Menü

haboru

Cigány vs Zsidó vs Magyar? Avagy az oszd meg és uralkodj elv egyszerűen magyarul:

Nekem speciel pont több kellemetlen tapasztalatom van a saját népemmel mint zsidókkal vagy cigányokkal. De tény, hogy másoknak más a tapasztalata. Nem is azért írtam ezt a bejegyzést, hogy arról vitatkozzak, hogy melyik a magasabb rendű faj ezen a világon, hiszen nem is olyan régen a második világháborúban láthattuk, hogy mennyi szenvedés és halál az eredménye annak, ha valaki felsőbbrendűnek gondolja magát másoknál.

A hét vezér és tanításuk

 Vajon az öltönyös rablókra miért nem haragszik senki? A Multik akik gazdaságilag ellehetetlenítik a kis vállalkozásokat és monopol gazdasági helyzetet alakítanak ki maguknak lehetőleg természetesen úgy, hogy mindenki mást kikönyököljenek az adott piacról, vagy  a vezetőinkre (Tisztelet természetesen a kivételnek), akik nyilvánosan teszik ugyan ezt miért nem haragszik ennyire senki, mint a zsidókra, cigányokra, vagy ők a Magyarra? Megmondom sebtiben:

Mert övék a média, aki gyártja ezeket az etnikai alapon működő ellentét generáló tartalmakat. Ráadásul ezt mind tudatosan teszik. Hiszen hány embernek megy tönkre az élete a különböző gazdasági döntések miatt?

Egyre nagyobb szakadék a szegények és a gazdagok között, és nyilván valóan ezekkel a brutális és felháborító hírekkel könnyebb a szegényeket egymásnak ugrasztani, akik aztán marhatják egymást, mert nekik azért rossz mert a zsidók így, vagy a cigányok úgy…

Azt mondják 90-ben volt rendszerváltás. De igazából nem történt rendszer váltás, hiszen ugyan azok az emberek maradtak pozícióban azóta is, vagy ugyan azoknak az embereknek a leszármazottai. Mi el hisszük, hogy egyszer az egyik párt kormányoz, egyszer meg a másik. De igazából nem ez történik.

Az történik, hogy akik közel voltak a gazdasági érdekekhez, ők még közelebb lettek, és kikönyökölték a gyengébbeket. A pártok és egymás gyűlölete, is egy ugyan ilyen színjáték csak. Ha nem sikerül elindítani a gyűlölködést a szívedben etnikai szinten, akkor legyen gyűlölet benned politikai szinten, és utáld a Fideszt, a KDNP-t, a Jobbikot, az Mszp-t. A lényeg az, hogy valakire haragudjál, és ne azzal legyél elfoglalva, hogy mennyi jót is tesznek egymással az emberek akár zsidó, akár cigány, akár MAGYAR.

Ha nem sikerül a pártok szintjén sem gyűlöletet ébreszteni a szívedben, akkor jön a klasszikus civil-rendőr ellentét generálása.

Ha ez sem megy, akkor csajok-pasik, vagy gazdagok-szegények szintjén. Erről szól az egész média. Mi meg olvassuk, kajázzuk.

És annyi rossz dologról írnak, hiszen annak van hírértéke, mert azért valljuk be őszintén, hogy közel sem kap annyi megosztást az a hír amikor egy roma falu önellátásba kezd, és túltermelés miatt felhozzák a zöldségeket és kiosztják a szegényeknek. Vagy amikor egy gazdag zsidó ember segít egy csomó szegény emberen egy céggel, egy alapítvánnyal, vagy ha egy Magyar feltaláló valami fantasztikusat alkot, arra is max. rákattintunk néha-néha. de soha nem fogalmazunk meg pozitív véleményt, vagy éljenezzük ezt a vonalat.

Mert a média a felháborodás keltésen alapszik. Olyan tartalmaknak van értéke, melyek megosztják az embereket és vitákat, forgalmat generálnak az adott média birodalomnak, akik ezért reklám felületet biztosíthatnak az őket finanszírozó multinacionális környezetnek. Hiszen olvasod, hogy a rendőr, a zsidő, vagy a cigány így meg úgy, és belül döbbengetsz, de 2 bekezdésenként beleszaladsz egy-egy multinak a hírdetésébe, és bár nem figyelsz rá, meg átugrod, az agyad elteszi emlékbe, hogy ott volt egy ilyen is.

