Menü

Buddhizmus Vs. Krisna-tudat ?


Buddha a Budapesti Hare Krisna templomban
Megint egy kérdésről beszélgetnénk, amit levélben kaptam és emígyen a níp és a közjó javára fordítanám a választ.
Gouranga !

Ismént hozzád fordulok öö segítségért ..Inkább biztos forrásból akarom tudni az igazat mind össze vissza honlapokról hazugságot...

Na lenne pár kérdésem 😀 ..

Olvastam valahol,hogy Buddha Krisna testvére volt ez igaz vagy hamis ?

Miért jobb a Kirsna-Tudat mind a Tibeti Buddhizmus ?
Mivel külömb ?

No ne írj regényt mivel te is el foglalt ember vagy 😀 csakegyszerűen érdekelne . Előtem az út, 2 út Kirsna és Buddha csak nem tudom melyik az én utam egyenlőre.

Kösz .
Namaste !

Kedves Vass11
Válaszomat a Srimad Bhágavatamból venném, ahol Srila Prabhupáda szépen elmagyarázza ezt a témát az első ének harmadik fejezetének huszonnegyedik versében:

24. VERS
tatah kalau sampravritte      sammoháya sura-dvisám
buddho námnáñjana-sutah      kikatesu bhavisyati

Ezután a Kali-yuga kezdetén az Úr mint Úr Buddha, Añjaná fia jelenik majd meg Gay§ tartományban, hogy félrevezesse azokat, akik irigyek az Istenhívőkre.

MAGYARÁZAT:   Az Úr Buddha, az Istenség Személyiségének rendkívüli hatalommal rendelkező inkarnációja Gayá (Bihar) tartományban jelent meg Añjaná fiaként. Saját nézetét prédikálta az erőszakmentességről, s elítélte még a Védákban szentesített állatáldozatokat is. Abban az időben, amikor az Úr Buddha megjelent, az emberek ateisták voltak, s az állathúst mindennél jobban szerették. Védikus áldozatok bemutatása ürügyén gyakorlatilag mindent vágóhíddá változtattak, s az állatok mészárlása korlátlanul folyt.

Az Úr Buddha az erőszaknélküliségről prédikált, megszánva a szegény állatokat. Azt hirdette, hogy nem hisz a Védák tanaiban, s azokat a kedvezőtlen pszichológiai hatásokat hangsúlyozta ki, amelyeket az állatok lemészárlása von maga után. A Kali-korszak csekély értelemmel megáldott emberei, akik nem hittek Istenben, követték nézeteit, s így az erkölcsi elvek és az erőszaknélküliség terén tettek szert tudásra, amely az első lépés Isten megvalósításának útján. Az Úr Buddha félrevezette az ateistákat, mert azok, akik az õ elveit követték, nem hittek Istenben, de abszolút hitük volt benne, aki azonban Isten inkarnációja volt. Így vette rá a hitetleneket, hogy higgyenek Istenben, aki az Úr Buddhaként jelent meg. Ez volt az Úr Buddha kegye: a hitetlent benne hívõvé változtatta.

Az Úr Buddha eljövetele előtt az állatok mészárlása volt a társadalom legjellemzőbb jegye. Azt állították, hogy ezek védikus áldozatok. Amikor a Védákat nem a hiteles tanítványi láncolaton keresztül fogadják el, gondatlan olvasójukat félrevezetik e tudásrendszer virágos szavai. A Bhagavad-gitában olvashatunk egy magyarázatot ezekről az ostoba tudósokról (avipascitah). A Védikus Irodalom ostoba tudósai, akik nem törődnek azzal, hogy a tanítványi láncolat lelki megvalósítást elért forrásaitól kapják-e a transzcendentális üzenetet, minden kétséget kizáróan megzavarodnak. Számukra a rituális ceremóniák jelentenek mindent, s tudásuk felszínes.
A Bhagavad-gitá szerint (15.15) vedais ca sarvair aham eva vedyah: a Védák egész rendszere arra szolgál, hogy az embert fokozatosan a Legfelsőbb Úrhoz vezető útra terelje. Az egész Védikus Irodalom témája a Legfelsőbb Úr, az egyéni lélek, a világmindenség helyzete és ezek viszonyának megismerése. Amikor ezt a viszonyt megismerjük, a kapcsolat életre kel, s eredményeképpen az élet végső célja — visszatérni Istenhez — nagyon könnyen elérhetővé válik. Sajnos a Védák botcsinálta tudósai csak a tisztító szertartásokhoz vonzódnak, s ezzel akadályozzák a természetes fejlődést.

