Menü

Beszéljünk nyíltan


Nem olyan régen Vijayanál volt egy hasonló kezdeményezés, amit én is kitettem, csak még nem volt elég kérdés a válaszokhoz, de akkor így kommentben is kaptam néhány kérdést, így válaszolnék rájuk ezzel a címmel.

Kedden épp öltöztem át haladó edzés előtt, mikor egyszer csak a többi ninja szólt, hogy egy hölgy van itt, aki tuti engem keres. Hát kimentem és egy mataji volt az a TanVerem kellős közepén. Nagyon kedves és alázatos volt, és mondta, hogy hozott egy virágfűzért. Lányos zavaromban meg sem kérdeztem, hogy ki ő, meg honnan a fűzér, csak megköszöntem és Dsensi nyakába biggyesztettem. Aztán elment. Szóval így neten keresztül is köszi a fűzért bárki is hozta.

És akkor úgy döntöttem, hogy  válaszolok azokra a kérdésekre egy bejegyzésben amiket kaptam asz elmúlt időkben. Főleg azért, mert vannak olyan emberek mint például ez a Mataji is, aki fogta magát és hozott egy virágfüzért. Nem akart beszélgetni velem, meg nem akarta megmondani, hogy mi van, csak fogta magát és ilyen egyszerűen jelezte, hogy értékeli amit csinálok. És ez nagyon tiszteletre méltó.

Na szóval:

teo:
Engem az érdekelne, hogy most, hogy már nem vagy szerzetes, mennyire vagy még Krisnás? Vagyis 5 kirúgás után azt gondolod-e, hogy még mindig ez az az út-e amin járnod kell?

1.Csak annyira vagyok Krisanás, mint eddig

2.Igen. Az én utamat járom, ami mindentekintetből Krisna útja, hiszen Ő maga mondja a Bhagavad-Gitában, hogy mindenki minden tekintetben az én utamat járja.

 

SoraHana:

Hare Krisna!
Na, akkor megmerem kérdezni,hogy van e ilyen tervetek esetleg… szóval: szoktatok, vagy tervezitek, hogy a Jedi-tanács által kikészített bhaktákkal összejárjatok egy bürokráciától és nagyképűségtől mentes helyen?
Csak, mert a templomba személy szerint megkattanok, ilyen hűvösséget már rég nem éreztem, ami ott van… Mindenki elment, szinte, sőt, 1 kis matajit kivéve senki nincs bent, akivel egyáltalán normálisan szóba lehetne állni…

Én tervezem, hogy lesznek bhajan estek, meditációs tréningek miegymás. Csak előbb meg kellett építeni a helyet. A TanVeremben fogok októberben egy következő mantra Jóga estet tartani.  A Tempibe nem megyek, mert ki vagyok tiltva, amúgy meg bárhol el vagyok bármikor, bárkikkel. Főleg, ha őket annyira nem zavarja az, hogy Krisnás vagyok. És általában nem zavarja őket.
Gaura Nitay még ott van a templomba. Ha mennék, főleg hozzá mennék. Meg néhány nagyszerű bhaktájához, akik most épp lapítanak…

 

Ákos108:

1) Miért használod újra az ÁDám keresztnevet? Az, hogy felhagysz az avatáskor kapott neveddel egyfajta távolságtartást akarsz mutatni?

2) Miért támadod most azt, amit még néhány hónappal ezelőtt foggal-körömmel magad is védtél?

1.Azért használom megint az Ádám nevet, mert ezt könnyebb megjegyezni, jobban ismerik, és főleg mert már nem vagyok szerzetes, és mert ez van a személyigazolványomban. Nem hagytam fel  az avatáskor kapott nevemmel, hiszen az avatásomat nem vették még vissza. De ha be kell mutatkoznom valakinek, akkor Horváth Ádám vagyok.

2.Nem hinném, hogy támadok. Ha támadnék, akkor porrá zúznám az egészet. Szétrugdosnám a kis homokvárat. Csupán leírtam néhány gondolatomat, meg élményemet, amik valós igazi élmények. Srila Prabhupáda azt mondja, hogy egy tolvajról azt mondani, hogy tolvaj, az nem bűn, hanem az az igazság. Csupán ez történik most is. Elmondom az igazságot.

 

Bálinth Ádám:
Mindenesetre a kérdésem még áll, vagyis miként mered mások véleményét “fröcsögésnek” nevezni? És, hogy ha elfogadod, hogy te is hibás vagy a sorsod alakulásában akkor
mért ez az állandó támadás.

1.Ha valaki nem tartja be az etiukett szabályait, miegymás, vagy olyan hangulatban ír, olyan gondolat meneteket, olyan szavakat, szófordulatokat, melyeket ha ott állna élőben előttem, haláltutibiztosra nem merne mondani a szemembe, csak így neten keresztül x kilóméterről főleg név nélkül kóstolgat, akkor azt fröcsögésnek nyilvánítom. Ha elém mer állni, és a szemembe mondani, akkor természetesen bocsánatot kérek. De ilyen még sosem fordult elő. Mindig a kis csicsekok dumálnak, akik elbújkálnak a homályba és onnan fröcsögnek.

2.Én amit leírok, azt 100%-ig vállalom, akár évek múlva is. És a szemedbe is belemondom, ugyan úgy mint ahogyan leírom… Ez nem támadás, csupán az őszinteség egy formálya. A hazugságot kedvelőknek fáj, ezért támadásnak veszik, ahelyett, hogy megtalálnák a megoldást. Amíg a sima csendes eszközöket használtam, addig csak semmi nem történt. És lehet, hogy most sem fog. De legalább ha megdöglök, és oda kell állnom Jamarája színe elé, azt tudom majd mondani, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem…