Menü

Oda Adás avagy a bátorság és a szeretet első lépései

Épp térdig gázolunk a Kali-Yugában kérem szépen kedves Hölgyeim és Uraim. A hazugságok és álszentségek korában élünk, ahol nagyon ritkán találunk olyan embereket, akik önzetlenül, csak úgy szeretetből tesznek dolgokat másokért, akár érted is. De a legfontosabb nem az, hogy találsz-e ilyen embereket, hanem az, hogy te ilyen merj lenni.
adj. :)
Persze mikor ez történik, akkor mindig úgy kezdődik, hogy találkozol valakivel, aki baleknak néz és jól átver, meg kihasznál. De ez nem az ő hibája. Hanem a tiéd, mert eddig nem éltél így és ez lesz a büntetésed, vagyis inkább az első leckéd. Merthogy ez egy út, ahol lépések vannak. És a lépések az önmegvalósítás, vagy önváltoztatás útján mindig fájnak, mondhatni bokaszaggatók, hogy essél-keljél az elején. Mert abból tanulsz. Azért van, hogy megtanulj járni…

A harcművészet is ezzel kezdődik, hogy esel-kelsz. Mert ha nem tanulsz meg az elején esni kelni, akkor ha a komolyabb leckéket kapod, akkor félni fogsz és nem tudod majd elsajátítani őket, mert majd attól félsz, hogy mi lesz, ha hibázol, mi lesz, ha elesel. Ezért aztán a nagy leckekönyvben úgy van megírva, hogy először mindig kudarcot kapsz, nem sikert. Mert a kudarc tesz erősebbé, tapasztaltabbá.

Ezenkívül, mivel ez egy új dolog, ezért az elsajátítása nehezebb. Gondolom, te sem emlékszel arra, mikor járni tanultál, de biztos vagyok benne, hogy sokat estél mire ráéreztél. És ez az élet minden területén így van. Mert minden tett egy út. Egy út, amit te választasz és mivel ez egy új út így meg kell tanulnod járni rajta. De mire ráérzel a járásra, pláne megtanulsz szaladni, esetleg repülni, addig párszor orra buksz.

És ugye ez egy jó teszt is, hogy amolyan “kocautas” leszel-e és az első pár kudarc után feladod, vagy felkelsz és mész tovább, mert akarod. Ha így teszel mindenképpen eredményeket fogsz elérni, legyél bármennyire tehetségtelen, vagy alkalmatlan is. Persze vannak tényezők, amik javítják a %-okat, de általában a kitartás az egyetlen, ami számít. Hogy mi a meditációd, miközben csinálod, vagy próbálod csinálni megtanulni a dolgokat.

“Úgy akarsz meggyógyulni, hogy le mész a gyógyszertárba és beveszel néhány ízetlen, szagtalan tablettát, vagy valódi gyógymódot keresel a bajodra, amivel soha többé nem leszel beteg?”

Az Utak nem a könnyű és gyors megoldások kedvelőinek valók. Nem azoknak, akik a tévében élnek, vagy mások véleménye alapján rakták össze a világukat, vagy állították össze a baráti körüket…

Úton járni egy magányos folyamat, még ha csapatban is csinálod is, hiszen odabent egyedül te vagy a fejedben. Mondhatni zárkózz be egyedül egy szobába egy napra és nézd meg mit csinálsz akkor, amikor azt gondolod, senki sem lát. Mert az vagy te, valójában az a szinted. Nem az amikor “jófejkedni”, meg okosnak látszani akarsz, mert azt a szerepet osztotta rád az élet…

Mert az egész arról szól, hogy akkor is oda mered-e adni, amire másoknak szüksége van, ha nem kapsz érte vissza semmit, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán sosem. Mert ha mindig csak vársz vissza valamit, akkor nem is adtál igazán…

Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akik örökké másokat okolnak azért mert nem sikerül nekik senki, meg azoknak, akik megpróbálták, de az első néhány pofon után feladták (Persze valóban sikeresek csak azok lesznek, amik az Univerzum, vagy Isten egyetemes törvényeivel is összhangban vannak, de azok a dolgok a Bibliában, Bhagavad-Gitába, meg Koránban, és a tórában vannak leírva. Ez pedig itt a Harciszerzi, így csak az első lépéseket és szigorúan a gyakorlatot publikálom.) Ja meg a Bencének, aki mindig öngyilkos akar lenni, mert vele mindenki kicseszik. ;P

, , , , ,

33 szülinapi ajándékom NEKED!

MA vagyok 33. Bár nem sikerült oda eljutnom, mint Jézusnak, mert valszeg nem hagynám magam a keresztre feszíteni, azért megpróbálok adni valamit én is. Sokan kérdeztétek, hogy mikor lesz elérhető a Könyvtrilógia a Boldogságról, amit írtam. Hát ma. Szóval kérlek, szülinapom alkalmából  fogadd el tőlem ezt a 3 könyvet ajándékba.

Persze figyelmeztetnelek kell, hogy még szerzetes voltam erőteljesen akkor amikor az írások nagy része készült, de igazi gyöngyszemek vannak benne egészen 2011-ig. Minden amit a boldogsággal kapcsolatban csak írtam. Kellemes szórakozást.

(Tele van hibákkal, és vannak dolgok amiket lehet ma már másként írnék, de még mindig odaver.)
A Boldogság nem csak egy érzés, a Boldogság egy döntés.

Itt add meg a neved emiled, hogy hova küldhetem, és kinek címezhetem:

(Ja és a szülinapi jókívánságokat is ide a kommentekbe, ha szabad kérnem!)

Hopp erről lecsúsztál, de hamarosan újra elérhetővé teszem ne aggódj.:)

5+1 Lépés, hogy legyőzhesd az aggodalmat és csüggedést!

Mindannyiunkban ott él. Szunnyadón várja, hogy feltámadhasson, maga alá gyűrhessen férfit, nőt, erőset, gyengét. Bárkit, aki csak enged neki. Csendesen meglapul, és csak nagyon finoman kúszik elő. A szívbe kapaszkodik. A szív húrjaiba. Ezeken csimpaszkodik felfelé, hogy ahogy mászik oda, közben a szálakkal, amiken érkezik összeszorítsa szervezetünk központját, hogy szépen, lassan ezen az érzeten keresztül az egész lényünket magáévá tegye…

Ha nem kapunk észbe, ledermeszti teljesen a szívünket, aztán a végtagokat, majd egy gombócot küld a torkunkba. Hogy legszívesebben csak elájulnánk, vagy lefeküdnénk aludni, hogy ne kelljen ebben a világban lennünk, ahol ő is. Legszívesebben csak odaát az álomvilágban járnánk, mert nem tudnánk megbirkózni vele, úgy érezzük és ezért inkább szeretnénk csak múlatni az időt, hogy ő maga álljon tovább.

aggodalom, félelem

képforrás

Az aggodalommal kezdődik mindig. Így hívják eleinte. Valamiért, vagy valakiért elkezdünk aggódni, hogy nem úgy lesz vele, vagy azzal, ahogy azt mi elképzeltük. Általában az elvesztés az, ami leggyakrabban felmerül. Igazából talán teljesen mindegy, hogy személyről, tárgyról van szó, ha aggódunk az elvesztéséért, megváltozásáért, akkor tudhatjuk, elkezdett mászni a szívünkbe felfelé, az aggodalom, hogy félelemmé alakuljon, megdermesszen és rettegéssé váljon ott, jégbirodalommá és gyötrelemmé téve létezésünk azon pillanatait, ahol hagyjuk eluralkodni.

De az életünknek nem szabad az aggodalomról, a félelemről és a rettegésről szólni, mert amíg aggódunk, félünk, rettegünk, általában nem haladunk előre az úton, hiszen megbénít bennünket ez az érzés. Legyőzni pedig nem lehet, csak felülemelkedni rajta.

Hogyan?

1. Első lépésben nem rossz, ha tudatosítjuk magunkban, hogy értékesek vagyunk. Ha nem vagyunk tisztában magunk, a lélek értékével, mely ugyanolyan értékes, mint minden más lélek, hiszen mind Istenke parányi szerves részei vagyunk, akkor elég nehéz dolgunk lesz. Szóval első lépésnek ezt jó rögzíteni a dermedt pillanatokban.

2. Aztán következő lépésként nem rossz, ha képesek vagyunk analizálni a pillanatot és a helyzetet, hogy mi is van valójában, vagyis valóban érdemes-e aggódnunk, vagyis veszélyben van-e az életünk, a létezésünk, a fejlődésünk. Mert ha nem, akkor igazából felesleges aggódni.

3. Mindegy, hogy okkal, vagy ok nélkül aggódunk egy dolog miatt, könnyen elképzelhető, hogy nincs hatalmunk a befolyásolása felett, tehát úgy is úgy lesz, ahogy lennie kell, tőlünk függetlenül. Mert ha nem lenne a dolog tőlünk független és tudnánk befolyásolni, akkor nem kéne ugye aggódni amiatt, hogy mi lesz, ha nem…

4. El kell engednünk a félelmet, hogy úgy lesz, ahogy nem akarjuk. A legtöbb esetben ha valamin meditálunk, valamiért aggodalmaskodunk, akkor az úgy is lesz. Persze ez nagyon nehéz, de ha már figyeljük egy ideje a gondolatainkat, akkor lehet, hogy menni fog. Ha pedig eddig nem tettük, akkor itt az ideje kianalizálni saját magunkat (nem pár perces dologról van szó), hogy miért érzünk így meg úgy, vagy miért jutnak eszünkbe ilyen meg olyan dolgok erről meg arról.

5. Ötödik lépés pedig, mikor semmi sem sikerül, végső menedékként érdemes felkeresni Istent. Nem tudom szoktál-e imádkozni, de az én tapasztalatom az, hogy ha Istentől kérek enyhítést, akkor Ő mindig segít. Mert Ő Isten és megteheti. Sőt lehet épp ez volt a célja azzal, hogy úgy alakultak a dolgok az életünkben ahogy, hogy végre ráeszméljünk, hogy Rajta kívül nincs jobb pártfogó, rajta kívül senki más nem tud olyan hatással lenni az életünkre, amire épp szükségünk van.

+1 (Ez egy Harciszerzi tipp)
Szintén saját tapasztalatom, hogy jót tesz ilyenkor egy hideg zuhany, vagy csak sima fürdő, napfényre menés, séta, egyenletes légzés figyelés, takarítás (igen mert azonnali a siker élmény). De nekem szokott még működni a hajszárító, monoton hangjára való figyelés, vagy csak a meleg levegő áramlásának érintése is nagyon kedvezően hat a dermedő tagok végtagok újra éledésére, és így az aggódó elmére. Persze a hajszárító csak a legvégső fegyverem, mikor már semmi, de semmi nem működik, akkor egy friss zuhany után, egy hajszárító sugarát magamra irányítva szoktam újra átmenni a fenti 5 lépésen. (Olyan még nem volt, hogy ez ne működött volna, szóval ettől további tippeket egyenlőre nem tudok adni.)

Mindezt csak azért, hogy lásd, nem üres szavak, és tippek ezek itt, hanem mindig próbálok egy megoldási alternatívát is adni azok kezébe akik agymenéseimre bukkannak itt a világhálón, az emberiség kollektív tudatában. :)

Egy szónak is száz a vége: csak meg ne állj, és soha ne add fel!

Te milyen módszerekkel szoktad legyőzni a csüggedést?

, , ,

Te milyen hajóval szelnéd át az élet óceánját?

Az életünkben egy biztos, az örök változás. Több kevesebb sikerrel ezt mind megvalósítottuk valamilyen szinten. De valójában akkor derül ki, hogy milyen szinten vagyunk képesek alkalmazkodni a körülöttünk folyamatosan változó világhoz és emberekhez, amikor valami olyan történik velünk aminek nem örülünk. Vagy amiről azt gondoljuk, hogy számunkra kedvezőtlen.

vitorlashajo

Az örök változáshoz való alkalmazkodás képessége és fejlesztése egy olyan kötelességünk, mely a boldogságunk kulcsa. Persze ehhez az kell, hogy képesek legyünk, akarjunk és merjünk is változni. Mert változni azt jelenti, hogy valamit másképp fogunk gondolni,vagy csinálni mint ahogy eddig azt megszoktuk. Ez pedig egy rendkívül kemény feladat, mert manapság ezt nem tanítják az iskolákban, manapság épp az ellenkezője, a békés belenyugvása dolgok alakulásába a társadalmilag elfogadott viselkedés mód.