Ezeknek az ateizmus felé hajló, megzavarodott embereknek az Úr Buddha a teizmus szimbóluma. Ezért mindenekelőtt az állatok gyilkolásának akart véget vetni. Az állatok elpusztítói veszélyes elemek az Istenhez visszavezető úton. Kétféle állatölő van. Néha a lelket is „állatnak”, vagyis élőlénynek nevezik, ezért mind az állatok mészárlói, mind pedig azok, akik elvesztik lelki azonosságukat, állatölők.

Pariksit Mahárája azt mondta, egyedül azok nem ízlelhetik meg a Legfelsőbb Úr transzcendentális üzenetét, akik állatokat mészárolnak le. Ezért ha az embereket arra tanítjuk, hogyan haladjanak az Isten felé vezető úton, először és legfőképpen azt kell megtanítanunk nekik, hogy vessenek véget az állatok gyilkolásának, ahogyan azt az elõbb említettük. Ostobaság kijelenteni, hogy az állatok gyilkolásának semmi köze a lelki megvalósításhoz. E veszélyes elmélet által a Kali-yuga jóvoltából már rengetegen váltak olyan állítólagos sannyásivá, akik a Védákra hivatkozva az állatölésről prédikálnak.
Ezt a témát az Úr Caitanya és Maulana Chand Kazi Shaheb is megvitatta egy beszélgetés során. A Védák ajánlotta állatáldozat nem a vágóhidakon folyó korlátlan mészárlást jelenti. Mivel az asurák, a Védikus Irodalom állítólagos tudorai a Védákból idéztek állatmészárlásra utaló bizonyítékokat, az Úr Buddha látszólag megtagadta a Védák hitelességét.
Az Úr Buddha egyrészt azért folyamodott a Védák elutasításához, hogy megóvja az embereket az állatmészárlás bűnétõl, másrészt azért, hogy megvédje az állatokat nagy testvéreiktől, akik az egyetemes testvériségről, békéről, igazságról és egyenlőségről harsogva lemészárolják őket. Nem lehet igazság ott, ahol állatokat ölnek. Az Úr Buddha egyszer s mindörökre véget akart vetni ennek, ezért ahimsá-kultuszát nemcsak Indiában, hanem az országon kívül is hirdette.

Az Úr Buddha filozófiája ateistának nevezhetõ, mert nem fogadja el a Legfelsõbb Urat, s mert ez a filozófiai rendszer nem fogadja el a Védák tekintélyét. Ezt azonban csupán színlelésbõl tette az Úr. Az Úr Buddha az Istenség inkarnációja, s így Õ a védikus tudomány eredeti megalapozója. Nem lehetséges tehát, hogy elutasítja a védikus filozófiát.
Látszólag azonban mégis megtette, mert a sura-dvisák, azaz a démonok, akik mindig irigyek az Úr bhaktáira, a Védák soraival próbálták alátámasztani a tehén- illetve állatmészárlás hitelességét. Ugyanezt teszik manapság a modern sannyásik. Az Úr Buddhának teljes egészében el kellett utasítania a Védák hitelességét. Csupán külsõdleges dolog volt ez, s ha nem így lett volna, nem fogadnák Õt el mint Isten inkarnációját, és Jayadeva, a költõ s egyben Vai¢£ava §c§rya sem imádta volna Õt transzcendentális dalaiban.
Az Úr Buddha a Védák bevezetõ alapelveit prédikálta a kornak megfelelõen (ugyanezt tette Sankarácárya is), hogy megalapozza a Védák hitelességét. Ezért mind Buddha, mind Sankarácárya a teizmus útját egyengette, a Vaisnava ácáryák pedig, különösen Sri Caitanya Maháprabhu, tovább vezették ezen az úton az embereket a „vissza Istenhez” megvalósítása felé.
Örömünkre szolgál, hogy az emberek érdeklődnek az Úr Buddha erőszakmentes mozgalma iránt. De komolyan veszik-e ezt, s lezárják-e végleg a vágóhidakat? Ha nem, akkor nincs értelme az ahimsá kultuszának.
A Srimad-Bhágavatam közvetlenül a Kali-kor kezdete elõtt született (körülbelül ötezer évvel ezelõtt), az Úr Buddha pedig körülbelül 2600 évvel ezelõtt jelent meg. A Srimad-Bhágavatam tehát megjövendöli az Úr Buddha megjelenését. Ez a hitele ennek a tiszta írásnak. Számtalan próféciáról olvashatunk benne, amelyek sorra beteljesülnek. Ezek jelzik annak a Srimad-Bhágavatamnak a töretlen tekintélyét, amelyben nyoma sincs hibának, illúziónak, csalásnak és tökéletlenségnek, a feltételekhez kötött lelkek négy jellemzõ hiányosságának. A felszabadult lelkek felette állnak e hibáknak, ezért képesek látni és elõre megjósolni olyan eseményeket, amelyek a távoli jövõben történnek majd


Szóval, hogy harciszerzi nyelvre fordítsam, Krisna az Buddha, Buddha pedig nem más mint Krisna. De Krisna az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, míg Buddha egy hiteles inkarnáció, vagyis mind a kettő imádata ugyan olyan jó. Az egyetlen különbség csupán annyi, hogy Krisna hangulata tartalmazza az Úr Buddha hangulatát, de az Úr Buddha hangulata nem tartalmazza Krisna hangulatát.

