Menü

Blogreál “80”party


Tegnap ismét elnéztem a -ban… Blogreál volt…
Igazából nem volt miért mennem, mert már rég nem járok ilyen helyekre,
de Krisna kegyéből mégis csak ott lehettem… Az úgy volt, hogy a VegaFOOD-dal
csináltunk egy
kis játékot ott, aminek a keretein belül a bloggerek
kaphattak muffint, meg játszhattak… Szóval elvittem a muffinhegyet,
meg a kis dobozkát, amibe a játék résztvevői a cetliket dobálhatták és
ha már ott voltam, leültem egy csésze teára…

A komédiás

Szerencsére nagyon jó arcok az igazi bloggerek és kedvesen bemutatkoztak egy páran… Szóval elsőként komédiás csüccsent le az asztalhoz némi elemózsiával köztük a muffinokkal, meg (asszem) paradicsomlével felvértezve. Mindjárt szóba is elegyedtem vele, mert hát azt tudtam, hogy régóta megy a komédiás-blog, de hazudnék ha azt mondanám, hogy rendszeres látogatója voltam eddig. Szóval mivel nyitott arcnak tűnt rá is kérdeztem pusztán kiváncsiságból, hogy mi a munkája mivel foglalkozik? Erre mondja, hogy a freeblog főszerkije… Épp egy korty teánál tartottam és egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy vissza prüszkölöm az egészet, hogy így fejezzem ki mennyire meglepődtem és türtőztettem magam. A következő pillanatban pedig már be is ugrott, hogy tényleg, hiszen egy pár napja láttam valahol a képét, na és akkor tényleg ő az… Szóval úgy megörültem ennek, hogy nem is bírtam ki, hogy néhány észrevételemet elúlságoljam neki, pedig szemmel láthatólag "talán" fáradt volt… Szóval bocsesz…

 

Szupperfatter

Aztán ahogy így társalogtunk megérkezett Szuper apu, aki meg akart lepni, de előtte már lekértem az infót, hogy ő az, így a tea prüszkölés most fel sem merült… Vele szerettem volna már egy kicsit beszélgetni, mert kíváncsi voltam milyen ember is valójában, hiszen a VegaFOOD blogon volt szerencsénk egymáshoz, meg hozzá azért már heti rendszerességgel bekukkantottam… Szóval az ott tartózkodásom pár órája alatt egy igencsak jóízűt beszélgettünk enyhén tréfálkozva két asztalnál. (Mert közben odébb kellett mennünk…)

 

Gus

Aztán egyszer csak jött egy igen laza amerikai csávó (asszem) farmer szeróban a cimbijével (Akinek rövid eszem miatt elillant a neve) és nyújtja a kezét, hogy na akkor neki szoktam kommentelni néhanapján… Felcsillant a szemem, hogy na akkor vajon ki is lehet ő, de nem sikerült pillanatok alatt beazonosítanom, így rákérdeztem, hogy bocs, de melyiket írod, mert most így kevés volt a segítség… Erre mondja, hogy gáz. Hú mondom, mond mégegyszer ne haragudj, erre mondja megint, hangosabban, hogy Gász. Egy pillanatig már majdnem vígasztalni kezdtem volna, hogy semmi gáz, ne haragudjon, hogy ilyen rövid az eszem, mikor beugrott, hogy Gus, csak bizti így kell mondani, mint ahogy az Enya sem Enya, hanem Énia… Szóval visszakérdezek, hogy GUS, te vagy a gus, na így már tudom…:) (Remélem nem érintett bántóan, de nem sok mindenkit ismerek és különben sem hasonlítasz már a képre, amit eddig láttam rólad… :) ) Aztán mikor mondta neki SzFater is, hogy nekem is csak Gus vagy, akkor némileg megnyugodtam…

Ja és a legfontosabb, hogy Gus kipróbálja a menünket egy hétre, meg megnézi, milyen vegának lenni… Sok szerencsét…

 

Mimóza

Meg nem mondom, hogy az első, vagy a második asztalnál, de mindenképpen ott volt Mimóza is, akit szintén nem ismertem még, (meg nem is nagyon olvastam) de legalább mikor mondta, hogy ő az, legalább tudtam már, hogy igen valahol beleszaladtam… Vele annyira nem beszélgettem el, mert a művészúrral való kommunikáció az összes érdeklődésemet felemésztette, mikor meg lett volna rá lehetőség, már nekem kellett indulni, hogy hazaérjek még pont az utolsó metróval… De sebaj, majd talán legközelebb…

 

Pan

Panninéni pedig nagyon kedves volt végig, jó háziasszonyhoz méltóan, le-le ült egy-egy társasághoz, ráadásul azért is, hogy buzdítsa őket a muffinos akcióban való részvételre, amihez külön cetliket is csinált, hogy az Isten áldja érte… Ő így vett akkor részt tegnap este Srila
Prabhupáda missziójában, a prasadam (Istennek felajánlott étel) osztásában :) Szóval vele is volt egy kis kommunikáció aminek a számomra legkedvesebb eredménye az, hogy megengedte, hogy bármikor leszédüljek az alsó szintre a múltkorában már említett pianínóhoz klimpírozgatni.

Zora is ott volt, legalábbis nekem egy egészen rövid pillanatig úgy tűnt, mintha láttam volna, de valahogy elkerültük egymást mégis. Pedig vele szerettem volna kicsit beszélgetni, de sebaj összejön az még… :)

 

Az egészről

Jó magam nem túl sok mindenre emléxem a 80-as évekből, hiszen kölyök voltam még, utcakölyök… Mondhatni gyermekkorom legszebb és legborzasztóbb, éveit akkor éltem meg, szóval mire véget értek már fel kellett némileg nőnöm, pedig 90-re alig múltam 10éves… Bokrokért verekedtünk a rivális kölyökbandákkal, meg játszóterekért, ahol össze lehetett gyűjteni az alkeszok által széthajigált piás üvegeket és csóringer csapat lévén az üvegbetétből mentünk fagyizni… Meg volt egy kis sárga bringám, aminek már kint ficegett a belsője annyit hajtottam, meg már ki is nőttem, de mindenhová azzal tekertem…

Jó volt viszont látni a falra vetített régi meséket, amiknek a léte el is vesztette jelentőségét, hiszen csak most ugrott be, mikor a képsorokat újra láttam, így kb 20év távlatából, hogy jé, ilyen is volt, meg jé olyan is…

Múltkor kicsit idegennek éreztem magam az összeröffenésen, de most egészen más volt a hangulatom. Most vittem valamit és így kicsit úgy éreztem, hogy igen ez nem egy idegen hely…

Hamarosan pedig rendszeres látogatást szervezek az időmből, a pincében megbúvó pianínohoz… 8D

Gouranga