De csak amióta elkezdted olvasni ezt a bejegyzést változtál egy csomót. Például megismerted, vagy felidézted ezeket a gondolatokat amiket eddig olvastál, nőtt a hajad pár ezred mili-métert, és a szíved is dobbant vagy 10-15-öt. Vagyis ennyivel minden bizonnyal több lettél mint mikor ide kattintottál. Ha pedig bele gondolsz abba is, hogy a körülötted lévő világ is ugyan így változott alakult ennyi idő alatt, sőt a körülötted lévő emberek is,akkor talán számodra is nyilvánvaló, hogy mire elszakadsz ettől a kis gondolat és érzelem gombóctól ami ez a bejegyzés, egy teljesen más világba fogsz csöppenni, akár tetszik, akár nem.

Persze ez a változás nem biztos, hogy szemmel látható, hiszen talán minden ugyan ott van az íróasztalon, és a házak sem mozdultak, de a fákon és a füvön sem látod, hogy mennyivel lettek magasabbak. De néhány nap, hét, hónap év alatt feltűnhet, hogy a világ és te is változol.

Kétféle ember van. Az egyik megy előre és ő befolyásolja a változást. Már amennyit tud. Tanul, fejleszt, gyakorol, alakít, alakul. A másik pedig csak sodródik és létezik, próbál valahogy ellenni. Olyan mintha egy viharos tengeren lennénk különböző hajókban. Csak az elsőnek mondjuk egy motoros, jól kiegyensúlyozott biztonságos hajója van egy jól képzett, odaadó és hozzá értő legénységgel, a másik meg egy kis ladikban próbál egy evezővel, vagy sokszor anélkül ellenni… Persze a vihar nagyobb mindkettejüknél, de vajon melyik hajóval tudnád elkerülni a vihart, vagy ha kitör a vihar, akkor vajon melyik hajóval lenne nagyobb esélyed túlélni azt. Melyik hajóval tudsz eljutni valahová, és melyikkel várnád a jó szerencsét, hogy hátha valami szép szigeten dobnak partra a hullámok.

Szóval az életünk is ilyen és nem mindegy, hogy miként létezünk benne. Tudva azt, hogy mivel a tengeren vagyunk, bármikor kitörhet egy vihar. Vagy csak sodródhatunk is az árral.

A legjobb mikor felkészülünk a változásra és egyből alkalmazkodunk hozzá, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Csakhogy ez nem megy könnyen. Ezt a fajta gondolkodás módot el kell sajátítani, méghozzá úgy, hogy olyan emberekkel vesszük körbe magunkat akik el akarják ugyan így sajátítani ezt,vagy már el is sajátították.

Sokan kérdezik, hogy mostanában olyan ritkán írok, és ennek mi az oka. Vajon kiégtem? Vagy már nem akarom megváltani a világot, vagy segíteni az emberek életét? 

A válaszom nagyon egyszerű. De igen. Csak most már nem csak gép elől írom az okosságokat, hanem főként offline is tevékenykedem. Vagyis csoportos foglalkozásokat tartok, ahol személyesen testre, szellemre, lélekre szabva gyakoroljuk ezeket a dolgokat azokkal, akiknek van lehetősége eljönni ezekre a programokra.

Heti 3 Ninjutsu önvédelem edzést tartok:

http://ninjutsubudapest.com/ninjutsu_onvedelem_harcmuveszet_tanfolyam_budapesten/

Heti 2 Ninjutsu Női önvédelem tréninget:

http://ninjutsubudapest.com/noionvedelem/

Het 2 Ninjaszakkör foglalkozás van, ahol 5 éves kortól tanuljuk a gyerekekkel a harcművészet alapelvein keresztül az életet:

http://ninjutsubudapest.com/ninjutsu_gyerekeknek/

Heti 2 ZenDoin Tartásjavító és Gerincterápiás Jóga órám is van, ahová a gyógyulni vágyókat várom sok szeretettel:

https://www.facebook.com/OnfentartoZoldOkoBioHazatfalutTervezunk?ref=hl

Na meg persze még rengeteg mással is foglalkozom, ami valódi megvalósítás, nem csak elmélet, és talán nem egy, meg nem két embernek segíthet, hanem akár az egész bolygót megmenthetjük. Önfenntartó Öko Bioház Projekt…

Várlak sok szeretettel Téged is ezeken a programokon, ha olyan emberekkel szeretnél együtt lenni, akik nem csak sodródnak az élet viharos tengerén, hanem tudatosan megélik, megvalósítják önmagukat.

Higgy…

Az életben annyi mindent szeretnénk. Szeretnénk ha úgy lenne ahogy nekünk jó. Igazából úgy is lesz ahogy nekünk jó. Előbb vagy utóbb mindig teljesülnek az álmaink. De amikor épp álmodozunk akkor néha úgy néz ki, hogy pont az ellenkezője lesz annak amit szeretnénk. De nem szabad elveszteni a hitünket abban, hogy álmaink valóra fognak válni. Hiszen Isten valóra váltja minden álmunkat. Csak nem szabad a megtorpanásainkat csüggedéssel és feladással tetézni.

Az álmok azért vannak, hogy beteljesüljenek, de lehet egy gyerekkori álmunk, csak öreg korunkban válik valóra amikor már el is felejtjük. Vagy lehet akkor amikor nem is kéne, vagy már épp az ellenkezőjéről álmodunk. De az álmok mindig valóra válnak.

Az álmokért hálásnak kell lenni. Akkor is, ha valóra válnak és akkor is ha nem. Mert az álmok azok a kulcsok amik fogva tartanak bennünket ebben az anyagi világban. az álmaink a vágyaink, amiket meg kell élnünk. Mert ha feladjuk őket, akkor csak a vágy marad a szívben és örökké csak összetörve fogunk élni, mert legbelül csalódást fogunk érezni saját magunkkal szemben.

Persze nem rossz egy olyan értékrend szerint álmodni, ami összhangban van az Univerzummal, Istennel, vagy hívd akárhogy a legfelsőbbet. Mert ha nincs összhangban, akkor komoly sallert fogunk kapni visszahatásként. Viszont van amikor nem tudsz mit csinálni és ezeket is valóra kell váltanod, különben nem bírsz tovább létezni.

Egy mondás szerint “A legtöbb ember, már 25 éves korában meghal, de csak 75 évesen temetik el.” De nekünk nem kell ilyennek lennünk. Csak hinnünk kell az álmainkban és ki kell dolgoznunk, hogy miként fogjuk valóra váltani őket.

Mert a legrosszabb az mikor csak várjuk, hogy berepüljön a sült galamb a szánkba. Mert az álmokban nem elég hinni, hanem tenni is kell értük. Persze lehet sokkal egyszerűbb feladni a változásra való hajlamot, fejet hajtani valami vallás, szekta, filozófiai irányzat, vagy csak a család akarata előtt és azt csinálni amit mások normálisnak gondolnak. De ebben az esetben könnyen lehet, hogy észre sem vesszük amikor beteljesül az amit 5 évesen nagyon szerettünk volna.

Mert az álmokra emlékezni kell, az álmokért dolgozni kell, de legfőképp az álmokban hinni kell.

Higgy az álmaidban és történjen bármi az életben, ne engedd, hogy a hited kialudjon. Mert a hited benned van, azt nem veheti el senki tőled. Amíg tudsz gondolkodni, addig álmodni, és hinni is tudsz. Ezért az élethez az egyik legfontosabb dolog a hit…

Sok szerencsét és jó munkát kíván Neked az álmaid valóra vállásához a Horváth Ádám  Jóga és Ninjutsu oktató, a Harciszerzi. :)

, , ,

Ki az igazi barát?

barátok. :)

Annak idején, mikor rájöttem 23 évesen, hogy az éjszakában tett ámokfutásom és az azzal való életem valószínűleg rövid időn belül a halálomat fogja okozni, vagy legalábbis semmiképpen nem fog abban segíteni, hogy normális, tisztességes életet éljek, megérett bennem a döntés, hogy változtatnom kell…

