Menü

Buyukai IV Debrecen Hungary


Múlt héten Debrecenben voltunk Buyukaion. Ez a szokásos éves Ninjutsu találkozó, ahová igyekszik mindenki eljönni az országból.  Eddig mindig írtam róla, illetve a rendezvénnyel kapcsolatos élményeimről érzéseimről. Ami perszer mindig kiváltott valamiféle hatást, ahogy már csak az lenni szokott…

harciszerzi teázik

Igazából az ideiről már írtam. Csak nem úgy ahogy eddig. Mert végre nem valami olyant kaptam amiről úgy kellett írnom mint eddig. Szóval a múltkori hegymászós bejegyzést igazából a Buyukai inspirálta. Azok a dolgok amik ott történtek. Bár hiányoztak egy páran, nem volt hiányos érzés a rendezvényen, mert senki sem akart több lenni mint ami és főleg nem akart többnek látszani másoknál. Mindenki tudta, hogy hány kiló, és mindenki igyekezett kedvesen és alázatosan viszonyulni a másikhoz.

Főnix vezír és Seijin vezír  komáznak

A Debreceniek, a Főnix dojo vezírei pedig nagyon kedves, figyelmes házigazdák voltak, akik törődtek minden vendéggel, úgy ahogy azt kell. Például voltunk Teaházban, ahol nagyon kis hangulatosan elücsörögtünk, meg szürcsölgettünk. Mindenki beszélgetett, meg jó fej volt  és az edzések is nagyon nyitott hangulatban történtek.  Aztán sok-sok idő után voltam kocsmában is. Mert a teaház után a társaság továbbindult beülni valahová, én meg hát miért is ne mentem volna. A kocsmák persze ugyan olyanok mint voltak . Az emberek füstölnek és lerészegednek. Szerencsére a mi kis ütőképes társaságunk a kulturált csoportba tartozik, így nem történt semmi kellemetlen. Sőt érdekes volt látni, hogy pár sör hatására miként nyílnak meg emberek és kezdenek el mosolyogni.

Én magam tartom magam ahhoz az elvhez, hogy józanul is bármit meg merjek tenni, mondani, nevetni, táncolni ha éppen úgy hozza kedvem, de előfordul manapság a zárkózott világban, hogy némi segédeszközre szüksége van az embereknek ahhoz, hogy természetesen nyíltak és őszinték merjenek lenni. Vagy csak elég bátrak ahhoz, hogy kimondják amit tisztán magukba folytanak.

Mi mikor a Seijinből megyünk, Dsensivel mindig igyekszünk másokkal edzeni és szerencsére ez a mentalítás egyre inkább átragad azokra akik igyekeznek nyitottak lenni. A gyakorlásnak meg van az a tulajdonsága, hogy alkalmazkodnunk kell a partnerünkhöz. De a harcnak is meg van ugyan ez a tulajdonsága, úgyhogy igazából ez egy szükséges dolog. Meg kell érezni, hogy kit mennyire hová kell billenteni, kit mennyire hol lehet, vagy kell feszíteni stb. Hogy ugye arról már ne is beszéljünk, hogy lányokkal gyakorolni mennyire más, mint fiúkkal. De milyen érdekes meglátásaik tudnak lenni a hölgy ninjutsu gyakorlóknak egy-egy technikával szemben. Főleg mert ahol mi a férfitestben élők simán alkalmazzuk a testi , magabiztosság  és ütőerő beli fölényünket, ott nekik más trükkökhöz kell folyamodnunk. Amiket pedig meg kell tanulnunk nekünk is, hiszen bármikor találkozhatunk egy nagyobb, vagy erősebb ellenféllel az utcán is.

Na jó, persze a lágyság és gyengédség nem csak a nők fegyvere és igazából ahogy a mondás tartja gyengédséghez csak az erőseknek van erejük és bátorságuk…

Vagyis a végkövetkeztetésem az volt amit írtam a hegymászós bejegyzésben. Tehát nagyon inspiráló volt mindenkinek a társasága, mindenkinek a figyelmessége és a kivagyiságok elengedése. Mint mikor egy régi baráti társaság találkozik és évek elteltével is azon dolgoznak, hogy a barátság meg legyen. Ehhez természetesen azonos érdeklődési kör kell. Ami a mi esetünkben a Budo. Vagyis inkább a Ninjutsu…

Seijin Dojb Vs. Martin

Köszönöm A főnix Dojonak, hogy ott lehettem, meg mindenkinek aki eljött…