Menü

Probatetel

Mitől férfi a férfi, és mitől nő a nő? Avagy hogyan válasszak párt?

Nemrég egy kedves ismerősöm átküldött egy cikket az egyik népszerű női magazinból. Bár a cikk 2012-es, azért érdekes témát boncolgat. Konkrétan ugyan ezzel a címmel dolgozik, és különféle manapság népszerű pszichológusok véleményére alapozva próbál meg választ adni a kérdésre a női szerző, aki szerintem, legalábbis az én értékrendem szerint minden, csak nem nő (de ezt majd lejjebb megmagyarázom.).

Mitől férfi a férfi, és mitől nő a nő, avagy hogyan válasszak párt?

A cikk teljesen elítéli és értéktelennek tartja a régi férfi ideált, és modern kori elvárásnak mutatja be, hogy egy férfi kozmetikushoz járjon, finom és választékos legyen, öltönyt hordjon, vegyen részt a házi munkába, meg a gyereknevelésben, pelenkázás stb… Azt is mondja, hogy a modern kori férfinak már nem kell vadásznia, meg erőszakosnak lennie, harcosnak lennie, hanem a laptopját kell okosítania.

A cikk írója az én világomban egy nő akinek fogalma sincs arról, hogy mit jelent férfinak lenni, sőt arról sem, hogy mit jelent nőnek lenni egy társadalomban és azt hány féle-képpen lehet kivitelezni.

Mitől Férfi egy férfi?
Nem mennék bele, hogy mitől nő egy nő, hiszen ezt a témát már kiveséztem ezekkel a cikkekkel, ami elég népszerű volt, hiszen még a harmonet is átvette őket, ami azért nekem megtiszteltetés.

Nem akarom a tutit sem megmondani, meg minden bizonnyal vannak akik másképp gondolják, de szeretném ha egy  más világ is kirajzolódna. Főleg azok fejében akik egy féleképpen gondolkodtak ezekről a dolgokról eddig, és akik szerintem a társadalom életképesebb része. Vagyis ha sokat gondolkodtál ezeken, akkor ezen elvek alapján könnyebben fogod megérteni a kapcsolatokat és párválasztási motivációkat.

Mit nézek meg először egy férfin?
Ez egy érdekes kérdés, hiszen az izgalmas, hogy mit nézek meg először egy nőn (természetesen a seggét), de az meg tabu téma, hogy férfiként mit nézek meg egy férfin először.

Egy tudós csoport kutatása szerint mind a két nem az ellenkező nem fenekét veszi először tudat alatt szemügyre. a Nők a férfiak lökő izmaira kíváncsiak, meg arra, hogy milyen stabilan állnak a lábukon, a férfiak pedig ugyan ezekből az adatokból szűrik le, hogy jó erős csípője van-e a hölgynek, vagyis alkalmas-e gyermekek kihordására, megszülésére.

Én a magam részéről a férfiakon elsőnek a kezüket nézem meg ha van rá lehetőségem. Abból is a bütyküket. A bütykön látszik, hogy harcos-e vagy nem harcos. Egy férfi kezén látszik, hogy tud-e ütni fogni, milyen erős. Tulajdon képpen a kéz elmeséli, hogy képes-e ölni. Természetesen ehhez hozzá tartoznak a karok is és az izomzat, de ez nagyon sok esetben csalóka tud lenni, hiszen ma már sokan kigyúrják magukat meg felfújják, hogy úgy nézzenek ki mint a harcosok, de közben meg a fájdalom és tűrés küszöbük sehol nincs.

A második lépés a lábak és a segg. A vékony combú férfi hiába van fent kigyúrva, nem áll stabil lábakon, így egy rúgástól megfekszik, ha meg a segge a lapos, akkor nem jó az egyensúlya. Hiszen a harcos mindig annyira jó harcos amennyire jó lábakon áll.

Nem vagyok igényesség ellenes!
Még mielőtt megköveznek az öltönyös férfi rajongók, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok az igényesség ellen. Vagyis igen, egy férfi lehet ápolt, és igényes, de az, hogy öltönybe jár, az elég izgalmas kérdés. Hiszen öltönyben nem lehet kapálni, élelmet termeszteni, vadászni, és még nagyon sok mindent. De ez a kérdés sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint ahogyan azt egy materializmust és így evolúció elméletet előnyben részesítő gondolkodni nem akaró ember látni képes lenne.

Mit mondanak a Védikus Jóga szentírások?
A világ legősibb iratai természetesen a megfelelő magyarázattal szolgálnak szerencsére ezekről a dolgokról is. Most nem szeretnék bele menni a teremtés elméletbe, mert arról egy 800 oldalas könyv ír, ha valaki kíváncsi rá, akkor a Sarasvati alapítványnál szeptemberben induló Jógaoktatói Kurzusra el tud jönni, ahol el fogom mesélni az egészet töviről hegyire. (Felkértek a védikus jóga filozófia oktagtásra, így még sok érdekes dologról fogunk beszélgetni.)

Itt csak most annyit erről, hogy Isten megteremtette a világot, és megteremtette belé az embert. Sőt adott hozzá egy társadalmi rendszert is, amiben természete szerint békében és boldogságban élhet mindenki.

Ez a társadalmi rendszer egyébként tulajdonságaik alapján sorolja kasztokba az embereket, nem úgy mint ahogyan manapság elferdítve születési jog alapján jutnak pozíciókba a népek. A négy kasztba tartoznak nők és férfiak is, és mindegyik leginkább értékrendje alapján sorolható valahová.

SUDRÁK: Munkások, művészek, termelők.
Őket főleg az érzékkielégítés érdekli, és ha megnéznek egy embert, akkor az alapján ítélik meg, hogy mennyi élvezetben van része. Ez az érték, ettől lesz egy ember értékes, vagy értéktelen közöttük. A társadalmi rendszer amiben egymás közt létezni képesek, az a Kommunizmus, az összes eszményével és ideológiájával.

VAISYÁK: Kereskedők, Üzlet emberek, Főnökök
Őket a pénz és a vagyon érdekli. Ha megnéznek egy embert az alapján ítélik meg, hogy mekkora vagyona, milyen gazdagsága van. A Kereskedők kasztjának érteniük kell a Sudrák munkájához, el kell tudniuk látni azt, és rendelkezniük kell a munkások tanításának képességével, különben a bizniszben nem tudják az alkalmazottaikat megfelelően kezelni irányítani és becsődölnek. A társadalmi rendszer amiben a legideálisabban tudnak lenni, az a kapitalizmus.

KSATRYÁK: Királyok, Vezetők.
Őket az erő és a hatalom érdekli. Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “Aki védelmet ad” mert egy Ksatryának nem csak az a kötelessége, hogy parancsokat osszon, hanem az is, hogy elsőnek menjen a csatatérre és legelöl harcoljon. A Ksatryáknak rendelkezniük kell a Sudrák és a Vaisják képességeivel is, hiszen ha nem ismerik ezeket a dolgokat, akkor nem tudják a társadalmat a megfelelően irányítani. Az alapján ítélik meg egymást, hogy mekkora hatalommal és harci erővel rendelkeznek, ami tulajdon képpen majdhogynem egy és ugyan az volt régen és ma is. Csak kicsit eltorzult a kép, hiszen most a Vaisyák irányítják a világot és a kapitalizmust kényszerítik rá az összes emberre. A Ksatryiák ideális esetben Monarchiában élnek és így vezetik a társadalmat.

BRÁHMANÁK: Tanítók, Papok.
Őket a tudás és a megvalósított tudás érdekli. Vagyis az alapján ítélik meg egymást, hogy kinek milyen és mennyi tudása és megvalósítása van a spirituális életben. A Bráhmanáknak ismerniük kell mind a három alsóbb kaszt tudását, képesnek kell lenniük bármelyik feladatának ellátására, és tudniuk kell tanítani is az alsóbb kasztokat. Ők a bölcs tanító mesterek, akik bölcsen és bölcs tanácsot kell tudniuk adni a királyoknak. Tulajdon képpen ők a társadalom feje, de úgy, hogy az irányítást nem ők végzik. Sőt őket egyáltalán nem szabad, hogy érdekelje, motiválja a pénz. A Bráhmanák társadalmi rendszere az anarchia, hiszen ők saját fejlődésükért is felelősek, és egymásnak nem túl szerencsés ha dirigálnak a spiritualisták.

A Társadalom összetétele pedig úgy néz ki, hogy 1 Bráhmanára jut 4Ksatrya, 1 Ksatryára jut 4 Vaisya, és minden vaisjára 4 Sudra. Tehát összesen:

1 Bráhmana
4 Ksatrya
16 Vaisya
64 Sudra
85 emberből ez az arány.

Ha figyelembe vesszük, hogy a társadalom férfiakból és nőkből áll, akkor már láthatjuk, hogy miként ferdült el az a tanítás, hogy mindenkinek a saját kasztján belül kell házasodni. A dolog pedig azért nem működik ma, mert ahogy kiteljesedett ez a korszak amiben jelenleg élünk, a Kali-Yuga, a hazugság és az álszentség kora, el kezdték azt gondolni, hogy az emberek még mindig azon a szinten vannak, hogy egy bráhmana nőnek és Bráhmana férfinak bráhmana gyereke fog születni. Na és ez persze ugyan így igaz a többi kasztra is. Pedig valójában nem a gyerek szülei és családja kell, hogy számítson, hanem az, hogy alkalmas-e ellátni az adott kaszt feladatát, rendelkezik-e a megfelelő képességekkel, vagy sem.

Természetesen a kasztok között van átjárási lehetőség, hiszen ha egy Sudra tanult, fejlődött, akkor elő léphetett kereskedővé, majd ha ment a biznisz, és megtanult irányítani vezetni, és természetesen harcolni is, hogy meg tudja védeni az övéit, akkor Ksatrya lehetett belőle. (Ksatrya lehetett egy falu vezetője is, nem csak a királyok) és ha még a spiritualitást is magáévá tette, akkor lehetett bráhmana. Sok ezer évvel ezelőtt amikor ez a rendszer még tökéletesen üzemelt, akkor az oktatás elkezdődött már gyerekkorban, de a Sudra, vaisya, Ksatrya és Bráhmana gyerekek is ugyan azzal a leckével kezdték, vagyis mindegyik Sudra képzést, vagyis munkás képzést kapott. Aztán akiknek volt tehetsége és képessége, őket tovább tanították Vaisjának, majd ha még tovább ment, Ksatryának, aztán Bráhmanának.

Természetesen lehetett lassabban is haladni, de a Bráhmanának született gyerekekről mire elérték a felnőtt kort addigra már rég kiderült, hogy mire születtek, hiszen játszi könnyedséggel teljesítették az alacsonyabb kasztok kihívásait, és más értékrend szerint gondolkodtak.

De sajnos ez a dolog ma már nem létezik, és az emberek össze vissza élnek és választanak párt maguknak. ebből származik a legtöbb kellemetlenség.

Hogyan válasszak magamnak párt?
Alapvetően persze mindenki ugyan olyan értékrenddel rendelkező párt választ magának, hiszen egy Sudra asszonynak az lesz a fontos, hogy a Sudra férje mennyi élvezetet tud adni neki, és a férjnek is ez lesz fontos a nő felől.

A Vaisya feleség azt nézi, hogy mennyi pénze van a férfinak, és az lesz a fontos neki, hogy mekkora bizniszhez megy feleségül, és ugyan így a férj is azt nézi, hogy a másik mekkora hozománnyal száll be a család nevű bizniszbe.

A Ksatrya feleség azt nézi, hogy a férfi mekkora hatalommal rendelkezik, hányan hunyászkodnak meg előtte amikor felhúzza szemöldökét, vagy hányan ugranak szavára, lesik parancsait, és fordítva ugyan ez. Vagyis a férfi azt nézi a nőben, hogy ha vele köti össze az életét, akkor mennyivel lesz nagyobb hatalma estlegesen a családja révén, illetve, hogy a nő mennyire határozottan tud utasításokat osztani, hiszen nem csak feleségként, hanem egy palota vezetőjeként is meg kell állnia a helyét.

A Bráhmana feleség azt nézi, hogy a férje mennyire spirituális, milyen megvalósításokkal rendelkezik, mit tud tanulni tőle, és a férj szintén ezt keresi az asszonyban, hogy az mennyire ura az érzékeinek és milyen bölcsességgel rendelkezik.

Na de mi van ma?

Amíg mindenki őszinte és természetes, addig minden rendben van. A probléma akkor kezdődik amikor valaki többnek akar látszani mint ami valójában.

Például egy Sudra férfi kinéz magának egy Vaisja nőt, és előadja, hogy ő mekkora lóvés bizniszember, a nő meg rá harap, vagy ha Ksatrya nőre menne rá, akkor meg előadja, hogy ő mekkora király. De ha éppen egy Bráhmana nő ölelésére vágyik, akkor meg bemutatja, hogy mekkora nagy lelkizős ő. S mivel általában a nők sem mentesek ezektől a dolgoktól, így fordítva is ugyan így működik a dolog.

A legnagyobb probléma abból van, amikor mondjuk mind a ketten valami egészen másnak próbálnak látszani mint amik valójában, és a másiknak próbálják eladni magukat valaminek amik igazából ők nem.

Viszont mivel hamarosan rá jönnek mind a ketten, hogy a másik nem az aminek eleinte mutatta magát, így a kapcsolatok gyorsan át csapnak rossz irányba és mind a ketten szenvedni fognak.

Hogyan válasszak akkor most végül is párt magamnak?
Először is meg kell tudnod magadról, hogy te milyen beállítottságú vagy. ez egy nehéz feladat, mert ehhez őszintének kell lenni magadhoz, hogy milyen szinten állsz valójában. Amíg önmagaddal nem tudsz őszinte lenni, addig esélyed sincs megfelelően választani. Hiszen mindenki király akar lenni, és bizony pofa kell ahhoz, hogy bevalljuk magunknak, hogy bizony minket csak az élvezet érdekel, vagy csak a pénz. Pláne, hogy a Ksatrya nem attól Ksatrya, hogy elmegy néhány edzésre és tud verekedni, hiszen a hadseregekben ugyan úgy voltak harcias Sudrák és harcias Vaisyák is, hiszen egy férfinek képesnek kell lennie megvédenie a családját a népét, társadalmát, tartozzon bármelyik kasztba is. Mert abban azért mind a  négy kaszt hölgy tagjai megegyeznek, hogy a férfi felől biztonságra vágynak.

Pláne akkor nehéz ez, amikor van egy más kasztú barátod, barátnőd, aki meg a saját értékrendje alapján ad neked tanácsot, te meg megfogadod.
Például a Sudra barátnőd, neked az amúgy Ksatrya hercegnőnek megmagyarázza, hogy nem baj, hogy nincs pénze, de legalább nagy nemi szerve van. Na meg természetesen fordítva is igaz, amikor a Ksatrya harcosnak a sudra cimborája, akinek csak az élvezetek hajszolása a fontos megmondja, hogy nem baj, hogy csak a pénz érdekli (Mert a lány amúgy meg mondjuk vaisja) de jó az ágyban és ügyesen főz.

Szóval első körben saját magaddal kell tisztában lenned, aztán utána szert kell tenned a tisztán látás képességére, hogy másoknak is lásd, hogy hova tartoznak és milyen értékrenddel rendelkeznek igazából, és utána már könnyebben fogsz jól választani.

A sors furcsa fintora, hogy a legkönnyebben a számok törvénye alapján a Sudra hölgyek és urak fognak megfelelő párt találni maguknak, aztán a Vaisyák, majd a Ksatryák, és a legnehezebben a Bráhmanák fognak boldogulni e-téren, hiszen 85 emberből összesen csak 1 a Bráhmana, és mivel ellentétes nemű is kell, így 170 emberből csupán 1 megfelelő célpont lehet, aki meg egyáltalán nem biztos, hogy tényleg tetszeni fog, mert lehet, hogy nem olyan jó Bráhmana, mint szeretnénk…

Egyszerűen megfogalmazva, az, hogy mitől férfi a férfi, attól függ, hogy melyik kaszt és gondolkodás mód, értékrend tagja. Mint ahogyan a női minőség is ezeknek a dolgoknak a fényében számít csupán.

Természetesen lehet kasztokon keresztül házasodni, de a védák ezt maximum úgy javasolják, hogy a férfi legyen a magasabb kasztú, mert fordítva tutira halálra van ítélve a kapcsolat, mivel a nőnek nagyon ritkán van elég ereje, hogy felemelje a férjét a következő szintre. Persze azért van az ismeretségemben ilyen is.

Nyugodtan olvasd át még egyszer!

