Menü

szeretet

Az új magyar himnusz, by Horváth Ádám

Az új Magyar Himnusz. Horváth Ádám
Meggyőződésem, hogy minimum új himnuszra van szüksége az Ősi Magyar nemzetünknek. Én ezt gondolnám szövegnek, dallamnak ritmusnak. Persze csak itthon dobtam össze telefonnal, sokkal többet is ki lehet hozni mind a szövegből mind a dalból. Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni, fog. De az az egy biztos, hogyha ezt játszanák le foci meccsek előtt, a mostani nyomorúságos hangulatot erőltető himnuszunk helyett, már jobban teljesíteni minden válogatottunk. :) Szóval szerettem volna valami pozitívat létrehozni, és ami már amúgy is benne van a nyelvünkben, ami a világ talán egyik legősibb nyelve:

Az új Magyar himnusz.

 

Még VÁRom az éjJEL végét
Még várOM a HAJnal fényét.
KutATOM már az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a szó az a magnak a FŐLdje
Hol a tant a mag ŐRzi örökre
Ott meg ŐRzöm a szívem mélyÉN
Oszt meg látOM a lelkem fényét

Ha meg ÉRtem a nyelvem népét
Ma meg ÉRzem az őseim lényét
Kik a szóban a szélben is élnek
Nagy MagyarOK csak így beszÉLNEK

Már nem FÉLek EGÉSZnek lenni
becsÜLETemmel sok jót meg tenni
Meg fogom a gyeplőt a kanTÁRT
Az ÉLetem szőrin ülöm már

Már látOM az éjJEL végét
Még VÁRom a HAJnal fényét.
KÚTatom még az ősi világot
Mit a lelkem hangja kiáltOTT

Hol a GONDolat gondOMat oldja
Hol a szerELEM a SZERetet hOLDja
Ha meg ÉRzem most a beszédem
Ma Meg értem, amit beszÉLEK

Ha a SZERvezet jól vezet engem
A FÉLelem nem lesz bennem
Így a FÉLből is nagy EGÉSZség lesz
Ez teljesÉG a vitézséghez

Meg vívom a nagy örök harcOM
Meg MERítem a JELenben ARCom
Hogy az igazság tisztÁRA mossa
Hogy a sorsOM ne másra ossza

Már látOM az éjJEL végét
Már látOM a HAJnal fényét.
KutATOM még az ősi vilÁGot
Mit a lelkem hangja KIÁLLTott

Mer az ŐSten TENni meg ADni
Hunokat most szívbe fogADni
Hol a hŐSök a csatÁRA készek
Ott zubog a MagyarOK vére

Meg ŐRzik a szerETET nyelvét
Meg ÉRzik a szerELEM ízét
Most már ezer év is elt-elt
Most már a Magyar nép felKEL

Le dobja MAGáról a gúnyát
Nem veszi fel másOK gúnyát
A Huna nemzet a MAGot ÖRzi
A mag a HÉJÁból ki fog TÖRni

Most TELJesen vége az éjnek
Már itt van a HAJnali ÉNek
Már látOM az ősi világOTT
Nem a szemmel, a szívvel látOK.

Használjátok egészséggel testvéreim!
Aki tud, meg írjon jobbat.. :)

Ha tetszik, oszd meg, had jusson el minél több emberhez.

Én így énekelem el:

, , , , , , , , , , , ,

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!

Média, Marketing, internet stb… mind-mind olyan szavak amiket hiába keresnénk az ősi írásokban, vagy elődeink tanításaiban, hiszen ezek a dolgok az itt és a most-ban léteznek csak. Hiába próbáltam a sok-sok ezer éves ősi írásokban megtalálni ezeket a fogalmakat, jelenségeket, vagy bármiféle magyarázatot adni, hogy mit és miként mondanak a régiek, a bölcsebbek, az állítólag nyugodtabbak ezekről a dolgokról. De semmit nem találtam.

Hogyan lépjem át a saját korlátaim? Avagy vesd le a láncaidat, de csak ésszel!
Ez pedig így van rendjén. Azért, mert itt és most van, és nem öt ezer évvel ezelőtt. Vagyis ránk vár a feladat, hogy megítéljük ezeket a dolgokat. Nincs tankönyv, nincs jól bevált tudás, hogy mi az ami működik, és mi az ami nem működik, illetve mi az ami fog működni, és mi az ami a jövő lesz majd. Hiába kérdeznénk azokat akik a régi korok emlékeit kutatják, hogy miként lássuk, éljük meg a mai kor technológiájának köszönhető szociális helyzetet, hiszen ők már rég nem élnek, vagy legalábbis nem emlékeznek rá, hogy sok-sok élettel ezelőtt ők voltak-e valakik, akik esetleg leírták azt a sok okosságot, ami akkor még annyira kézenfekvő és egyszerű volt.

