogy elnyerhesd ennek a harcnak is a jutalmát, trófeáját.

Azt, hogy megtudd ki vagy te ott leges-leges-leges legbelül. :)

Bajnokként jöttél erre a világra, másokon felül kerekedve. A világ úgy van összerakva, hogy ugyan azzal a lendülettel tomboljunk tovább saját önzőségünk és  élvezni akarásunk lendületével. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy élvezzük ezt a különleges díjat, az emberi testet, és arra használjuk, hogy másokat különböző módon rá vegyünk, hogy elégedettséget okozzanak nekünk rajta keresztül. De most nem ez a győzelem kulcsa. Hanem épp az ellenkezője. Hogy megtanuljunk másokat is hozzá segíteni a győzelemhez és közben magunk is megnyerjük az élet harcát.

Ahol az ellenfeled nem más, mint te, saját magad! Szóval bajnok, ne engedd, hogy az érzékeid elcsábítsanak, küzdj tovább ellenük és győzd le őket, hogy végül a rendelkezésedre álljanak abban, hogy le tudd győzni ősi ellenségedet, önmagad.

Sok szerencsét kívánok neked a harcban kicsi Ádi, a harciszerzi.

Sok szeretettel várlak a Bandával Szombat este 18:00-tól a Vörösmarty téren, ahol zenész, művész, harcos barátaimmal fogunk egy közös lelki meditációt csinálni a vezetésemmel.