Persze sokáig vajúdtam, hogy mit, meg hogy változtassak, mert nem volt más alternatívám nagyon, hogy mit is csináljak azok a dolgok helyett, amit addig, csak az volt biztos, hogy azt többet nem, mert erőszaknak éreztem mind a testem mind a lelkem ellen. Néha persze ezt el tudtam felejteni, egy-egy mámoros éjszakán, egy „jó” társaságban, de az éj gyorsan elmúlt és én újra ott voltam egyedül és azon gondolkodtam, hogy vajon jó-e ez így…

A szem a lélek tükre

Hiába adunk meg minden a testnek, mert a test igazából nem mi vagyunk. Mi magunk mindannyian lelkek vagyunk, mint olyanok Isten parányi szerves részei. A testünk, csak a lelkünk vágyainak, a lelkünk szépségének a megnyilvánulása. A szem pedig a lélek tükre. Innentől fogva pedig minden ember gyönyörű (lehetne), hiszen mindenkinek szép szeme van, ha a maga mélységébe bele merünk nézni. Mivel a szemen keresztül a lelket láthatjuk, ugye, ami Isten parányi szerves része, így van lehetőségünk mindenkiben meglátni az Istenit.

A test pedig a vágyaink tükre

Na de a test sokkal többet elárul egy ember jelenlegi helyzetéről, mint a szeme. A szem mindig azt mutatja, hogy milyen lehetne valaki, a test pedig azt, hogy milyen most valójában. Ha valaki például Istentelen életet él, vagyis élete központjában a saját önzősége áll, akkor annak vannak testi tünetei. Mert ha valaki jókat zabálni szeret, akkor elhízik, ha valaki drogozik, eldeformálódik, ha valaki a szexuális életben merül el, akkor megöregszik. Stb. Van egy csomó ilyen, hiszen a testünk nem arra van, hogy korlátlanul élvezzük és az érzékek utasításának eleget téve igyekezzünk minden felmerülő vágynak eleget tenni.

A szépség, ami belülről fakad

A valódi szépség belülről jön a lélektől, hiszen az Isteni lélek szikra eredeti természete az is, gyönyörű, hiszen minden, ami Istenhez kapcsolódik az gyönyörű. Mikor valami elveszíti a kapcsolatát Istennel, akkor az elveszíti a szépségét. Itt szeretnék különbséget tenni a szépség és a kívánatosság között, amit férfiként úgy sikerült definiálnom, hogy mikor ránézek egy nőre, és azt érzem, hogy hú de nagyon ráugranék, akkor az nem szépség, hanem csak kéj, ami a nőből árad. Viszont amikor ránézek, és csak le vagyok hengerezve és csak csodálom, és még egy ujjal se mernék hozzányúlni, annyira tiszteletreméltó és mégis vonzó, akkor az szépség. Az egyik tulajdonság a másokban való nemi vágyak felkeltéséből fakad, a másik pedig a tiszta erkölcsös életből.

Ezért mondják, hogy az erényes ember, csak úgy ragyog. Mert ha erényesen él, akkor ezek a kincsei kiülnek az arcára, és megváltozik az egész kisugárzása, amitől másképp lesz vonzó az emberek számára, mint például egy prostituált, akit bárki láthat meztelenül, ha megfizeti az árát. (És itt nem leszólom a prostitúciót, hiszen az is a világ része, csak hát azt gondolom, hogy mindenki tud választani az életében, hogy mivel keresse a kenyerét. Mert vannak olyanok, akik tudnának mást is csinálni, meg vannak olyanok is, akik bele vannak kényszerülve egy ilyen helyzetbe.)

Ki az igazi barát

Na de visszatérve a barátsághoz, sokszor gondolunk embereket a barátainknak azért, mert azt gondoljuk, hogy jók velünk és azt mondják, amit hallani szeretnénk. Nekem életem egyik legnagyobb tanulsága volt mikor szerzetesnek álltam és azokból az időkből a sok százból összesen 2 barátom maradt meg, akikkel azóta is és közben is végig, rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Nem mondták azt, hogy ha ezentúl nem drogozol és erkölcstelenkedsz velünk, akkor nem lehetsz a barátunk, hanem eljöttek meglátogatni, mert kíváncsiak voltak az új életemre. Sokat beszélgettünk és tiszteletben tartották azt, hogy megváltoztam és örültek neki, hogy örülök annak, hogy más lettem, mint előtte. Sőt azóta bizonyos dolgokban ők is megváltoztak, talán ennek hatására. De ha nem sokat, akkor is örülök, hogy az ő életükben olyan folt vagyok, ami a jó irányba viszi őket, nem pedig a másikba.