Mi kisemberek meg fizetünk. Fizetünk az időnkkel, a figyelmünkkel, a felháborodásunkkal, a vitáinkkal, ahol érveket és ellenérveket sorakoztatunk fel egy-egy hírrel kapcsolatban. Megosztjuk mi is azokat a tartalmakat amik megosztanak bennünket is az egység helyett…

1.Lépcső:

De igazából soha nem történik semmi, mert egy nap, vagy egy héten kapunk a pofánkba egy-egy:

-Zsidó vs. Cigány vs. Magyar
-Fidesz vs. Mszp vs. Kdnp vs. Jobbik
-Rendőr vs. Civil
-Csajok vs. Pasik
-Szegény vs. Gazdag
KONFLIKTUST

Amiből elolvasunk 2-3-at, némelyiken fel is háborodunk, ha van már bennünk ellentét, akkor az azt megerősítő híreket meg is osztjuk, hogy az ismerőseinkben is megerősítsük ezeket az ellentéteket, és együtt gyűlölködjünk, meg hülyézzük azokat akik épp ellentétes véleményen vannak.

2.Lépcső:

Közben pedig egy nép, egy nemzet vagyunk, egy földön élünk, és mindannyian Földanya gyermekei vagyunk, aki csak szomorkodik, hogy gyermekei egymást marják és rajta viaskodnak. Néha amikor már nagyon viszket neki valahol, akkor ott megvakarja, vagy megrázza magát, pont úgy ahogyan mi is lesöpörjük magunkról a hangyákat, ha arra ébredünk az erdőben, hogy ránk másztak. Ilyenkor jönnek a magasabb szintű konfliktusok a médiában:

-Cunami, Földrengés, Hóvihar, Tornádó, Aszály stb.
-Ember vs. Természet
-Ember vs. Isten

3.Lépcső:

És megint lehet vitatkozni egymással valamiről, hogy van-e vagy nincs felettünk valami. És akkor jönnek a vallási ellentétek:

-Keresztény vs. Muzulmán vs. Hindu vs. Buddhista stb

És kezdődnek a háborúk, amikor mi szegény emberek a sok kis negatív hír hallatán el hisszük, hogy nagyon rossz nekünk, és azért nagyon rossz nekünk mert vannak olyanok is ebben a világban akik másban hisznek, és akkor a vallási fanatizmus eléri a csúcsát és elkezdjük egymást ölni, mi szegény emberek, akik a kis sérelmeinket félre tudjuk tenni, hogy a többi hasonló kis sérelmű emberrel összefogjunk egy a világ másik felén élő többi hasonlóan megvezetett más kisemberek ellen.

És közben nem vesszük észre, hogy manipulálva vagyunk, mert nem akarjuk észre venni, mert haragudni, gyűlölni könnyebb, mint azokat szembesíteni a hibáikkal akik mindezért felelősek. -Saját magunkat sosem gondoljuk hibásnak…

Olyan világod amilyen te vagy legbelül. Senki nem hibás azért, ha valaki más nem boldog. Mert a boldogság nem egy érzés, hanem egy döntés. És ha hagyom, hogy a média mondja meg nekem, hogy mit jelent számomra a boldogság és a boldogtalanság, akkor nem lesz lehetőségem szeretni a családomat a rokonaimat, a barátaimat, mert haragszok valakire mindig.

A Magyar Nemzeti Bank nem a Magyar Nemzeté, hanem ismeretlen hatalmak kezében vagyunk bábok csupán amíg efféle dolgokra pazaroljuk rövid kis életünk éveit, hónapjait, óráit, perceit, másodperceit… Ugyan úgy, ahogy mindez történik minden más országgal is, ahol ugyan ez történik. Ahol nincs kisebbség, oda telepítenek, hogy az emberek ne legyenek harcosok a hatalom ellen, hanem harcoljanak mindig a kisebbség ellen. Bármelyik országba is megyünk, mindenhol megtaláljuk a faji alapú ellentéteket.

Mikor érkezik el egy olyan nagy HUN vezér újra mint amilyen Árpád volt, vagy Álmos Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm?

Akik felismerték, hogy egységben az erő, és a világ legtermékenyebb és legszebb helyét választották népüknek lakhelyéül, amit jól lehetne védeni, hiszen egy magas hegyekkel körbe vett termékeny vízgyűjtő, ahol ma már a technológiának köszönhetően bármit megtermelhetnénk és mindenkitől függetlenül élhetnénk.

