Menü

Bakaja alias Syamasundara dasa



A mai bejegyzéssel
Syamasundara Prabhu, rímfaragó, költő, hegedűművész, zeneszerző és
kiváló bhaktája az Úrnak, általam nagyra becsült munkássága előtt
szeretnék tisztelegni az Úr Caitanya megjelenési napjának "GouraPurnim"
alkalmából. Belinkeltem két kórusművét, meg beszerkesztettem az
ArsPoetica-ját
+versét
Kellemes időtöltést…

Shree Shree sad GosvamiAstaka

Jay Govinda

 –
"Ars poetica":
"A művészet játék. Gondoljunk csak arra, milyen kifejezéseket használunk az alkotás folyamatával kapcsolatban! Játszik a színész és magának a színdarabnak a neve is játék, legyen akár víg-, akár szomorújátékról szó. A hangszeres művészek szintén játszanak instrumentumaikon. A művész felvesz egy, a szerepe nyújtotta sajátságos álarcot, egy nézőpontot, amelynek a segítségével megjelenít egy figurát, hangulatot, érzést vagy színt. Nem magát adja, játszásiból más bőrébe bújik. A művészet kommunikáció, közlés, annak érdekében, hogy hatást gyakoroljunk valakire. A művész nem magáról beszél, azzal ér el hatást, hogy mások szellemét idézi meg. Egy alakét, egy évszakét, vagy a roueni katedrális fényeiét. Még akkor is, ha olykor önarcképet önéletírást alkot, eltávolodik magától, magát kívülről szemlélve festi képét. Bár alkotása tükrözi benső világát, a művész önmagát nem közvetlenül jeleníti meg. Ez különbözteti meg a műkedvelőtől. Az ember saját belső szerveinek nyilvánosság elé tárása, a piedesztálra állított önkielégítés az amatőrök jellemzője. A művész midig ura önmagának, ő a varázsló, aki nem kerül önnön bűvöletébe. A művészet az, ahogy a szabályszerűségek érvényesülnek a műalkotásban. Minden játéknak vannak szabályai. Ahogy Isten szüntelenül játszik, úgy a művész is játszik. A legtöbb, amit tehet, hogy Isten játékának részese lesz. Ha Tőle függetlenül játszik, akkor Istent játszik, s így elbukik."
 –
vers a szent névről
– 

Valami szépet…
– 

Szeretnék valami szépet adni.
Készen állsz arra, hogy elfogadd?
Hitet szül majd, vagy súlyos kereszttel
áld meg engem e gondolat?

Már sokszor szóba akartam hozni,
de mindig megállított a félsz.
Őszintén bevallom: nem remélem,
hogy valaha jobb útra térsz.

… Azért egyszer mégis megpróbálnám …
tudom, ma is történnek csodák.
Bízok, ha látom, cipót varázsol
lisztből és vízből a kovász.

A szívem? Nem tudom felkínálni,
rég, nagyon rég elrabolta más.
Bárcsak ellopná a tiédet is!
Közös lenne a folytatás.

 
Bakaja Zoltán
 
Gouranga