Természetesen a többi ismerősöm sem mert nekem ilyet mondani, hogy ha nem iszok velük akkor nem leszünk cimbik, mert az azért elég durva lett volna. De mivel nem volt közös témánk, hiszen az életünk két különböző irányba ment, így szépen elkoptak, úgy ahogy az kell… Néha még hiányoztak az átmulatott éjszakák, meg nagy röhögések, de végül lettek új barátaim, akikkel szintén nagyokat tudunk röhögni, esetleg még az éjszakát is átmulatjuk, persze egész másképp, mint akkoriban. Viszont nagyon fontos, hogy velük egy az irány, egy a cél, és ezért tudjuk egymást segíteni az úton, hogy előre haladjunk mindannyian, ahelyett, hogy az út mellett ücsörögnénk egy kocsmában, vagy Night Clubban bedrogozva a nyelvünket csorgatva  a valódi boldogság után.

Ezenkívül egy igazi barát szeret annyira, hogy megmondja, ha rossz úton jársz szerinte, vagy hibáztál. És itt fontos megtudni, hogy ő most akkor annak a fényében beszél-e, hogy együtt haladjatok a kitűzött cél felé, vagy megállt és nem akarja, hogy több legyél nála. :) Ehhez már saját, benső bölcsességre van szükségünk…

Mert a boldogság nem a cél, hanem az út.

Az, hogy tapasztalom a saját változásomat. És hiába szólnak utánam, vagy küldenek levelet, hogy milyen jó volt a kocsmában, én megyek tovább, mert tudom, hogy annyi sok mindent nem ismerek még a világból, amiket ha csak ott drogozgatok, meg iszogatok velük, soha nem is láthatok meg tiszta józan fejjel.

Éppen ezért mondom, hogy őszintén vizsgáld meg, hogy min alapszanak a barátságaid, kivel, hogyan és miért, mert a legtöbb kapcsolat manapság arról szól, hogy legyünk együtt ugyanolyan nyomorult szerencsétlen emberek és akkor együtt szenvedjünk, vagy üssük el az időt.

Mert ezek a barátságok nem teszik elégedetté a lelket. Mert a lélek azért van ebben a világban, hogy helyreállítsa eredeti szeretetteljes kapcsolatát Istennel. Ha nem ezen az úton járunk, akkor örökkön örökké csalódnunk kell az úgynevezett földi kapcsolatainkban. És a legnagyobb döbbenet akkor lesz, mikor eljön a halál és rájövünk, hogy elvesztegettük az életünket ezekre az emberekre, akik nem akartak jönni, hanem csak el akarták vesztegetni az életüket mások, avagy épp a mi társaságunkban.

Kedvenc Sensim egyszer ezt mondta:

“A kudarc nem létezik. A kudarcot a szüleid találták ki, akik büszkék akartak lenni rád, meg a barátaid, akik nem akarták, hogy több legyél náluk”

Időközben rájöttem, hogy azok, akik nem akarják, hogy több legyél náluk, azok nem is a barátaink. Ők csak amolyan leküzdendő akadályok az életben, akiken át kell lépni. Ha veszik a lapot, akkor lépnek és változnak ők is, ha nem, akkor sajnos ez van. De az élet megy tovább…

Mindenki a saját fejlődéséért felelős. Senki nem fog más helyett fejlődni, ezért mindenkinek magának kell megválogatnia a társaságot, hogy kik azok, akiktől több tud lenni, és akik tőle is többé válnak. De ha ez nem egy kétoldalú dolog, akkor az nem barátság, hanem csak kihasználás…

Kívánom Neked, hogy megtaláld azokat az embereket az életedben, akik segítenek téged az utadon, és akiktől megismerheted legbensőbb önmagad, a lelket aki Te vagy valójában, ott legbelül…

, , ,

1000 Like a harciszerzinek a facebookon!

1000 like a harciszerzinek
Kövess te is a Facebookon, mert az apróságokról már csak ott beszélünk