Változtasd meg az életed és válaszd a boldogságot. Örülj az esőnek, a szélnek, a napnak, hogy süt, a levegőnek, hogy mindig megkapod a következő adagot. Minden más olyan luxus amire nem biztos, hogy be vagy fizetve, mert előző életeidben nem feltétlenül érdemelted ki.

Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató
A ZenDoin Gerincterápiás és Tartásjavító jógarendszer alapítója.

, , , , , , , , , , , ,

Az új magyar himnusz, by Horváth Ádám

Az új Magyar Himnusz. Horváth Ádám
Meggyőződésem, hogy minimum új himnuszra van szüksége az Ősi Magyar nemzetünknek. Én ezt gondolnám szövegnek, dallamnak ritmusnak. Persze csak itthon dobtam össze telefonnal, sokkal többet is ki lehet hozni mind a szövegből mind a dalból. Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni, fog. De az az egy biztos, hogyha ezt játszanák le foci meccsek előtt, a mostani nyomorúságos hangulatot erőltető himnuszunk helyett, már jobban teljesíteni minden válogatottunk. :) Szóval szerettem volna valami pozitívat létrehozni, és ami már amúgy is benne van a nyelvünkben, ami a világ talán egyik legősibb nyelve:

Az új Magyar himnusz.

 

Még VÁRom az éjJEL végét
Még várOM a HAJnal fényét.
KutATOM már az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a szó az a magnak a FŐLdje
Hol a tant a mag ŐRzi örökre
Ott meg ŐRzöm a szívem mélyÉN
Oszt meg látOM a lelkem fényét

Ha meg ÉRtem a nyelvem népét
Ma meg ÉRzem az őseim lényét
Kik a szóban a szélben is élnek
Nagy MagyarOK csak így beszÉLNEK

Már nem FÉLek EGÉSZnek lenni
becsÜLETemmel sok jót meg tenni
Meg fogom a gyeplőt a kanTÁRT
Az ÉLetem szőrin ülöm már

Már látOM az éjJEL végét
Még VÁRom a HAJnal fényét.
KÚTatom még az ősi világot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a GONDolat gondOMat oldja
Hol a szerELEM a SZERetet hOLDja
Ha meg ÉRzem most a beszédem
Ma Meg értem, amit beszÉLEK

Ha a SZERvezet jól vezet engem
A FÉLelem nem lesz bennem
Így a FÉLből is nagy EGÉSZség lesz
Ez teljesÉG a vitézséghez

Meg vívom a nagy örök harcOM
Meg MERítem a JELenben ARCom
Hogy az igazság tisztÁRA mossa
Hogy a sorsOM ne másra ossza

Már látOM az éjJEL végét
Már látOM a HAJnal fényét.
KutATOM még az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja KIÁLLTott

Mer az ŐSten TENni meg ADni
Hunokat most szívbe fogADni
Hol a hŐSök a csatÁRA készek
Ott zubog a MagyarOK vére

Meg ŐRzik a szerETET nyelvét
Meg ÉRzik a szerELEM ízét
Most már ezer év is elt-elt
Most már a Magyar nép felKEL

Le dobja MAGáról a gúnyát
Nem veszi fel másOK gúnyát
A Huna nemzet a MAGot ÖRzi
A mag a HÉJÁból ki fog TÖRni

Most TELJesen vége az éjnek
Már itt van a HAJnali ÉNek
Már látOM az ősi világOTT
Nem a szemmel, a szívvel látOK.

Használjátok egészséggel testvéreim!
Aki tud, meg írjon jobbat.. :)

Ha tetszik, oszd meg, had jusson el minél több emberhez.

Én így énekelem el:

, , , , , , , , , , , ,

Ha Isten jó, miért vannak háborúk?

war

Teszi fel a kérdést az ember, ha már látta, hallotta, ismeri, de még nem kapta meg a hit ajándékát. Pedig szeretné. Szüksége van rá, szeretne abban hinni ami ami tényleg igaz, hiszen az igaz dolgokban hinni jobb érzés mint évek múltán csalódni és talán kidobottnak megítélni a hiábavalóságba vetett hit felé menetelés idejét. Ezért aztán keres, míg fiatal, míg van benne lendület  keresni az igazságot, Istenről, Lélekről és a világról, mely körülveszi hallhatatlan lelkét.

