Menü

Búgó-Csiga Maharája tanítása. (Kész…)


„Mert mindenki azért van, hogy tanuljak tőle”

 

  Amint újra itt voltam a Jungelban azonnal szembesültem saját állatias mivoltommal. Elég kiábrándító…

 

  Aztán a tegnapi tréningen vége volt mindennek. Egy amolyan tudatos őrület meditációt tanultunk, aminek amúgy semmi értelme, sőt inkább még csak akadály a bármi nemű fejlődésben. (Legalább most így éltem meg. Meg a többiekkel is beszélgettem erről utána.)

 

A lényeg az, hogy 15percen keresztül folyamatosan beszélned kell, minél összefüggéstelenebb, annál jobb és mindeközben a testel is aktívan kell tevékenykedni, úgy ahogyan az jön. Volt ott minden mire eltelt 5 perc. Általában mindenki azt az állatias létformát kezdte el utánozni, amihez a legjobban ragaszkodik, bár igazából nem ezt figyeltem.

 

Nem értettem, hogy egy ideje miért mesél nekem mindenki Búgó-Csiga Maharája-ról, meg a meditációs módszeréről. Aztán most hasznát vettem, mert bár nem sok kedvem volt, de a csapat szellem az csapatszellem (Vagy inkább falka.) így én is csatlakoztam az őrültek társaságához, és egy lábon pörögve kiabáltam, hogy Gouranga + Nityananda a rét közepén, ahol a tréning volt.

 

Azt hiszem elég őrült dolog volt ez. Bár a lényeg az volt, hogy ugye már a nap is lement, meg csak mi voltunk, így legyőzzük a gátlásainkat. (Bár nem hiszem, hogy ezzel valaha is gondom volt, mert elég gátlástalan életet éltem.)

 

Na hát akkor ez egy kellemetlen élmény volt, amolyan New Age-os ballépés, amiből remélem jól jöttem ki. A negyedóra kimerítő őrület után ülés, majd hanyatt fekvés következett. De annyi sok szúnyog volt, hogy szerintem (Meg a többiek is ezt mondták. mindenki velük és az általuk okozott szenvedéssel volt elfoglalva. :)

 

Én meg már a felénél rögzítettem az elmémet arra a pár Gopinátha golyóra, amit edzés utánra vittem a Ninjáknak. Megörültem, hogy Krisna egy ilyen intenzív kimerültség után menedéket ad ennek a pár testvéremnek a Prasadamjánál. A várt siker nem maradt el. Mindenki beflesselt a golyókon. Nem is csodálom, hiszen az elme mesterséges izgatása által kiváltott szenvedés némelyekből sírást, másokból nevetést váltott ki.

 

Nagyon sajnáltam szegénykéket, mert én már meg kaptam a szent nevet és habár ők is, de el még nem fogadták. De igyekszem jó sok Prasadamot vinni nekik, hogy egy szép napon végre felébredhessenek az újjá meg újjá születés illúziójából és elkezdhessék feleleveníteni örök kapcsolatukat Istennel.

 

Meg tanultam egy nagyon hatékony kis rúgást, amitől most kb 3-4-napig bicegni fogok, mert ugye rajtam is meg lett mutatva, hogy tudjam hová kell betalálni. :)

Ja, meg ráadásul meg is fáztam , (Elkapott a Devla Deva :)) úgy hogy most taknyom-nyálam egybefolyik, és nyomom Vrajadháma Prabhu Brahmastra nevű teakaverékét (Tsili+Gyömbi.:))

 

Szóval sosem gondoltam, hogy normális vagyok, de egy ilyen hétkezdés után, már azt sem merem kilyelenteni, hogy ennél már nem lehet rosszabb, mert a java lehet hogy még hátra van.

 

Ez az anyagi világ nem egy mókás hely, annyi szent.

 

Énekeljétek ti is a Hare Krisna mahamantrát. Itt van oldalt a szöveg, ha valaki esetleg még nem ismerné. :)

 

Gouranga!