Na meg oszd meg az ismerőseiddel, ha úgy gondolod, ez a tudás könnyebbé teszi az életet!

Sok szerencsét és kitartást kívánok neked!
Szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, Zen Shiatsu terapeuta, a harciszerzi.

, , ,

A Lét Rejt Eleme

Zenei Aláfestés a gondolatokhoz:

Minden úgy van mindig ahogy lennie kell, mert másképp nem lehet. A Jelen érzékelésünk egy izgalmas pillanat amit örökkévaló, boldogsággal és tudással teli lelkünk a téren és az időn keresztül érzékel. Na meg persze dönt róla. Eldönti, hogy boldog, vagy boldogtalan lesz attól amit lát, hall, szagol, érint, ízlel, érez.

A létezés rejtelme

Nem az a bölcs aki minden vágyát valóra tudja váltani, hanem az, akit nem zavar vágyainak szakadatlan özöne. Hiszen a téren és az időn keresztül folyamatosan lehetőséget kapunk vágyni, élvezni a világot ami körül vesz bennünket. Perc életű hús-vér börtönünk létezésünk eme pillanataiban is folyamatosan tapasztal fordítja számunka, eredeti lelki önvalónk számára ezt a világot melynek lakóinak képzeljük magunkat.

Pedig ez a világ nem az otthonunk. Csak egy teszt. Csak egy feladat, egy megmérettetés, hogy vajon a különféle próbatételek során mennyire vagyunk hajlandóak gondolkodni. Felül emelkedni a valóságosság illúzióján, mely örök pusztulásra van ítélve, hiszen a pillanatok mint megannyi homokszem perdülnek ki az ujjaink között pillanatról-pillanatra. Az örökre elveszett apró szilánkokat már soha nem tudjuk visszahozni, és megállítani sem tudjuk az idő végtelen kerekét. Hiszen ez a malom örökké őröl. Felőrli hamis létezésünk illúzióját, hogy legkésőbb a halál, vagy újjászületés pillanatában végleg szerte foszlódjon körülöttünk, vagy esetleg egy másfalyta csomagolásban telepedjen ránk.

Kéj, düh, mohóság, illúzió, büszkeség, irigység, ezek a mi igazi ellenségeink, de ha nem tudjuk legyőzni őket, vagy nem ismerjük fel, akkor igazából mi magunk is a saját ellenségeink leszünk, vagy maradunk, és az idő és a tér hatására időről időre, csak ezeken a szemüvegeken keresztül fogjuk látni, ahogy életünk homokszemei kiperegnek a létezés homok óráján, esélyt sem hagyva magunknak, hogy felismerjük eredeti önvalónk, legbenső énünk természetét és mibenlétét.

Ebben a formában örökkön örökké a kettőségek örök váltakozásának rabjaiként kell léteznünk és azt gondolnunk, hogy egyszer ez van, egyszer meg valami más. A Kettősségeken való felül emelkedés az első lépés a magunk felé vezető úton. Ehhez persze meg kell értenünk hogy sötét-világos, fiú-lány, jó-rossz, boldogság-boldogtalanság, fent-lent, kint-bent, hideg-meleg stb… nem létezik többé. De ehhez meg kell hoznunk a döntést, hogy akarjuk-e ezt az állapotot? Hiszen a ragaszkodás nagy úr. És ha hozzá vagyunk szokva, hogy mindent csak ellentét párokon keresztül analizáljunk, akkor erről is azt fogjuk eleinte gondolni, hogy vagy ezt kell választanom, vagy valami mást.

Pedig a létezés és a döntés ettől sokkal egyszerűbb… Csak simán érezni kell, és akarni érezni. Na meg persze nem árt jóban lenni Istennel. Mert aztán az ő segítsége nélkül felejtős a téma.

Sok szerencsét és kitartást a létezéshez Neked barátom!
HAN

, , ,

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!

Média, Marketing, internet stb… mind-mind olyan szavak amiket hiába keresnénk az ősi írásokban, vagy elődeink tanításaiban, hiszen ezek a dolgok az itt és a most-ban léteznek csak. Hiába próbáltam a sok-sok ezer éves ősi írásokban megtalálni ezeket a fogalmakat, jelenségeket, vagy bármiféle magyarázatot adni, hogy mit és miként mondanak a régiek, a bölcsebbek, az állítólag nyugodtabbak ezekről a dolgokról. De semmit nem találtam.

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!
Ez pedig így van rendjén. Azért, mert itt és most van, és nem öt ezer évvel ezelőtt. Vagyis ránk vár a feladat, hogy megítéljük ezeket a dolgokat. Nincs tankönyv, nincs jól bevált tudás, hogy mi az ami működik, és mi az ami nem működik, illetve mi az ami fog működni, és mi az ami a jövő lesz majd. Hiába kérdeznénk azokat akik a régi korok emlékeit kutatják, hogy miként lássuk, éljük meg a mai kor technológiájának köszönhető szociális helyzetet, hiszen ők már rég nem élnek, vagy legalábbis nem emlékeznek rá, hogy sok-sok élettel ezelőtt ők voltak-e valakik, akik esetleg leírták azt a sok okosságot, ami akkor még annyira kézenfekvő és egyszerű volt.

(Zenei aláfestés a bejegyzéshez 2:45-nél kezdődik, de érdemes megnézni az elejétől, mert ez a fiú úgy izgul, hogy majdnem kiesik a mikrofon a kezéből.)

