Menü

Bhakta Sanga (ahogyan mc megélte…)


Csudaszép ünnep volt
ma az
Aranytíz kultúrházban. Nagy Országos, ösznépi Krisnázsdi. Itt volt a
Hungary ISKCON apraja nagyja…

Ahogyan

egy-egy
ilyen kirúgós, eltanácsolós, vagyis inkább templom elhagyós történet után azt
már megszokhattam, most is megoszlottak a velem kapcsolatos vélemények.
Általában véve mindenki jó fej volt és nagyon kedves, még azok is, akik
behariztak…
Persze előfordult
olyan régi ismerős is, aki rám se nézett, nem is köszönt, pedig nem egyszer
mentem el mellette és üdvözöltem… Alapjába véve azt hiszem azért most már nem
neheztelnek annyira rám a bhakták, mert tudják, hogy hiába csinálok bármit, előbb
vagy utóbb teszek valami hülyeséget, amivel hirtelen véget szakítok mindennek…
Alapjában véve olyan
ember vagyok, aki mindig megerősíti azt az oldalt, aminek mások látni szeretnék…
Ez része az életemnek. Azok a kapcsolataim maradnak meg az életben, amik a
kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapszanak. A többi elveszik az idő
homályába…
Alapjába véve tisztelek és becsülök minden
embert, egészen addig, míg kicsit túl nem értékeli önmagát, bár még ez sem
szokott zavarni, mikor azonban ezt el is kezdi velem hathatósabban éreztetni,
akkor már villantok néhány tréfás kérdést, amin persze csak én szoktam nevetni,
ő annyira nem… :)
De hát nem gond ez,
ne beszéljen harcos módjára az, aki utána nem tud megküzdeni akár életre
halálra is az igazáért… Neki a szelídség kell, hogy legyen a fegyvere ellenem,
hiszen ezzel már sokszor legyőztek azok, akiket olyanoknak gondolok, hogy neki
aztán bármikor bármit megteszek…

Ha úgy gondolod, hogy azt gondolom, hogy milyen jó mert meg merem mondani, akkor tévedsz. Mert látom, hogy mások ezt nem szeretik, és amikor nagyon nem szeretik, akkor abba is szoktam hagyni, de annak meg nem szoktam túl sok értelmét látni, mert kérdések nélkül mit ér az élet, meg miképpen fejlődjünk…

Kedvenc Sensimet idézve : "egy hülye csak addig hülye, míg nem tesz fel kérdéseket, mert utána, feltéve ha megkapja a megfelelő választ, már nem fog többet hülyeségeket gondolni, vagy kérdezni és így már nem lesz hülye… De míg nem kérdez, addig bizony egy igazi hülye…"

Mindegy, hogy a feltett
kérdés hülyeség-e vagy sem? A lényeg az, hogy valaki valamiért
megkérdezte. Össze szedte a bátorságát és még azt is vállalta, hogy
emiatt lehet épp megvetik majd. De ha csak a hülyét látod a kérdése
mögött, akkor hogyan akarsz neki válaszolni, vagy segíteni?

"Az igazi hülyén meg nem látszik, hogy hülye, csak mikor megszólal…" :)

 

Vannak akik…

Már
számtalanszor leírtam, hogy az a bizonyos bejegyzés, ami a közelmúltban
kirobbantotta az efféle helyzetem, csupán elmém pillanatnyi összeomlása és
cselekedeteimen való eluralkodása volt, mégis vannak akik meg vannak róla
győződve, hogy legbelül én azt komolyan gondolom mind a mai napig, hiszen ezt
olvassák ki az itt leírt szavaimból is…

Aztán van olyan is,
aki mindenképpen beszélni szeretett volna velem, hogy mikor bizalmasan ketten
ülünk egy terembe akkor elmondhassa, hogy ő már régóta tanulmányozza az
egyéniségemet, meg beszélt pszichológus barátaival is, és a személyiség jegyeim
alapján bizony komoly pszichés problémáim vannak, vagyis elmebeteg vagyok, ami
már kóros és igazából, ő most ezt nagyon komolyan mondja; hogy nekem orvosi segítségre
van szükségem…