Az erőszak földjén

Aztán időközben ha nem elég kitartó és elhiszi az érzékek vezényszavát, akkor igába hajtja a fejét az ősök,  az épp aktuális hatalom, divat, trend, vagy épp csak pont népszerű filozófiai, vallási közösségi irányzatok képzelt, vagy sokak által elfogadott véleménye előtt. Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor azonosulnia kell valamelyik értékrenddel. Az értékrendet általában nem az őszinte és józan ész alapján választja ki magának, hanem mivel az érzékei rabja, az alapján szelektál, hogy a vágyai kielégítése érdekében melyik út jár a legkevesebb kellemetlenséggel.

Igen, kedves hölgyeim és uraim a vágyaink határozzák meg hitünket, azt, hogy mit vagyunk képesek elfogadni az elénk tárt abszolút igazságból, és a felé vezető útból. Isten pedig azért adta ezt a világot mert itt vágyhatunk bármire, mert bármilyen bűnös vágyunk valóra váltható. Mindenféle identitás iránti vágyunkat, ösztönünket ki tudjuk élni a 8 400 000 létforma valamelyikében, vagy emberként van lehetőségünk a különféle nagypolitikai, egész bolygóra kiterjesztett vágyainkat megélni, átélni.

Mert hát mutass nekem egy a saját hitének, vallásának, politikai nézetének, divatirányzatának kezdő szintjén megrekedt hívőt, aki nem abban gondolkodik, hogy legyen az egész világ, vagy legalább az a része amire neki ráhatása van olyan mint ő. És ebben nincs semmi rossz, hiszen mikor az ember keresztény lesz, hindu, muzulmán, vagy beáll zsidónak, megérinti a kommunizmus, vagy demokrácia lendülete, eggyé válik a rokker, deszkás, vagy épp emós érzéssel, akkor azért választja azt, mert abban látja meg azt az utat, ami által a vágyait valóra válthatja a legkevesebb akadállyal.

De mivel gyorsan szembesül vele, hogy a világ elég színes és így vannak akik épp egy másfajta elképzeléstől várják ugyan ezt, esetlegesen az ő nézeteivel éppen gyökeresen ellentétes filozófiai irányzattól, így bele kezd szaladni a vitákba, ellentétekbe, mert ő éppen azt gondolja, hogy frisseb választott útja a legjobb a saját, de talán az egész emberiség számára. És mivel ő egy jó ember, és az út is a jó, sőt a legjobb amin jár, ezért úgy érzi, hogy meg kell mindenki mást is győznie arról, hogy ők is tartsanak vele.

Aztán mikor két ellentétes találkozik egymással, és mind a kettő nemrég csobbant bele éppen választott hitének boldogsággal kecsegtető óceánjába, akkor jön a kinek van igaza, „kinek a nemiszerve a nagyobb”, vagy „kinek az apukája az erősebb” nevű játék. Ami vérmérséklet, felgyülemlett agresszió, és kontrollálatlan vágyaktól függően akár vérre is mehet. Természetesen ez a kisebb soha napvilágra nem került pofonoktól elfajulhat a falvak, népek közötti összecsapásig, vagy akár egy egész világot behálózó világ háborúkig.

Az egész attól függ, hogy az ember aki megrekedt a saját vallásának kezdő szintjén mennyire éli bele magát abba, hogy jobb, több azoknál az embertársainál akik más utat járnak. Mert minél inkább felemeli magát másokhoz képest, annál több konfliktusban lesz része, hiszen nem akarja mindenki az ő útját járni. Ekkor persze meggyőzhet másokat ugyan azokkal az érvekkel amikkel saját magát is meggyőzte, és beállíthat maga mellé a sorba olyanokat akik hasonlatosak ő hozzá, és bandákba, egyházakba, klubbokba, pártokba, cégekbe verődve, erejük, vérmérsékletüktől függően legyőzhetnek másokat, szavak, tettek, pénzügyi, média általi, politikai, vagy erőszakos tettekkel.

Ahimsa-Erőszak nélküliség.