Azonban a technológia fejlődésével a világ bármely része karnyújtásnyira került mindannyiunktól. Hiszen repülőre ülve, egy fél nap alatt eljuthatunk a világ másik felére, de ha ehhez nincs kedvünk, akkor is van lehetőségünk, leülni a gép elé, ahol most ezeket a sorokat is olvasod, és a világ másik felén fenn maradt ősi dolgokat tanulmányozhatunk. Így gyakorolhatok én is egy Japán Ősi Harcművészetet, az alapvetően Indiához fűzhető Ősvallást, Európában Magyarként, a Hunok leszármazottjaként. Ami csodálatos ebben, hogy mindez ugyan így bárki számára elérhető, és mégsem az.

Elérhető, hiszen a youtuberól minden mozdulatot megtanulhat bárki, pdf-ben minden ősi írást megszerezhet magának bárki bármilyen témában. A Világ egyre több titka és csodája kerül föl az emberiség Globális tudatában, ahol összegyűjtjük mindazt a tudást ami fennmaradt az évezredek alatt. Mindenki azt tölthet le amit akar.

Amitől viszont mégsem érhető el minden tudás mindenki számára, az a személyes kapcsolat az eredeti forrással. Az eredeti forrás, pedig nem más mint maga Isten, aki a teremtés kezdetén a tudást is átadta, ami így száll alá mesterről tanítványra, generációról generációra. Viszont ez a tudás sok esetben, sok helyen elveszett, elveszik, elferdült, meghajlott, átszíneződött. Olyan mértékben, hogy emberek képesek akár megvetni, gyűlölni, és akár meg is ölni egymást miatta.

Sosem felejtem el azt az időszakát az életemnek, amikor a megszeppent vékony kis szerencsétlen fiúcska öntudatára kezdett ébredni. Egy általános iskolai kézilabda mérkőzésen történt, ahol jobb szélsőt játszottam. Teljesen átlagos játékos voltam, meccsenként 0,2 góllal. Egy tornán voltunk Tapolcán, és a döntőbe jutásért játszottunk. Nagyon gyatrán ment, és vesztésre álltunk. Amikor egyszer csak megéreztem a körülöttem lévő emberekből, hogy több vagyok náluk, illetve nem is ez a megfelelő kifejezés, hanem inkább az, hogy megéreztem az ő gátjaikat, gyengeségeiket, amik bennem is ugyan úgy jelen voltak, de úgy éreztem, hogy simán át tudom lépni ezeket a korlátokat.

Így is tettem. Kiszaladtam a védekezésből, odaléptem az emberemhez, és egyszerűen elvettem tőle a labdát, aztán végig vágtattam a pályán, és bevarrtam a kapujukba. Mindezt egymás után 3-szor, alig pár másodperccel az után, hogy középkezdést csináltak volna.

Aztán a negyediknél lerúgtak ésle kellett cserélni, mert nem tudtam járni rendesen. A torna tanárjuk mondta nekik, hogy kapjak egy bénítót, mert lenyomjuk őket, hiszen eddigre már felhoztam a meccset döntetlenre. Aztán a második félidőben már felébredt mind a két csapat, és nagyon jó kis meccs lett, ahol az utolsó másodpercekben egy gólt kellett volna dobnunk, hogy mi jussunk a döntőben, és meg is szereztem a labdát, és lett volna időm végig is vinni, és be is dobbtam volna simán, de valamiért lepasszoltam a sztárjátékosoknak, akiknek csak egy kapufára való karmájuk volt akkor és ott…

Nekem viszont rendkívül tanulságos volt az esemény, hiszen egészen addig nem tudtam, hogy milyen is önbizalommal telve és félelem nélkül létezni. Innentől tudatosan fejlesztettem ezt a képességemet.

A későbbiek folyamán amikor már ott hagytam a Papság gyakorlását persze át estem a ló túloldalára, és ez egészen odáig fajult, hogy egy cimborámmal Chipandale showkat csináltunk, és 2-3 évig rendszeresen jártam vele nőnapon, szülinapokra, leánybúcsúztatókra, főleg Ausztriába.

Nem mondom, hogy megbántam, hiszen akkor most nem lennék az aki vagyok, de pár év alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az a boldogság, amikor nekem sikongatnak a lányok, akikkel azt tehetek amit csak akarok.

Ezután szerzetesként ujjabb és további kihívások elé kerültem ennek a képességemnek a gyakorlásával és minden bizonnyal nem ott tartok már mint amikor elkezdtem, hiszen rengeteg kudarc után az ember legalább annyival tapasztaltabb, hogy mi az ami nem működik.

Viszont nagyon fontos, hogy mindenki a boldogságot keresi ebben a világban és az összes többiben is. A különbség az emberek között csupán annyi, hogy mi az amitől remélik ezt a boldogságot. És sajnos ennek a nevében még háborút is mernek indítani egymás ellen.

Az viszont biztos, hogy csak nagyon kevesen merjük megélni az álmainkat és megpróbálni természetes valósággá tenni. A rengeteg féle álmester és valamilyen Guru mind-mind megpróbálja nekünk modnani, hogy mitől leszünk majd boldogok. De igazából rajtunk kívül ezt senki sem tudhatja. És az olyan Guru, aki már tudja saját magáról, hogy ő kicsoda, és tud neked abban segíteni, hogy te is tisztában legyél önmagaddal, a magad valóságával, csak nagyon kevés van.

Sokan próbálják meg a saját boldogságukat ráerőltetni másokra, vagy meggyőzni bárkit, hogy miként legyenek boldogok. Az emberek pedig sokszor nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy kipróbálhassák a tanácsaikat. De a legtöbb esetben csak csalódás lesz az eredmény, és egy újabb tapasztalat, hogy miként nem lehet elérni a boldogságot.

A védikus Jógaszentírások egyébként azt mondják, hogy a lelki boldogság eleinte méregnek tűnik, és csak később válik boldogsággá, az anyagi dolgok pedig eleinte tűnnek boldogságnak, később viszont méreggé lesznek.

