Menü

Mi a meditáció, hogyan kell meditálni?

Mi a meditáció, hogyan kell meditálni?Annyi minden félét hallani arról, hogy miként kell meditálni. Olyan sokat hallom ismerőseimtől, hogy elmennek, vagy leülnek meditálni. Ami tök jó, és mindenkinek csak javasolni tudom. Viszont érdemes foglalkozni azzal az aprócska ténnyel, hogy létezésünk minden pillanata meditáció, hiszen a fejünkben történő gondolatok megállás nélkül, örökkön-örökké pörögnek. tehát tulajdon képpen folyton meditációt végzünk. A különbség csupán annyi, hogy ha leülünk meditálni, vagy más meditációnak nevezett gyakorlatot végzünk, az tudatos meditáció, ha meg csak csináljuk a minden napjainkat, akkor az általában nem tudatos meditáció. A cél az, hogy mindig tudatosak tudjunk lenni, vagyis mindig tudatosan meditáljunk és létezzünk. Ezt akkor valósítottuk meg, amikor már álmunkban is mi irányítunk és tisztában vagyunk vele, hogy álmodunk.

, , , ,

Hogyan juthatok el a csúcsra?

Az élet az egy nagyon érdekes játék.  Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól  azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

hegy, fuji, mountain

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Közben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé, vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

“Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszönhetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni  azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Oszd meg, ha tetszett, az ismerőseiddel is!

Nem kerül semmibe, és minél több ember kezd el így gondolkodni, annál szebb lesz a világ!

Sok szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, a harciszerzi

, , , ,

Az élet legfontosabb kérdése?

Amikor már sok-sok-sok könyvet elolvastam, és úgy éreztem, hogy össze állt a kép a világról bennem, akkor nyilván valóvá vált, hogy ennyi információval amit a tudomány és a vallások adni tudnak nekem, nem sikerült megtalálnom a legfontosabb választ az élet legfontosabb kérdésére.

Az élet legfontosabb kérdése

A szentírásokból, nagy tanítóktól, filozófusoktól, és különböző ideológiai irányzatokból sikerült választ kapnom néhány alapvető kérdésemre. Ki vagyok én?  Mi ez a világ itt körülöttem? Ki csoda Isten? Mi a kapcsolatom Vele? Ezek mindenkinek nagyon fontos kérdések, hiszen a válaszok alapvetően határozzák meg létezésünk minden pillanatát. De a legfontosabb kérdésre, nem kaptam meg a választ…

Hiába értettem a bolygók miértjét, hiába jöttem rá, hogyan marad a festék a falon, mitől nőnek a virágok, miért gyűlölünk, és szeretünk, meg miféle dolgok mozgatják ezt a világot és benne minden embert, az egész teljesen értelmetlennek tűnt. Arra jutottam, hogy ok, teljesen tisztában vagyok mindennel, és értem azt is, hogy levegőt kell vennem és ennem ahhoz, hogy élni tudjak. De a legfontosabb kérdésre való válasz nélkül minden értelmetlennek tűnt.

Az iskolában mindent tanítottak, csak azt nem, hogy miként találjam meg a választ erre a kérdésre. Pedig ez a kérdés az univerzum legkomolyabb kérdése, minden élőlénynek alapvető létszükséglete, hogy megkapja rá a választ, különben életünk csak hamis ábránd, mondhatni időpocsékolás. Ez a kérdés, pedig a Miért?

Mert a miértekből születnek a Hogyanok, nem pedig fordítva. Persze amikor bekerülünk egy Nyugati stílusú oktatási rendszerbe, akkor ott épp fordítva történik minden az életünkben és megtanulunk mindent, hogy hogyan kell csinálni. De a miértekre már nem kapunk válaszokat. Sőt egy idő után teljesen kiölik belőlünk, hogy feltegyük ezt az egyszerű kérdést.

