Menü

…beszéd


  Mindig is gondolkodtam azon, hogy miért történnek a dolgok úgy, ahogyan történnek. Miért kapom mindazt, amit kapok és miért nem kapom meg azt, amit nem kapok meg…?

   Azt hiszem egész pirinyó koromtól sikerült mindezt gyakorolnom, talán már az anyaméhben is… Mikor kijöttem egyből megkaptam a verést a dokitól, mert nem voltam hajlandó sírni. Aztán meg én vertem a fejem a rácsba mikor rájöttem mibe is keveredtem itt megint ebben a rothadt világban…

   Még számtalan efféle szituáció történt velem életem során, melyek végül is elmélyítették bennem a keresés ösztönét… Hogy keressek, kutassak az igazság után. Hogy ki vagyok én? Mi ez a világ itt körülöttem? Hogy létezik-e Isten és ha igen, akkor miért van ez a temérdek szenvedés, mind az én, mind mások részére? Egyáltalán van-e valami értelme bárminek is???

   Rengeteg emberrel voltam kapcsolatban akkoriban. Némelyiküket próbáltam követni, némelyiküket meg vezetni. De mind kudarcra voltunk ítélve. Mert nem volt semmi közünk az igazsághoz. Csak akkor ott azokban az időkben volt jó sors hozni néhány eredményes döntést…  Azóta már mind botlottak, elbuktak, vagy meghaltak…  Elhagytam őket még idejében.  Ők nem ismerték az igazságot, a teljes és Abszolút Igazságot. Így minden elmúlásra, s kudarcra volt ítélve amibe csak kezdtek, amivel csak foglalkoztak.  Mert az egyetlen mozgató rugó csak a saját élvezet volt. Nekem is és nekik is… Eképp próbáltuk meg kihasználni egymást kölcsönösen, éveken, s éjszakákon át…

    Végül is 23 év kutatás, jó néhány átsírt éjszaka után sikerült választ kapnom kérdéseimre…  Az összes kérdésemre…

   Találkoztam olyan emberekkel akik felnyitották a szemem… Nem egy más utat, hanem egy más célt adtak nekem…

   Az út mindannyiunk számára ugyan az. Csak nem mindegy, hogy melyik irányba megyünk rajta…

   A pokol felé vezető úton a kéj a düh és a mohóság sávjai vannak az irigység és büszkeség színeivel felfestve. Ezt az utat járjuk mind. Ezen az úton jártam én is. Aztán egyszer csak jött szembe valaki, és megkérdezte, hogy próbáltam-e már árral szemben úszni? Felcsillant a szemem, hogy -Na, ilyet is lehet? –Persze. Mondta ő és megfordított. Mikor vissza néztem csak elmúlt bűneim nyomát láttam és még rengeteg más embert, akik mind mögöttem jöttek épp, csak most velem szemben…

  És még láttam akkor valami mást is…

  Láttam, hogy vissza felé másféle sávok vannak felfestve. A tisztaság, a kegy, a lemondás és az igazmondás sztrádája ez, melyen bizony kevesen járnak… (több hely van táncolni…J) Viszont ellentétben az ellenkező iránnyal itt szépen fel van táblázva minden. Minden mérföldkő, minden lépés le vagyon jegyezve… Megmutatta nekem a térképeket is, melyeken minden részletesen le van rögzítve a haladás irányáról és sebességéről. Nem mondta, hogy a másik irány rossz, amerre eddig mentem, hiszen az is végtelen. De mondta, hogy saját magam is tapasztalhattam, hogy az elmebeli spekuláció, az érzék kielégítés iránt tett erőfeszítések,  csak egyre-másra szenvedést szülnek számomra, a halhatatlan lélek számára. Azt is elmondta, hogy a valódi cél az a kiindulási pont. Ahonnét indultam… Isten társasága… Oda kell vissza mennem, ha meg akarom lelni a létezésem értelmét…

  Hittem neki… Hittem neki, mert őszintén beszélt, titkolózás, talányok és felsőbbrendűség érzete keltése nélkül… Amit felvázolt előttem az nem egy új élet. Nem egy új élet, hanem csak egy más célú élet, melynek lépéseit egymás ügyeljük, kik ebbe az irányba járunk… A mi utunkat pedig olyanok szavai vigyázzák, akik már végig is mentek, csak most vissza jöttek értünk, hogy megmutassák a kifelé vezető utat. Amerre pedig ők visznek mindnyájunkat, az mind levagyon jegyezve a szentírásokban, melyeket Isten, vagy Isten egy hiteles képviselője mondott el vagy jegyzett le… Lépésről-lépésre…

   Pár éve mikor még 20-nak mondtam magam, 30-nak néztek. Most, hogy lassan 30 leszek lépten nyomon 20-nak mondanak. Pár éve még erőlködnöm kellett, hogy emlékezzek arra, mi történt velem tegnap este. Most, eszembe van mindaz, mit ezen idáig átéltem. Pár éve még fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz velem holnap. Most pedig már azt is tudom, hogy mit szeretnék csinálni következő életemben… J

  Egyszóval J járok az úton, de nem most kezdtem el. Soha nem is kezdtem. Mindig is ezen az úton jártam. Csak nem mindegy melyik irányba teszem a lépéseket. Megyek a bűnök-útján a pokolba, vagy megyek az igazság-útján „Vissza Istenhez”.    

  És az sem mindegy meddig ácsorogsz egyhelyben, azon gondolkodva, hogy merre is indulj? Mert a tömeg, előbb vagy utóbb elsodor. Elsodor és mikor legközelebb eljön érted is valaki és megfordít, megmutatva ezzel a vissza felé vezető utat, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz elindulnod, mint amilyen könnyű most…

   Ha hátranézel, láthatod, hogy eddig mindig csak egyre nehezebb lett az élet. Akkor mi változtatna ezen, az idő múlásával? A bölcs ember a más kárán tanul. Az ostoba a sajátján. Én ostobaként éltem. Te ne kövesd el ugyan ezt a hibát. Tanulj az én káromon J és énekeld:

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

  Ez, az Istenhez vissza vezető egyetlen út!!!

 

GOURANGA!