Vagyis nem az a fontos, hogy majd boldog leszek akkor, ha ez meg az lesz, vagy milyen jó volt, amikor ez meg az volt… hanem az a fontos, hogy az ittben és a mostban megtaláljuk a boldogságot.

Természetesen könnyű egy gyönyörű termékeny birtokon jóllakva a naplementében arról mélázni, hogy mi is a boldogság, meg milyen szép is a természet, de ugyan ez csak akkor tökéletes tudás és megvalósítás, ha a panelban lakva a betonon éhesen a hóban szélben is értjük, hogy ez is a természet, hiszen ugyan úgy a földből van, csak még össze lett keverve egy kis emberi találékonysággal.

Tehát nem a körülményeken múlik az, hogy boldog vagyok-e vagy nem,hanem a képességen, hogy boldog akarok-e lenni? A boldogság továbbra is egy döntés, nem pedig egy érzés. Vagyis én döntöm el, hogy örülök-e az esőnek, vagy szomorkodom miatta.

Az viszont biztos, hogy mások leszólásával, kritizálásával, fikázásával nem lehet előbbre jutni a boldogság útján. Az önmegvalósítás csak azon múlik, hogy meg merjük-e hozni életünk megfelelő pillanataiban azokat a döntéseket, amik a fejlődésünk következő lépcsőfokához kellenek.

Például itt volt most az Eurovíziós dalfesztivál, amit egy szakállas fiú nyert, aki női ruhába öltözött, azért mert egy piackutatás szerint a transzik körében a legnépszerűbb ez a vetélkedő. A felmérés és a számítás jól jött ki, hiszen ez egy verseny volt, és elérte a célját. Megtapasztalta azt, hogy milyen  a világhír.

A Magam részéről sokkal bravúrosabbnak tartom az ő sikerét, mint az enyémet, amikor egy szál tangában ugráltam zenére. Most így vissza tekintve a 20 éves bohóságomra azt mondom, hogy Koncsita legalább fel volt öltözve és úgy éljenezték meg.

Az biztos, hogy ettől a naptól kezdve nem lesz az az ember aki volt, mert megtapasztalt valami olyat amit eddig nem. Meg kellett hoznia egy döntést neki is, hogy bevállalja-e ezt, vagy nem. Aztán majd 20 év múlva, ha valaki emlékezni fog rá, akkor kiderül, hogy mit tanult belőle. Az biztos, hogy kap hideget és meleget is és nekünk a világnak is egy jó nagy fricska a győzelme, hiszen megmutatta, hogy bizony ez van, ez kell a népnek.

Írom mindezeket úgy, hogy a szomszédunkban meg háború van. de ha nem lenne 2014, nem lenne média, marketing, meg okos telefon, meg internet, akkor valószínűleg semmit sem hallottam volna az egészről, csak örültem volna annak, hogy egész nap esett az eső, mert egy régi Magyar mondás szerint”A májusi eső aranyat ér”.

Ilyen dolgokról lesz szó az Everness fesztiválon, ahol 5 előadást tartok 4 napon keresztül, és ahová várlak téged is sok szeretettel, és még 10% kedezményt is tudok neked szerezni, ha a kódomat használod a regisztrációnál!

, , ,

Oda Adás avagy a bátorság és a szeretet első lépései

Épp térdig gázolunk a Kali-Yugában kérem szépen kedves Hölgyeim és Uraim. A hazugságok és álszentségek korában élünk, ahol nagyon ritkán találunk olyan embereket, akik önzetlenül, csak úgy szeretetből tesznek dolgokat másokért, akár érted is. De a legfontosabb nem az, hogy találsz-e ilyen embereket, hanem az, hogy te ilyen merj lenni.
adj. :)
Persze mikor ez történik, akkor mindig úgy kezdődik, hogy találkozol valakivel, aki baleknak néz és jól átver, meg kihasznál. De ez nem az ő hibája. Hanem a tiéd, mert eddig nem éltél így és ez lesz a büntetésed, vagyis inkább az első leckéd. Merthogy ez egy út, ahol lépések vannak. És a lépések az önmegvalósítás, vagy önváltoztatás útján mindig fájnak, mondhatni bokaszaggatók, hogy essél-keljél az elején. Mert abból tanulsz. Azért van, hogy megtanulj járni…

A harcművészet is ezzel kezdődik, hogy esel-kelsz. Mert ha nem tanulsz meg az elején esni kelni, akkor ha a komolyabb leckéket kapod, akkor félni fogsz és nem tudod majd elsajátítani őket, mert majd attól félsz, hogy mi lesz, ha hibázol, mi lesz, ha elesel. Ezért aztán a nagy leckekönyvben úgy van megírva, hogy először mindig kudarcot kapsz, nem sikert. Mert a kudarc tesz erősebbé, tapasztaltabbá.

Ezenkívül, mivel ez egy új dolog, ezért az elsajátítása nehezebb. Gondolom, te sem emlékszel arra, mikor járni tanultál, de biztos vagyok benne, hogy sokat estél mire ráéreztél. És ez az élet minden területén így van. Mert minden tett egy út. Egy út, amit te választasz és mivel ez egy új út így meg kell tanulnod járni rajta. De mire ráérzel a járásra, pláne megtanulsz szaladni, esetleg repülni, addig párszor orra buksz.

És ugye ez egy jó teszt is, hogy amolyan “kocautas” leszel-e és az első pár kudarc után feladod, vagy felkelsz és mész tovább, mert akarod. Ha így teszel mindenképpen eredményeket fogsz elérni, legyél bármennyire tehetségtelen, vagy alkalmatlan is. Persze vannak tényezők, amik javítják a %-okat, de általában a kitartás az egyetlen, ami számít. Hogy mi a meditációd, miközben csinálod, vagy próbálod csinálni megtanulni a dolgokat.