Pedig az életünk, létezésünk minden pillanatát a motivációnk határoz meg. Lehet, hogy két ember látszólag ugyan azt a munkát csinálja, de az egyik lehet ettől boldog, míg a másiknak a legsanyarúbb sorsnak tűnik ugyan ez. Pedig ugyan azt csinálják mind a ketten. A különbség kettejük közt, hogy az egyik természete szerint cselekszik, míg a másikat a megélhetés utáni vágy kényszerít munkára.

Akkor vajon melyikőjük van jó helyen az univerzumban, melyik cselekszik helyesen, és melyik számít egy Rákos sejtnek Földanya testén, aki nem a természete szerint tevékenykedik, pontosan úgy, mint a daganatos sejtek, akik egyszer csak úgy döntenek, egy rossz választás eredménye képpen, hogy épp ellenkezőleg fognak cselekedni mint ami a természetükből fakad.

Vajon melyikőjük lesz képes kiegyensúlyozott harmónikus életet élni, és melyikőjük lesz az, aki frusztrált és irigykedő lesz másokkal szemben? És vajon mi magunk melyikőjükkel töltenénk szívesebben az időnket, melyiktől szeretnénk tanulni, és melyikről gondoljuk azt, hogy egy hasznos tagja az életünknek, a társadalmunknak.

Netalántán mi magunk megvizsgáltuk-e már az életünket ebből a szemszögből, hogy mi melyik ember vagyunk? Az aki, azt teszi amit szeret, amit imád, amiért meg kellett születnie, vagy az, aki elhitte, hogy meg kell felelnie bárki más elvárásainak mint önnön saját maga?

A Védikus Jógaszentírások Dharmának nevezik azt a dolgot, amit természetünkből fakadóan végeznünk kéne. Egy egyszerű hasonlattal élve, a cukor Dharmája az, hogy édes.

Tetteink alapján pedig, amiket most, vagy előző életünkben elkövettünk, kapunk bizonyos visszahatásokat. Ezt úgy hívják, hogy ez a karmánk. A Karmánk dönti el, hogy milyen sikeresek, szépek, egészségesek, gazdagok, szerencsések leszünk ebben az életünkben. És a mi dolgunk mindezt leküzdeni, legyőzni, felül emelkedni rajta, ésmegtalálni azt, hogy mi a Dharmánk, és annak megfelelően élni létezni ebben a világban.

Ebben a témában fogok egy kis előadás sorozatot tartani a Everness Fesztiválon.

Hogyan győzzem le a Karmám, hogy megtudjam mi a Dharmám?

Az előadásokon néhány egyszerű módszerrel segítek majd, hogy megtaláld az élet legfontosabb kérdésére a választ, arra, hogy MIÉRT? Vagyis mi okból létezel itt és most, ésezthogyan tudnád teljesíteni.

A fesztiválon egyébként tartok még ZenDoin Japán Tartásjavító és  Gerincterápiás Jógát, és elvileg lesz egy kis mindenféle durvulást mellőző Ninjutsu praktikus önvédelem is. A Fesztiválon egyébként még rengeteg érdekes, izgalmas program lesz, és egy BalatonKenesei üdülőben lesz 2013.09.13-15.

Nézd meg kik lesznek még ott, ha csak értem és ezért az előadásért úgy gondolod, hogy nem is érdemes eljönnöd, biztos találsz a több mint 300 program közül neked valót.

everness fesztivál

Everness.hu

, , , ,

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató.

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu önvédelem oktató

1980-ban születtem és két-három éves koromból vannak emlékeim, hogy meditálok, illetve az élet nagy dolgain gondolkodom. Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle…

Gyermekkorom óta életem része a sport. Mondhatni végig versenyeztem, győztem-veszítettem a fiatal éveimet, melyeket a Keresztény hitvilág és ideológia lengett be erőteljesen.