Az erőszak nélküliség elve a Bhagavad-gita véleménye szerint annyit tesz, hogy „nem okozunk aggodalmat más élőlényeknek.” És ez egy nagyon nagyon komoly mondat aminek a mélységeibe nem sokan mernek bele menni. Belegondolni, mert az semmi mással nem járna, mint azok akik meg vannak róla győződve, hogy ők a saját hitük szerint jó emberek, bizony felismernék, hogy egy nagybüdös francot jó emberek. De mivel már fejet hajtottak egy értékrendnek és gyávák volnának beismerni, hogy rosszul döntöttek, ezért aztán nem Isten törvényei szerint, hanem az ország törvényei szerint lövik be magukat a saját listájukon.

Csendben jegyezném meg, hogy az egyes országok törvényei semmi mások, mint az adott országban legnépszerűbb vallás törvényeinek a lebutított változatai, azok számára, akik képtelenek saját gyengeségeik miatt elfogadni, hogy van egy mindenkinek jót akaró, Legfelsőbb lény, aki nem más, mint Isten, Allah, Jehova, Krisna, Buddha stb, és mivel Ő rakta össze a világot, mert hát ugye hogyan másképpen jöhetett volna létre? Talán véletlenül? Mint ahogyan a tudósok, a materializmus hitének legagresszívabb prédikátorai állítják?

És tessék, már egy újabb lehetőség a konfliktusra, amin összeveszhet hívő és hívő. Mert mélyen tisztelt Barátaim, kedves Hölgyeim és Uraim el kell mondanom önöknek, hogy bizony a fitnesz is egy vallás, mint ahogyan minden más is, mert elhisszük, ha eljárunk a fitnesz templomába, és ott bizonyos gyakorlatokat végzünk, akkor megkapjuk azt az eredményt amit a fitnesz vallás felkínál minden híve számára, a feszes combokat és a feszes popsit. De ugyan ilyen vallás a fizika, vagy a kémia „tudománya” is, mert fullon van olyan törvényekkel, tézisekkel, melyek feltevéseken alapulnak.

Vagy ugyan így egy vallás, a kung fu, ninjutsu, Kickbox, Thaibox, hiszen hinnem kell benne, hogy ha ezeknek az irányzatoknak a templomában eljárok és ott bizonyos gyakorlatokat elvégzek, akkor megkapom a felkínált eredményt, mint például meg fogom tudni védeni magam, másokat stb kinek mire van szüksége. De ugyan így hiten alapszik minden egyes tettünk még az is, ha leveszünk egy szakácskönyvet és megfőzünk belőle egy receptet, hiszen el kell hinnünk, hogy aki írta értett hozzá, és ami le van írva, annak a cselekvés sorozatnak és alapanyag kombinációnak az lesz az eredménye ami fel van kínálva a recept címeként.

De a legfontosabb mindezekben nem is az, hogy milyen rendszer, cég, vallás, csoport, klubb és milyen eredményt kínál fel, hanem az az alapvető tézis, hogy hiszünk benne, hogy ha mi részt veszünk benne és azt fogjuk tenni amit ők mondanak, akkor mi is képesek vagyunk megkapni, elérni azt az eredményt.

És mikor meg vagyunk róla győződve, hogy ez egy olyan jó eredmény, hogy ezt mindenki másnak is el kell érnie, akkor bizony elkezdjük azt népszerűsíteni. Ha elhisszük, hogy  mivel ezt az utat járjuk, vagy már megkaptuk hitünk eredményét, mi jobbak vagyunk másoknál, akkor tiszteletet fogunk elvárni, mint ahogy az 52-es bicepszel, vagy a kerekebb seggel rendelkező konditerem herceg, vagy hercegnő elvárja a tiszteletet a kisebb, vagy formátlanabbaktól, ha elhitte, hogy ő jobb ettől… Mikor pedig ez bekövetkezik, akkor elkezdődnek a háborúk. A hétköznapok háborúi.

Mi a megoldás?

Személy szerint azt tudom javasolni, hogy ne az ígéretet nézd, meg ne a körítést, hanem azt, hogy meg fogsz halni, és mikor jön a halál pillanata, amit hiába próbálunk elkerülni különféle trükkökkel, módszerekkel, akkor szembe kell majd néznünk életünk minden egyes pillanatával, tettével, és minden egyes választott barátjával, tanítójával.

Mivel olyan ember leszel mint akikkel vagy és akiktől tanulsz, ezért érdemes olyan emberektől tanulni, olyanokkal tölteni az idődet, akik nem rejtegetnek semmit az életükben, hanem nyíltan merik létezésük minden egyes pillanatának tettének a súlyát. De a legjobb az, ha ezek olyan emberek, akiknek a minden egyes pillanata neked is belefér, meg Istennek is.