“Úgy akarsz meggyógyulni, hogy le mész a gyógyszertárba és beveszel néhány ízetlen, szagtalan tablettát, vagy valódi gyógymódot keresel a bajodra, amivel soha többé nem leszel beteg?”

Az Utak nem a könnyű és gyors megoldások kedvelőinek valók. Nem azoknak, akik a tévében élnek, vagy mások véleménye alapján rakták össze a világukat, vagy állították össze a baráti körüket…

Úton járni egy magányos folyamat, még ha csapatban is csinálod is, hiszen odabent egyedül te vagy a fejedben. Mondhatni zárkózz be egyedül egy szobába egy napra és nézd meg mit csinálsz akkor, amikor azt gondolod, senki sem lát. Mert az vagy te, valójában az a szinted. Nem az amikor “jófejkedni”, meg okosnak látszani akarsz, mert azt a szerepet osztotta rád az élet…

Mert az egész arról szól, hogy akkor is oda mered-e adni, amire másoknak szüksége van, ha nem kapsz érte vissza semmit, és nem egyszer, nem kétszer, hanem talán sosem. Mert ha mindig csak vársz vissza valamit, akkor nem is adtál igazán…

Ajánlom ezt a bejegyzést azoknak, akik örökké másokat okolnak azért mert nem sikerül nekik senki, meg azoknak, akik megpróbálták, de az első néhány pofon után feladták (Persze valóban sikeresek csak azok lesznek, amik az Univerzum, vagy Isten egyetemes törvényeivel is összhangban vannak, de azok a dolgok a Bibliában, Bhagavad-Gitába, meg Koránban, és a tórában vannak leírva. Ez pedig itt a Harciszerzi, így csak az első lépéseket és szigorúan a gyakorlatot publikálom.) Ja meg a Bencének, aki mindig öngyilkos akar lenni, mert vele mindenki kicseszik. ;P

, , , , ,

Te milyen hajóval szelnéd át az élet óceánját?

Az életünkben egy biztos, az örök változás. Több kevesebb sikerrel ezt mind megvalósítottuk valamilyen szinten. De valójában akkor derül ki, hogy milyen szinten vagyunk képesek alkalmazkodni a körülöttünk folyamatosan változó világhoz és emberekhez, amikor valami olyan történik velünk aminek nem örülünk. Vagy amiről azt gondoljuk, hogy számunkra kedvezőtlen.

vitorlashajo

Az örök változáshoz való alkalmazkodás képessége és fejlesztése egy olyan kötelességünk, mely a boldogságunk kulcsa. Persze ehhez az kell, hogy képesek legyünk, akarjunk és merjünk is változni. Mert változni azt jelenti, hogy valamit másképp fogunk gondolni,vagy csinálni mint ahogy eddig azt megszoktuk. Ez pedig egy rendkívül kemény feladat, mert manapság ezt nem tanítják az iskolákban, manapság épp az ellenkezője, a békés belenyugvása dolgok alakulásába a társadalmilag elfogadott viselkedés mód.

De csak amióta elkezdted olvasni ezt a bejegyzést változtál egy csomót. Például megismerted, vagy felidézted ezeket a gondolatokat amiket eddig olvastál, nőtt a hajad pár ezred mili-métert, és a szíved is dobbant vagy 10-15-öt. Vagyis ennyivel minden bizonnyal több lettél mint mikor ide kattintottál. Ha pedig bele gondolsz abba is, hogy a körülötted lévő világ is ugyan így változott alakult ennyi idő alatt, sőt a körülötted lévő emberek is,akkor talán számodra is nyilvánvaló, hogy mire elszakadsz ettől a kis gondolat és érzelem gombóctól ami ez a bejegyzés, egy teljesen más világba fogsz csöppenni, akár tetszik, akár nem.

Persze ez a változás nem biztos, hogy szemmel látható, hiszen talán minden ugyan ott van az íróasztalon, és a házak sem mozdultak, de a fákon és a füvön sem látod, hogy mennyivel lettek magasabbak. De néhány nap, hét, hónap év alatt feltűnhet, hogy a világ és te is változol.

Kétféle ember van. Az egyik megy előre és ő befolyásolja a változást. Már amennyit tud. Tanul, fejleszt, gyakorol, alakít, alakul. A másik pedig csak sodródik és létezik, próbál valahogy ellenni. Olyan mintha egy viharos tengeren lennénk különböző hajókban. Csak az elsőnek mondjuk egy motoros, jól kiegyensúlyozott biztonságos hajója van egy jól képzett, odaadó és hozzá értő legénységgel, a másik meg egy kis ladikban próbál egy evezővel, vagy sokszor anélkül ellenni… Persze a vihar nagyobb mindkettejüknél, de vajon melyik hajóval tudnád elkerülni a vihart, vagy ha kitör a vihar, akkor vajon melyik hajóval lenne nagyobb esélyed túlélni azt. Melyik hajóval tudsz eljutni valahová, és melyikkel várnád a jó szerencsét, hogy hátha valami szép szigeten dobnak partra a hullámok.

Szóval az életünk is ilyen és nem mindegy, hogy miként létezünk benne. Tudva azt, hogy mivel a tengeren vagyunk, bármikor kitörhet egy vihar. Vagy csak sodródhatunk is az árral.

A legjobb mikor felkészülünk a változásra és egyből alkalmazkodunk hozzá, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Csakhogy ez nem megy könnyen. Ezt a fajta gondolkodás módot el kell sajátítani, méghozzá úgy, hogy olyan emberekkel vesszük körbe magunkat akik el akarják ugyan így sajátítani ezt,vagy már el is sajátították.