1990-től volt szerencsém erősen vallásos életet élni, és áttanulmányozni nem egyszer, vagy kétszer a Bibliát és más keresztény írásokat. Többféle szemináriumot és Institut-ot is elvégeztem a keresztény szentírások különféle szemszögekből való értelmezéséből, mire nagykorú lettem. Ugyan ekkor 10 éves fejjel sikerült beleszeretnem a zongorába, amin inkább nagy lelkesedéssel, mint szakértelemmel klimpírozok azóta is.

1998-ban fiatalos hevességemben sok csalódásnak és a pubertás korszak megérkezésének köszönhetően ott hagytam a vallással és Istennel való ismerkedésem egyházi keretek közé szorított útját, és az ellenkező irányba indultam.

Ekkor kezdtem el a Ninjutsu ősi harcművészetét is tanulni, amit azóta is töretlenül gyakorolhatok.

2003-ra némileg kiégve, és belefáradva az éjszakai élet és a testiségben való elmerülésben, igyekeztem volna már visszatérni az Isten felé vezető útra. A sötétségben való keresgélés eredményeként sikerült rátalálnom a Védikus Jógaszentírások Ősi üzenetére, melynek hatására Vaisnava szerzetesnek álltam, hogy szegénységben, és cölibátusban töltsem hátralévő életem, és létezésemet az önmegvalósításnak és annak terjesztésének szenteljem. Innentől fogva vagyok Vegetariánus is.

2005-ben kezdtem el nyilvánosan is publikálni élményeimet, tapasztalataimat és megvalósításaimat az interneten, a http://harciszerzi.hu/ oldalon.

2006-ban kezdtem el Online Marketinggel foglalkozni, vagyis kutatni azokat a módszerekkel, amiket a Multik és más Szervezetek arra használnak, hogy az embereket megvezessék. Így sikerült bizonyos immunitásra szert tennem a „rendszerrel szemben” 2003-óta nem voltam orvosnál például (Egy lábtörést és gipszelést kivéve), és nem vettem be semmilyen gyógyszert, hanem a holisztikus és spirituális természet gyógyászattal kezdtem el gyógyítani magam. Valamint ezen módszerekkel sikerült megtalálnom azokat az embereket, akikkel folyamatosan azon dolgozhatunk, hogy szebbé és jobbá tegyük a világot.

2007-ben már több templomban és Vaisnava (A Védikus jógaszentírások azon személyekre használják ezt a szót, akik a Hindu Pantheonon belül elfogadják, hogy minden istenek között létezik egy leghatalmasabb, legfelsőbb rendű, mindenek felett álló. Tehát tulajdonképpen egy istenhívő Hinduk) közösségben is szolgáltam, és ekkor sikerült eljutnom a Jóga őshazájába Indiába. A legfőbb szent zarándokhelyek meglátogatása során még mélyebb kapcsolatom alakult ki a az Ősi Mantra-Jóga és a Mantrák hangszeres kísérettel való éneklése folyamatával. Mondhatni egészen új megvilágításba került maga a Jóga, a Mantra és a Bhakti-jóga.

2008-ban egy sérülésnek köszönhetően kezdtem el foglalkozni a ZenShiatsu Japán, fájdalommentes Csontkovácsolás művészetével, és ekkor kaptam Beavatást a Reiki első szintjére is.

2009-ben megkaptam a Ninjutsu 1Dan fokozatát akkori mesteremtől, majd rá egy évre a másodikat is, és vele együtt az engedélyét, hogy Iskolát nyissak és el kezdjem tanítani ezt a harcművészetet. Így alapítottam a Bhima Klánt, ahol Ninjutsu önvédelmet tanítok –felnőtteknek, Női Önvédelmet hölgyeknek, és Ninjaszakkört tartok gyerekeknek. http://ninjutsubudapest.com/

2010-ben beavatást kaptam Lelki Tanítómesteremtől, aki egy cölibátusban élő szerzetes, a Bhakti-jóga gyakorlója. Így lettem tagja egy a teremtés kezdete óta töretlen Lelki tanítói láncolatnak, mely tanításai a Védikus Jóga szentírásokban vannak lejegyezve.