Például sokkal egyszerűbb úgy nézni a dolgokat, hogy ha lenne egy gyereked, akit szeretsz és akit boldognak szeretnél látni az életben és olyan dolgokat szeretnél ha megtanulnának, amik segítik őt az életben, akkor jó szívvel rá mernéd-e bízni arra az emberre, akitől te most tanulnál. Ha a válaszod nem, akkor valószínűleg neked sem érdemes oda járnod, és ott tanulnod. De a legbiztosabb módszer mindig az, ha letérdelsz és megkérdezed Istentől. :)

Mert ez az erőszak világa, ahol Isten engedi, hogy erőszakkal lenyomjuk egymást, mi akik szeretjük egymást különféleképpen lenyomni. Ezért vagyunk itt. Mikor eljutunk oda, hogy azért csinálunk valamit, hogy attól jobbak legyünk és kevesebb aggodalmat okozzunk másoknak, akkor közelebb léptünk egyet ahhoz, hogy ne miattunk legyen erőszak a világban. De az erőszak attól még természetesen jelen lesz, hiszen csupán a egyetlen lélegzetünkkel élőlények milliárdjait pusztítjuk el…

Minden élőlény egy másik létezésének az árán létezhet ebben a világban. Így a kérdés nem az, hogy van-e erőszak, és háború az életünkben, hanem csupán annyi, hogy mekkora, és mennyire vagyunk tudatosak róla…

Szerinted?

, ,

Menekülés a Vámpírasszony kastélyából

Végre elköltöztem a Vámpírasszony házából. Persze biztos lesznek akik megszólnak majd megint, hogy hogy merészelek ilyet mondani egy emberről, ítélkezni felette, de hát én ettől vagyok az aki, hogy elmondom ami a kis szívemben van.

vampire lady, vámpírnő

Annak idején, mikor a kicsi lány meg halt, a párja, meg a barátai is azt mondták, hogy azért ugrott ki az ablakon, mert a Vámpírasszony addig szipolyozta, amíg már nem bírta elviselni, és a könnyebb utat választotta. De én persze nem akartam elhinni, hiszen nem rég találkoztam velük 10 év után újra, és olyan sokat változtak. Így próbáltam békíteni a barátokat, meg valahogy bölcs lenni, hogy ne mondjak olyat senkinek ami fájna, inkább olyat ami segít tovább menni.

Aztán úgy lett, hogy én is oda költöztem abba a lkásba, ahol kicsi lány meg halt egy pár hónappal azelőtt. Eleinte minden nyugodt és normális volt, meg a Vámpírasszony is az a kedves aranyos lány volt, aki vega lett, meg spiritualista. Aztán ahogy lenni szokott már csak a történeteimben, fényt kapott. Kiderült, hogy neki nem volt 5 éve senkije, és én meg ugye talán nem véletlenül csöppentem bele az életébe, mint egy férfi a házban. Persze többször is kifejeztem irányába, hogy nem vagyok férfi az életében, de csak nem tudott ezzel megbékélni.

És egyszer csak elkezdte a terrort. Hogy ha már ott lakom, akkor legyek már oly kedves és kérdezzem meg legalább minden nap tőle azt, hogy milyen napja volt. Én meg csak pislogtam nagyokat, hogy ezt most vajon mennyire gondolja komolyan. Persze nem kérdeztem meg tőle, meg beszélgetni sem nagyon akartam vele, miután úgy indított volna, hogy ugorjak már el ide, meg oda neki, vagy csináljak meg ezt meg azt, ha már otthon vagyok egész nap…

Nem nagyon értettem, gondoltam mégis csak egy akaratos üzletasszony és le kell vele játszani az elején a meccseket, úgyhogy szépen pattintottam, meg elbeszélgettem vele. Mivel azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, szembesítettem legnagyobb problémájával amin át kéne lépnie. De ezzel igazából szilánkosra törtem azt a hamis képet amit mutatott nekem új önmagából, mikor fel-fel jöttem hozzá beszélgetni havonta egyszer-egyszer. Mondam neki, hogy úgy viselkedik mint egy csöcsös-faszi. És ez egyáltalán nem vonzó egyetlen férfinak sem, max egy menetre. De ő meg ettől többre vágyott…