A jó Hadvezér példázata
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy például van egy hadvezér, aki kőkeményen jó katona, kiválló vezető és nagyon szeretik a katonái, meghalnának érte és parancsként követik minden egyes megnyilvánulását. De ugyan ez a parancsnok egy kiváló családapa is, akinek van egy gondoskodó felesége, meg néhány gyereke, akik még jobban szeretik az apjukat mint a katonák. Otthon nagyon gyengéden bánik a barátaival és aszeretteivel, míg a harcmezőn kíméletlen az ellenséggel.

Ha Buddhista szeretne lenni valaki, akkor az olyan, mintha nem akarna a parancsnok barátja lenni, hanem csak a csatatéren nyújtott érdemei és győzelmei miatt,meg nagy hírneve miatt szeretne az ő katonája lenni. Nincs ezzel semmi gond, és elfogadják ezeket a katonákat is mint a parancsnok emberei, és a parancsnok szereti őket is, hiszen a katonái és egy jó parancsnok szereti a katonáit egytől egyig, akik bár nem tökéletes és legyőzhetetlen harcosok, de legalább egy célért és ugyan azon az oldalon küzdenek. De ennyi.

Viszont a parancsnok barátai, közvetlen ismerősei, akik esetleg lehet, hogy a katonái is, egészen más oldalait is ismerik neki. Nekik nem csak egy két lábon járó, kiváló stratégiai érzékkel rendelkező „gyilkológép” akivel csak háborúban, vagy kiképzéseken találkoznak, hanem egy ugyan olyan érző, ember mint ők. Ezek az emberek a barátai a parancsnoknak, vagy a rokonai és vele ünnepelnek. Megbeszélik a dolgokat, problémákat és együtt mennek harcba is ha kell.
Míg egy barátja, vagy rokona a csatatérre mehet a parancsnokkal, addig egy katonája, nem mehet vele a házába és nem barátkozhat vele a mindennapokban. Pedig ugyan arról az egyetlen személyről van szó.

Buddha nem cél,

hanem egy állomás. Nem rossz, sőt nagyon kiváló, ha valaki Őt imádja és követi a tanításait, de Krisnát követni, illetve Őt kitűzni végső célként sokkal magasabb rendű dolog. Ezen kívül van itt a földön jelenleg egy hiteles lelki tanítómesteri láncolat, ami a teremtés kezdetétől jelen van a bolygón és töretlen, míg ugyan ez a Buddhista ágakra már nem jellemző annyira, hiszen ezerfelé szakították, meg csavarintották és magyarázták a Buddhizmust. Sőt vannak olyan iskolák is, ahol még a vegetáriánizmust sem veszik komolyan. De akkor meg miről beszélünk? Az egész nem több csupán egy jól hangzó, divatos irányzatnál.

Hol kezdődik egy ország?
Ha szeretnék elmenni Indiába, akkor megelégszem-e csupán annyival, hogy eljutottam India határáig és akkor elégedett vagyok, hiszen ott vagyok Indiában már, vagy esetleg továbbmegyek és bejutok a belső tartományokba is, ahol megismerhetem India rejtett titkait is?
 
A válasz a kérdésekre:
1. Krisna maga Buddha, így az első kérdésre, miszerint testvérek voltak-e a válasz nem…
2. A második kérdésre a válasz, pedig az, hogy azért jobb, mert egy magasabb rendű célt érhetsz el vele, ahonnét nincs visszatérés. A Tibeti Buddhizmus végcélja, az a Krisna-tudatnak csak egy állomása. Tehát csak akkor jobb, ha a végcélod nem a nagy semmi. Vagyis ha sehová sem akarsz eljutni, akkor legyél Buddhista. Hiszen ők oda tartanak. Ezen az állomáson, mi csak átutazunk. A Buddhisták acsak a kapuig jönnek velünk. Mi belépünk a kapunk és már most tudjuk, hogy mi vár bennünket odaát, hogy folytathassuk az utunkat Sri Krisna, az Istenség legfelsőbb személyisége felé.
3. A harmadik kérdésre a válasz pedig az, hogy nem különb. Vagyis ez nem két különböző út, hanem az egyik a része a másiknak. De nem egyenlő értékűek, mert nem mindegy, hogy csak India határáig utazol-e, vagy be is lépsz az országba…
Remélem nem volt túl nyakatekert…
Gouranga