Eddigre több templomban és közösségben is éltem már mint szerzetes, és a világ több országában is jártam, hogy a Bhakti-jógát, a Szeretet és az Odaadás jógáját ismertessem meg az emberekkel.

Ez többnyire úgy nézett ki, hogy szerzetesi ruhában különböző városokba zarándokoltunk és ott vagy zenéltünk és Mantra-Jóga foglalkozásokat tartottunk, vagy az csak egészen egyszerűen az utcán osztottuk a könyveket, a Védikus Jóga-Szentírásokat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert bármerre sodort az élet, mindig el tudtam menni a helyi Ninjutsu Iskolákba edzésre, így annyi sokféle mesterrel találkozhattam, és annyi sok mindenkitől hallhattam és tanulhattam a Ninjutsu művészetét is, mint nem sokan ezen a világon.

Talán ennek is köszönhetően ekkor értettem meg, hogy mi végre is születtem meg, a földre, és vált nyilvánvalóvá számomra, hogy nem egy szerzetes közösségben kell leélnem az életem, hiszen sokkal több mindent kell tennem a világért és az emberiségért.

2011-ben eljutottam a Himalaya szent hegyei közé a Jóga és ZenShiatsu mesteremmel, és ott végig látogattunk Rengeteg Vaisnava, Hindu és Buddhista zarándok helyet. Ezen az utazáson a spirituális életem és az önmegvalósítás útján tett lépéseim egészen új dimenziókba kerültek, és talán egy kicsit, de más emberként tértem haza.

Még ugyan ebben az évben kaptam meg mesteremtől a Reik3-as, azaz legmagasabb fokozatát, így ettől fogva rendszeres tanfolyamokat és oktatásokat tartok ebben a témában is.

2012-ben egy saját Harcművészeti és Jógaközpontot nyitottunk egy barátommal, de egy év után, hogy a barátságunk ne menjen tönkre, hatékonyabbnak láttuk ha külön utakon folytatjuk.

2013-ban ismét eljutottam Indiába, a Védikus Jógaszentírások hazájába, de most a világ legnagyobb Jógafesztiválja volt a cél, ahol 100millió hindu gyűlt össze egyszerre. Ezt a Jóga fesztivált, Maha-Kumbha Melanak hívják, és 144, illetve 12 évente rendezik meg. Ezen az utazáson biztos találkozhattam olyan emberekkel akiknek nem ez volt az első fesztiváljuk mint nekem. De ha ez hihetetlen is, akkor is olyan dolog volt 100 millió hívővel együtt megfürödni hajnalban a Gangeszben, hogy leírni nem lehet.

Szintén ebben az évben összekovácsoltam 4 Ősi Japán Mozgás és Gyógyító rendszert, melyet ZenDoin –nak neveztem el. http://zendoin.com/

Rendszeresen kér fel a média, hogy különböző témákban mondjam el a véleményemet, mint önvédelmi szakértő. (MTV, HVG, Cosmopolitan, BLIKK, HírTv, VIVA, R6, Meglepetés)

Valamint folyamatosan hívnak meg iskolák, különböző oktatási intézmények önvédelmi és spirituális témájú előadásokat tartani, melyeket általában csupán jószívű adományokért vállalok, bárhol bármikor.

Sok ember szeretné megmenteni a világot, de a saját vágyai és a sok pofon földre terítik. Kevés olyan ember van aki mindig fel tud állni, és a sok kihívástól, nem kedvét veszíti, hanem erősebb lesz. Azt hiszem Isten és a barátaim segedelmével ilyen vagyok, ilyen próbáéok lenni, amíg Ő engedi.

“Mindig a remény hal meg utoljára”

Horváth Ádám

 

Hogyan és miért lettem Szerzetes?

MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott,
és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket,
akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem -
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt!
Imádságom meghallgatásra talált.

Neked is van ilyen történeted?

Neked is szoktak olyan időszakok lenni az életedben amikor úgy néz ki mintha minden ellened fordulna és semmi sem működne? Néha nekem is szokott így lenni. Például most. De nagyon fontos tudnod, hogy ezt nem panaszkodásból írom, hanem csak érdekesség képpen, hátha te is fogod tudni alkalmazni az életedben.

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató, ZenShiatsu terapeuta

EZ NEM PANASZKODÁS:
Szóval 2 hónapja vacakoltam egy bordarepedéssel, amiből a múlt héten egy törés lett, aminek a következménye ként most mozgás ügyileg eléggé be kellett óvatosodnom.
Aztán még mindig nincs meg, hogy hol fogunk edzéseket tartani szeptembertől, így ezen is aggódhatnék.

De nem teszem, mert ezek a dolgok mid-mind tanítanak. Persze erre lehetne azt mondani, hogy ez nem túl sok probléma, de nem írok hozzá még, mert ennyi bőven elég annak a látásmódnak a szemléltetéséhez ami miatt most írok neked.

Mint önvédelem és jóga oktatót egy bordatörés eléggé lekorlátoz. Vagyis semmit nem tudok megmutatni, mindent csak körülírni vagy elmagyarázni vagyok képes. Persze nincs rossz beszélőkém, de azért gondolhatod, hogy ez egy milyen komoly kihívás ettől még.

A másik az új hely, ami pedig már körvonalazódott több formában is, volt úgy, hogy ide, vagy odamegyünk, de igazából minden rendre meg hiúsult. Persze nem probléma, hiszen legrosszabb esetben szabadtéren leszünk még télen is.

Ami viszont fontos, hogy ezekkel a dolgokkal nincs semmi problémám, próbálom a legtöbbet tanulni belőlük, meg a többi mindenből is ami a háttérben húzódik. Ez az a látásmód, ami a megfelelő tud lenni minden kihívás és nehézség idején.

Persze mondjuk próbálnék csak meg idegeskedni törött bordával, egyből kapom a visszajelzést, hogy ez nincs így rendjén. Viszont a sok megpróbáltatás, viszontagság, amik még mindig nem olyan durvák mint mondjuk ha Afrikában születtem volna meg kislányként, de azért le lehetett belőlük szűrni némi élettapasztalatot, valamennyire már a részemmé váltak.

Ennek következménye képpen pedig az izgalmas helyzetet, egyáltalán nem érzékelem csapásként, vagy nehézségként. Hiszen még soha nem gyakorolhattam törött bordákkal pl.

Amitől pedig érdekes az egész dolog, az legfőképpen az az érzés, hogy legbelül teljesen úgy érzem, hogy minden rendben lesz, és nem kell aggódnom amiatt, hogy mi fog történni, mertminden jól fog alakulni. Hiszen a jó ügyért dolgozom, és dolgoztam eddig is, és ezt az égiek mindig segítik, mégha néha úgy is tűnhet, hogy nem.

Egyébként ilyenkor a módszerem az szokott lenni, hogy amikor rosszul alakulnak a dolgok, akkor mindig el kell kezdenem még többet adni mint amit most így.

Ezért azt találtam ki, hogy pár éve össze állítottam egy könyvet, illetve inkább egy könyv trilógiát a harciszerzis bejegyzésekből, ami azt a címet kapta, hogy “A boldogság egy döntés, nem pedig egy érzés.”, na és ezt fogom oda ajándékozni mindenkinek aki csak szeretné. Remélem neked is jó ötletnek tűnik, és érdekel a dolog. HA igen, akkor nem baj, ha egy lájkkal, vagy hozzászólással jelzed. :)

A másik pedig, hogy gyűjtést kezdek el szervezni a Dojonak, hogy hátha úgy könnyebben jutunk majd új helyhez, ezért a következő szemináriumot amit tartok, adományozósra fogom megcsinálni. Vagyis bárki el jöhet, és annyi adományt ad a 4 alkalmas szemcsiért, amit jó szívvel tud. A Téma egyébként Bo, vagyis hosszú bot lesz és vasárnap, vagy szombat délelőttönként fogjuk tartani.

