Menü

Búcsúzkodás


Tegnap elbúcsúztam a helyi ninjáktól. Illetve csak megemlítettem edzés után, hogy valószínűleg csütörtökön edzünk együtt utoljára egy jó darabig. Aztán megállt minden az öltözőben. Én sem számítottam rá, hogy ez az egyszerű tény ilyen hatást fog kiváltani belőlük. Hirtelen mindenki elkezdett marasztalni. Tudakolták, hogy mit tehetnének azért, hogy maradjak. Jólesett… Igazából mindőjükkel elég közeli kapcsolatom alakult ki, pedig csak tréningeken találkoztunk, meg néha itt-ott.  Volt aki felajánlott egy mosogató gépet  és volt aki különféle munka lehetőségekkel rukkolt elő. Az egyikőjük egy tantót adott emlékbe, mire én neki adtam az enyémet. Telefonszám csere cím megadás stb. Emlékszem mikor eljöttem Pestről, akkor az ottani dojo is hasonlóan reagált. Nem futtatom itt magam, hogy milyen jó fej vagyok. Szó sincs erről. Bárki mással ugyan így tettek volna hasonló szituációban. Mert a ninjutsu edzések, nagyon baráti, sőt mondhatni családias hangulatban zajlanak. És a testvérek hiányozni szoktak egymásnak meg minden… Mondtam nekik, hogy most egy kicsit egyedül kell lennem, hogy jobban átlássam a helyzetemet. Nekem is hiányozni fognak. Nem szégyenlem. Ez a helyzet. Meg mondtam nekik, hétvégén eljöhetnének a templomba, amolyan búcsú-buli gyanánt Krisnás módra. Pont jön Sivarama Swami. Remélem minél többen eljönnek közülük.

 Rádhe-Govinda