Aztán van olyan is
aki csak amolyan szevasz mc-kém, hallom
miújság van veled, megint kirakták a szűröd? hangulatban, megkérdezi, hogy
mihez is fogok kezdeni, hogy miben tud most segíteni, meg kifelyti, hogy
mennyire örül neki, hogy mindazon nehézségeim ellenére, amiken átmegyek még
mindig törekszem a lelki élet gyakorlására és keresem a bhakták társaságát és
erre buzdít még jobban…

Aztán van olyan is,
akit még sose láttam és egyszer csak azt mondja, hogy minden nap nézzük a
naplódat. Ez már egy rendszer nálunk. Nagyon köszönjük, hogy leírod azt is
mikor nehéz, meg azt is, hogy leírod, hogy miért oylan nehéz, mert mikor ezt
olvassuk, akkor mindig lelkesek leszünk, hogy nem csak nekünk vannak
problémáink és sokkal könnyebb ettől…

Meg még minden

bizonnyal van sokféle látásmód ezzel a naplóval kapcsolatban, amit igazából
akármelyikőtök is írhatna, mert ezek a dolgok nem csak az én életemben kerülnek
elő… Efféle „problémákkal” bárki szembe találhatja magát és találja is a mindennapokban. Itt nem arról van szó, hogy
ez hülye, vagy az hülye, itt nem arról van szó, hogy mennyi sok probléma van,
itt nem arról van szó, hogy milyen nehéz is ez… Ez a napló csak akkor mesél
neked erről, ha ezt akarod belőle kiolvasni… Ez a napló olyan szemmel láttatja
veled a világot, amilyen szemmel látni szeretnéd, vagy látni vagy képes…

 

Ha tetszik,

akkor jó, ha nem tetszik, akkor is
jó… Ennek a blognak most nincs túl nagy jelentősége, bár vannak akik szerint
ez nem így van. Ez a napló 20-30 év múlva lesz majd érdekes. Ha sikerrel járok
azért, ha meg nem akkor meg azért. :) Mikor elkezdtem írni,
már akkor tudtam, hogy… Ezért írtam oda rögtön a legelején, hogy Az én utam…Kapaszkodj…
Ez a figyelmeztetés, hogy nem ajánlom mindenkinek… De mindettől függetlenül
bárki elolvashatja, sőt reagálhat az általam tapasztaltakra, mert akkor még én
is tudok tanulni belőle, hogy esetleg egy-egy szituációra, hátha van mégis más
megoldási lehetőség, vagy más látásmód is, mint ahogy éppen én látom a magam helyzetét…

Ez a napló

nem egy
újság, ahol leírom, hogy na akkor ma volt ez a gyűlés, milyen gyönyörű szép
volt minden, milyen jól megszervezték az egészet a Bhakták. Milyen szép volt a bhajan
az elején, a berendezés, milyen nagyszerű előadásokat hallhattunk a Hare Krisna
mozgalom múltjáról és jövőjéről. Meg mennyire nektári volt a végén a prasádam…

Mert mindattól
függetlenül, hogy tényleg így volt és kétségkívül lehet néhányak szemében
többet érne ezeket a dolgokat ecsetelni ugyanekkora terjedelemben, mésem teszem
ezt…

Mert ez itt a http://kezdokrisnas.freeblog.hu/ egy
szerencsétlen nyomorult, büszke ember szárnypróbálgatásai a lelki életben, aki
eltökélte, hogy megvalósítja azt amit csak egyféle képpen lehet, hogy vissza
jut Istenhez… Erre ebben a korban az egyetlen mód a Hare Krisna Hare Krisna
Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare
mantra, tiszta,
sértések nélküli éneklése… Amit a jelek szerint sajnos nem vagyok képes egyik
pillanatról a másikra megvalósítani, viszont egy dolgot minden képpen
megtehetek…

Mindvégig kitartok…
és
közben leírom, hogy milyen érzés…
 
(Persze az ép ész határain belül…, ami
úgylátszik nekem még mindig túl nagy sáv, de hát csak alakulgat ez is szépen
lassan…
:)

 

„Hare Krisna mahamantra,

soha soha ne hagyd abba”

Ez a titok… :)

Add a kegyed, hogy képes legyek rá!

 

Gouranga!

Ui: Amúgy a prasadam az tényleg nagyon durván különlegesen
finom volt. Olyan szinten, hogy teljesen belefeletkeztem… :)

Rádhe-Rádhe