Aztán még a nyáron szeretnék egy Mantra commando estet, mondjuk a Kopaszi Gáton tartani. Oda kiülnénk mint barátok, és csinálnánk egy nagy örömzenélős mulatságot. Már csak össze kell hoznom a zenekart.

Szóval ezek a nagy terveim így hanyatt fekve, a nagy melegben, és remélem veled is hamarosan találkozhatunk majd valamelyik programon, és együtt lehetünk nem csak így virtuálisan.

Ja, és ha most hétvégén vasárnap ráérsz, akkor sok szeretettel várlak az r33 Disco Szemináriumon is, ahová még van 3 szabad hely:

A 3 napos túlélőtúra képeit ahol múlt hét előtti hétvégén voltunk, itt tudod megtekinteni:

,

Ez az amitől szenvedsz:

Néha jó és néha rossz. Ez így működik. De leginkább mindig valamelyik a kettő közül. Hiszen ez a világ a kettősségek örök váltakozásáról szól. A kérdés az, hogy mi miként tudjuk elviselni a jót és a rosszat. Régebben már született egy bejegyzés arról, hogy amennyire élvezzük a jó dolgokat, ugyan annyira fog ránk hatással lenni a rossz dolgok okozta szenvedés. Ez alól nincs menekvés.
csoport-vezető

De a mostani téma ami megigézett, az az elismerés utáni vágyból fakad. Mindannyian elismerést szeretnénk. Szeretnénk, ha a világ elismerné tetteinket, létünket. Szeretnénk, ha szeretnének bennünket. Szeretnénk, ha fontosak lennénk valakinek. Ezért aztán keressük a csapatunkat. Keressük a mestereinket. Azokat az embereket akiktől megkapjuk ezeket az érzéseket, ezekre az igényeinkre.

Vadászatunk során különböző vezetőkhöz, és csoportokhoz csatlakozunk, hogy hátha majd ott kaphatunk valamit. Ezek lehetnek a deszkások, vagy akár a Jehova tanúi is, vagy csak egy motoros banda, esetleg beállhatunk rendőröknek, vagy drog dealernek. Attól függően, hogy milyen emberek elismerésére vágyunk. Többnyire olyan embereket keresünk amilyen mi magunk is vagyunk, de gyakran elő fordul, hogy csalódnunk és szenvednünk kell ezektől a vezetőktől, csoportoktól. De nem azért általában mert baj lenne velük, hanem a probléma általában ahogy mindig a mi készülékünkben van.

Általában akarunk lenni “valakik” ezekben a csoportokban, vagy van egy elképzelésünk arról, hogy ezeknek az embereknek, vagy ezeknek a vezetőknek hogyan kéne viselkedniük, és mennyi tiszteletet, törődést és megértést kéne irányunkba sugározniuk. Persze ez lehet életünk különféle szakaszaiban más és más, de igazából mindig erre van szükségünk. Csak nagyon kevesen csatlakoznak úgy valahová, hogy azt nézik mi az amit a csoport ad másoknak, és mi az a dolog amit ők is bele tudnak tenni ebbe a dologba.

Adok-kapok. Vagyis a nehézség abból származik, hogy nem vagyunk hajlandóak adni, hanem mindig kapni akarunk. Ez a leginkább akkor fordul elő, amikor pénzért várunk el egy szolgáltatást, vagy képzést. Csalódásunk pedig attól szokott teljes lenni, ha ráadásul még rosszul is döntöttünk, és rossz mesterhez, vagy rossz csoporthoz csatlakoztunk, mert nem az az utunk, csak valamiért behaluztuk, hogy nekünk ennek vagy annak kell lennünk. Persze ez sem véletlen, hiszen éppen lehet egy csalódásra van szükségünk fejlődésünk szempontjából, hogy megtaláljuk végre életünk célját, hogy miért kellett a földre megszületnünk.