Sokan kérdezik, hogy mostanában olyan ritkán írok, és ennek mi az oka. Vajon kiégtem? Vagy már nem akarom megváltani a világot, vagy segíteni az emberek életét? 

A válaszom nagyon egyszerű. De igen. Csak most már nem csak gép elől írom az okosságokat, hanem főként offline is tevékenykedem. Vagyis csoportos foglalkozásokat tartok, ahol személyesen testre, szellemre, lélekre szabva gyakoroljuk ezeket a dolgokat azokkal, akiknek van lehetősége eljönni ezekre a programokra.

Heti 3 Ninjutsu önvédelem edzést tartok:

http://ninjutsubudapest.com/ninjutsu_onvedelem_harcmuveszet_tanfolyam_budapesten/

Heti 2 Ninjutsu Női önvédelem tréninget:

http://ninjutsubudapest.com/noionvedelem/

Het 2 Ninjaszakkör foglalkozás van, ahol 5 éves kortól tanuljuk a gyerekekkel a harcművészet alapelvein keresztül az életet:

http://ninjutsubudapest.com/ninjutsu_gyerekeknek/

Heti 2 ZenDoin Tartásjavító és Gerincterápiás Jóga órám is van, ahová a gyógyulni vágyókat várom sok szeretettel:

https://www.facebook.com/OnfentartoZoldOkoBioHazatfalutTervezunk?ref=hl

Na meg persze még rengeteg mással is foglalkozom, ami valódi megvalósítás, nem csak elmélet, és talán nem egy, meg nem két embernek segíthet, hanem akár az egész bolygót megmenthetjük. Önfenntartó Öko Bioház Projekt…

Várlak sok szeretettel Téged is ezeken a programokon, ha olyan emberekkel szeretnél együtt lenni, akik nem csak sodródnak az élet viharos tengerén, hanem tudatosan megélik, megvalósítják önmagukat.

Higgy…

Az életben annyi mindent szeretnénk. Szeretnénk ha úgy lenne ahogy nekünk jó. Igazából úgy is lesz ahogy nekünk jó. Előbb vagy utóbb mindig teljesülnek az álmaink. De amikor épp álmodozunk akkor néha úgy néz ki, hogy pont az ellenkezője lesz annak amit szeretnénk. De nem szabad elveszteni a hitünket abban, hogy álmaink valóra fognak válni. Hiszen Isten valóra váltja minden álmunkat. Csak nem szabad a megtorpanásainkat csüggedéssel és feladással tetézni.

Az álmok azért vannak, hogy beteljesüljenek, de lehet egy gyerekkori álmunk, csak öreg korunkban válik valóra amikor már el is felejtjük. Vagy lehet akkor amikor nem is kéne, vagy már épp az ellenkezőjéről álmodunk. De az álmok mindig valóra válnak.

Az álmokért hálásnak kell lenni. Akkor is, ha valóra válnak és akkor is ha nem. Mert az álmok azok a kulcsok amik fogva tartanak bennünket ebben az anyagi világban. az álmaink a vágyaink, amiket meg kell élnünk. Mert ha feladjuk őket, akkor csak a vágy marad a szívben és örökké csak összetörve fogunk élni, mert legbelül csalódást fogunk érezni saját magunkkal szemben.

Persze nem rossz egy olyan értékrend szerint álmodni, ami összhangban van az Univerzummal, Istennel, vagy hívd akárhogy a legfelsőbbet. Mert ha nincs összhangban, akkor komoly sallert fogunk kapni visszahatásként. Viszont van amikor nem tudsz mit csinálni és ezeket is valóra kell váltanod, különben nem bírsz tovább létezni.

Egy mondás szerint “A legtöbb ember, már 25 éves korában meghal, de csak 75 évesen temetik el.” De nekünk nem kell ilyennek lennünk. Csak hinnünk kell az álmainkban és ki kell dolgoznunk, hogy miként fogjuk valóra váltani őket.

Mert a legrosszabb az mikor csak várjuk, hogy berepüljön a sült galamb a szánkba. Mert az álmokban nem elég hinni, hanem tenni is kell értük. Persze lehet sokkal egyszerűbb feladni a változásra való hajlamot, fejet hajtani valami vallás, szekta, filozófiai irányzat, vagy csak a család akarata előtt és azt csinálni amit mások normálisnak gondolnak. De ebben az esetben könnyen lehet, hogy észre sem vesszük amikor beteljesül az amit 5 évesen nagyon szerettünk volna.

Mert az álmokra emlékezni kell, az álmokért dolgozni kell, de legfőképp az álmokban hinni kell.

Higgy az álmaidban és történjen bármi az életben, ne engedd, hogy a hited kialudjon. Mert a hited benned van, azt nem veheti el senki tőled. Amíg tudsz gondolkodni, addig álmodni, és hinni is tudsz. Ezért az élethez az egyik legfontosabb dolog a hit…

Sok szerencsét és jó munkát kíván Neked az álmaid valóra vállásához a Horváth Ádám  Jóga és Ninjutsu oktató, a Harciszerzi. :)

, , ,

Hogyan juthatok el a csúcsra?

Az élet az egy nagyon érdekes játék.  Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól  azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

hegy, fuji, mountain

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Közben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé, vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

“Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszönhetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni  azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Oszd meg, ha tetszett, az ismerőseiddel is!

Nem kerül semmibe, és minél több ember kezd el így gondolkodni, annál szebb lesz a világ!

Sok szeretettel:

Horváth Ádám Jóga és Ninjutsu oktató, a harciszerzi

, , , ,