Mikor nem kapta meg, olyan mentális csápokat küldött és gondolatokat próbált meg érzelmi énemben kelteni, amiktől ha nem figyelném önmagam és lennék képes megkülönböztetni a saját gondolataimat és érzéseimet másokétól, talán rosszul éreztem volna maga, vagy elfogadtam volna vezéremnek a félelem keltése miatt. De azt hiszem túl sok mindenen túl vagyok már ahhoz, hogy egy ilyen apróságon fenn akadjak. Így levédtem a szoba összes falát yantrákka, nepáli imazászlókkal, tankákkal, minden nap mantra meditációval tartottam fent azt a burkot, amin nem, hogy áthatolni nem tudott, de még a közelébe jönni sem.

így volt, hogy kiabálni próbált nekem be a szobába, amire ugye nem reagáltam, hiszen én nem a szintén megfélelmlített kutyája vagyok. Hiába mondtam neki, hogy kopogjon bármikor, mindig fogok reagálni, nem tudott az ajtó közelébe sem jönni.

Aztán többször is szóvá tette, hogy mennyire zavarja, hogy én elvagyok a kis burkomban és nem vele foglalkozom, és többször is kijelentette, hogy ha nem változtatok, akkor tűnjek el onnét. Mivel ezután mindig megbeszéltük a dolgot, és kiderült, hogy a hisztije nem volt elég erős, maradtam. Egészen a 3. alkalomig. Általában mindenki 3 esélyt tud eljátszani nálam. Neki meg volt és miután megértette, hogy a szeretetemet nem kaphatja meg lelki terrorral, kijelentette, hogy menjek.

Én meg eljöttem… Szerencsére sok barátom egyből jelentkezett, hogy ide, vagy oda lehet jönni. Aztán végül ma ide költöztem, és végre nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a szellemi páncélomat hogyan tartsam fent egy egész szoba körül, hiszen itt most nincs ellenség a zárható ajtókon belül.

De talán meg kellett értenem, hogy jobban kéne hallgatnom a régi barátaimra…

A vámpírasszonyon elgondolkodtam, hogy vajon tegyek-e valamit. De inkább nem tettem semmit. Csak megírtam ezt a bejegyzést. Talán azért, hogy akik közös ismerőseink, ők is elgondolkodnak ezeken és ebből lesz egy olyan hullám, ami a hölgy életén mozdít. De igazából Istenre bíznám a dolgokat. Meg talán azért írtam le kicsit, hogy elmondjam találkoztam én is egy olyan erős vámpírral aki ellen minden erőmre és tudásomra szükségem volt nekem is, ennyi sok év lelki gyakorlat, meditáció és tanulás után, hogy az maradhassak aki voltam, vagyok, leszek.

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék bocsánatot kérni a kicsi lánytól, hogy nem vettem észre, hogy nem segítettem neki, hogy a Vámpír ne tudja a vérét szívni. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék Bocsánatot kérni I-től, aki úgy szerette a kicsi lányt és aki próbált segíteni neki, de nem tudott, mert a vámpírasszony a félelmén élt. És E-től, aki közös barátunk volt és akit csak a temetés után volt alkalmam megismerni, és aki mindig mondta, hogy kicsi lány mennyit panaszkodott nekik, hogy a vérét szívják, de nem akartam elhinni…

És egy igazi pajzsdal, mely minden rosszat, gonoszt, démont, vámpírt, szellemet, ártó szándékot távol tart. (Csakhogy, mert mikor efféle dolgokról írok, akkor megidézem nem csak a saját életemben, hanem azokéban is akik olvassák, ezeket a dolgokat.)

A Tökéletes fegyver:

,

Film ajánló: Katonák voltunk

A kedvenc filmemet szeretném bemutatni most vasárnap. A katonák voltunk c. film Mel Gibsonnal az örök kedvenc nekem. Körülbelül percenként mondanak, vagy tesznek benne valamit amit érdemes átgondolni, megszívlelni. A jó vezérről szól, aki elsőnek lép a csatatérre és utolsónak hagyja el azt. Meg még sok minden másról, de főleg a háborúról. Arról, hogy nem szabadna lennie, de mégis van. Többet nem írnék róla, szerintem ha még nem láttad, nézd meg, ha meg már láttad, akkor most nézd meg újra. Nekem régóta ez az a film amit mondok, ha megkérdezik, hogy mi a kedvencem:

, ,