Nők esetében ez persze még nehezebb, mert a feminizmus és egyenjogúság fő szószólói meg vannak arról is győződve, hogy ugyan azok a törvények vonatkoznak a férfiakra és nőkre egyaránt. Pedig ez cseppet sem így van. Hiszen míg egy férfi ivarérett marad egészséges életmód mellett akár a halála pillanatáig, addig egy nőnek ketyeg a biológiai órája. Ez pedig azt jelenti, hogy ha szeretné megélni valódi női mivoltát, márpedig miért is ne szeretné, hiszen ez az egyetlen dolog ami boldogságot tud okozni, ha a saját szerepünket játszuk, nem valaki másét, akkor erre érdemes törekvéseket tenni, nem pedig valami másra.

Mert ma a világ tele van olyan nőkkel akik keresik a boldogságot, de mindig rossz helyen, hiszen nem azon dolgoznak, hogy miként váljanak tulajdonságaik és képességeik alapján egy vonzó nővé, aki a későbbiekben feltételezi a jó anya, jó háziasszonyságot is, hanem valami egészen más érték alapján igyekeznek felhívni magukra azoknak a hím egyedeknek a figyelmét, akik mindent akarnak, csak nem egy olyan kapcsolatban élni, ami boldoggá tudna tenni egy nőt.

Így az értékrend elferdítésével, a macsók és modellek világában a magukat normálisnak gondolók, megpróbálnak versenyezni ezekkel az egyedekkel, amiből mindig csak kudarc lesz az eredmény. Mert nem mindenki erre születik, és nem lesz mindenkiből filmsztár, meg topdíva. Minél hamarabb jön erre rá valaki, és minél hamarabb rúgja ki azokat az embereket az életéből akik azt híresztelik, hogy „bármivé válhatsz, csak akarnod kell”, annál hamarabb fogja megtalálni élete célját.

Ehhez természetesen szükség van a megfelelő őszinteséghez, másokkal, de legfőképp saját magunkkal szemben. Különben csak a csoporttól, vagy a vezetőjétől fogunk valami olyasmit elvárni, ami nem jár nekünk, és amire igazából nincs is szükségünk. egy olyan dologban próbálunk meg elismerést kivívni, amire nincs képesítésünk. Egy olyan dologra pazaroljuk a drága emberi perceinket, amire nincs keretünk.

+18 amikor ennyi voltam:

Ahhoz tudnám leginkább hasonlítani ezt a fajta életvitelt, mint amikor 18 voltam, és egy gyárban dolgoztam. Heti hat napban kellett kábeleket bandázsolni, meg csomagolni egy szalagon, és jó pár korombeli fiatal volt még ott, akik güriztek, spóroltak, hogy havonta egyszer el tudjanak menni drága ruhákba öltözve, nagyon sok pénzt elszórakozni. Én már akkor is acélbetétes bakancsra, meg málha mellényre gyűjtöttem de nem tudtam hozzá szólni ezeknek az embereknek az életviteléhez, és legfőképpen nem tudtam részt venni benne, ami miatt ugye hülyének is néztek. Hiszen ebben a csoportban mindenki így élt, és a szallag vezető, vagyis a főnök is el ment ezekbe a bulikba és együtt szórakoztak, szenvedtek. Természetesen 18 évesen szenvedtem attól, hogy nem ismernek el, meg hogy sajnálom elinni meg eltáncolni a pénzt amit megkeresek, egészen addig a napig amíg rá nem jöttem, hogy nekem semmi keresni valóm itt és inkább tovább álltam katonának.

Amíg nem vagyunk képesek magunkba szállni és megvizsgálni a helyzetünket, hogy mi az a dolog, amit ha bármit csináltunk is eddigi éltünkben, nem tudtunk letenni, akkor sosem fogjuk megtalálni azt az életet ami elégedettséget okozhat nekünk, mert nem azt fogjuk tenni ami miatt vágyunk volt megszületni.

Természetesen akadályok és nehézségek lesznek a természetünkhöz leginkább közel álló pálya gyakorlása során is, hiszen a lényeg a fejlődés. De ezeken a feladatokon nem foglyuk úgy érezni, hogy teljesen hiába való a küzdelem, hanem lényünk fog ragaszkodni a küzdelemért, akár még halálunk árán is.

A Bhagavad Gita azt mondja, hogy „Jobb a saját kötelességünket végezni egész életünkben rosszul, mint valaki másét végezni jól.” Ezt pedig elég kemény megérteni, de ezért is adom ezt a könyvet ajándékként a harciszerzi tudatos tanfolyamhoz, ahol az első lépéseket tesszük meg önmagunk felé.

Végkövetkeztetés pedig annyi volna, hogy csak csendben és alázatosan találhatjuk meg önmagunkat. Ha csak akkora nagy ászok nem vagyunk, hogy egész csoportokat és mestereket formáljunk át olyanná amilyenre nekünk szükségünk van. De ha át tudjuk őket formálni, akkor meg semmi értelme nem volt csatlakozni, hiszen nem tanultunk és fejlődtünk semmit. Az alkalmazkodás művészete az ami segít a tökéletessé válásban, nem pedig a harc, vagy politizálás a csoport tagjai, vagy vezetője ellen az ami előbbre visz minket utunkon.

Mert ha nem érezzük, hogy jó helyen vagyunk, jó emberek között, akiktől nagyon sokat tudunk tanulni, akkor lehet, hogy nem a helyünkön vagyunk. Főleg, ha azt gondoljuk, hogy ezeknek az embereknek kellene tőlünk megtanulni valamit… Mert ebből a gondolatból csak boldogtalanság és csalódottság fog származni. Mert nem a szolgálat az alapja, a nyitottság, hanem az, hogy „Lenni akarok ÉN is valaki itt, vegyetek már észre.”

Ezt mind tapasztalatból írom, mert láttam sokszor, sőt sokszor megvádoltak azzal, hogy lenni akarok én is valaki és csak önös érdekek mozgatnak. Ami igaz is. De nagyon fontos, hogy mi a motiváció. Mert azt gondolom, hogy amire mindenki vágyik, azt én nem tudom megadni, csak Isten. Innentől fogva másoknak is segíteni, hogy kapcsolatba kerülhessenek Istennel az egy jó dolog. Főleg mert tapasztalom, hogy így van, meg mert főleg kapok hozzá erőt és energiát is.

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

Vagy megpróbálunk kapcsolatba lépni a nagy főnökkel és megpróbálunk mindent és mindenkit az Ő küldöttjének, hírvivőjének, tanítójának látni, vagy örökké csak szenvedni és csalódni fogunk, mert Isten mindenható egyedül és Ő tud az lenni akire nekünk szükségünk van valójában. Mi emberek minden tulajdonságának amire mások csak vágyhatnak, pusztán a töredékeit kaptuk különféle kombinációkban… Akit, amit mi szeretnénk, az pedig nem más mint Ő…

Az élet művészete:

Persze nem árt Istennel szemben is alázatosnak lennünk és elfogadnunk, hogy Ő aztán tanít minket és nem azért történnek velünk a dolgok, mert nem szeret, vagy nem figyel, hanem azért, hogy végre megtanuljuk, hogy mik azok a dolgok amiket el kell fogadnunk, mert nincs hatalmunk felettük, és mik azok a dolgok amiket meg kell változtatnunk, mert azok a mi feladataink. Ez pedig nem más mint az élet művészete…

, , ,