(Zenei aláfestés a bejegyzéshez 2:45-nél kezdődik, de érdemes megnézni az elejétől, mert ez a fiú úgy izgul, hogy majdnem kiesik a mikrofon a kezéből.)

Azonban a technológia fejlődésével a világ bármely része karnyújtásnyira került mindannyiunktól. Hiszen repülőre ülve, egy fél nap alatt eljuthatunk a világ másik felére, de ha ehhez nincs kedvünk, akkor is van lehetőségünk, leülni a gép elé, ahol most ezeket a sorokat is olvasod, és a világ másik felén fenn maradt ősi dolgokat tanulmányozhatunk. Így gyakorolhatok én is egy Japán Ősi Harcművészetet, az alapvetően Indiához fűzhető Ősvallást, Európában Magyarként, a Hunok leszármazottjaként. Ami csodálatos ebben, hogy mindez ugyan így bárki számára elérhető, és mégsem az.

Elérhető, hiszen a youtuberól minden mozdulatot megtanulhat bárki, pdf-ben minden ősi írást megszerezhet magának bárki bármilyen témában. A Világ egyre több titka és csodája kerül föl az emberiség Globális tudatában, ahol összegyűjtjük mindazt a tudást ami fennmaradt az évezredek alatt. Mindenki azt tölthet le amit akar.

Amitől viszont mégsem érhető el minden tudás mindenki számára, az a személyes kapcsolat az eredeti forrással. Az eredeti forrás, pedig nem más mint maga Isten, aki a teremtés kezdetén a tudást is átadta, ami így száll alá mesterről tanítványra, generációról generációra. Viszont ez a tudás sok esetben, sok helyen elveszett, elveszik, elferdült, meghajlott, átszíneződött. Olyan mértékben, hogy emberek képesek akár megvetni, gyűlölni, és akár meg is ölni egymást miatta.

Sosem felejtem el azt az időszakát az életemnek, amikor a megszeppent vékony kis szerencsétlen fiúcska öntudatára kezdett ébredni. Egy általános iskolai kézilabda mérkőzésen történt, ahol jobb szélsőt játszottam. Teljesen átlagos játékos voltam, meccsenként 0,2 góllal. Egy tornán voltunk Tapolcán, és a döntőbe jutásért játszottunk. Nagyon gyatrán ment, és vesztésre álltunk. Amikor egyszer csak megéreztem a körülöttem lévő emberekből, hogy több vagyok náluk, illetve nem is ez a megfelelő kifejezés, hanem inkább az, hogy megéreztem az ő gátjaikat, gyengeségeiket, amik bennem is ugyan úgy jelen voltak, de úgy éreztem, hogy simán át tudom lépni ezeket a korlátokat.

Így is tettem. Kiszaladtam a védekezésből, odaléptem az emberemhez, és egyszerűen elvettem tőle a labdát, aztán végig vágtattam a pályán, és bevarrtam a kapujukba. Mindezt egymás után 3-szor, alig pár másodperccel az után, hogy középkezdést csináltak volna.

Aztán a negyediknél lerúgtak ésle kellett cserélni, mert nem tudtam járni rendesen. A torna tanárjuk mondta nekik, hogy kapjak egy bénítót, mert lenyomjuk őket, hiszen eddigre már felhoztam a meccset döntetlenre. Aztán a második félidőben már felébredt mind a két csapat, és nagyon jó kis meccs lett, ahol az utolsó másodpercekben egy gólt kellett volna dobnunk, hogy mi jussunk a döntőben, és meg is szereztem a labdát, és lett volna időm végig is vinni, és be is dobbtam volna simán, de valamiért lepasszoltam a sztárjátékosoknak, akiknek csak egy kapufára való karmájuk volt akkor és ott…

Nekem viszont rendkívül tanulságos volt az esemény, hiszen egészen addig nem tudtam, hogy milyen is önbizalommal telve és félelem nélkül létezni. Innentől tudatosan fejlesztettem ezt a képességemet.

A későbbiek folyamán amikor már ott hagytam a Papság gyakorlását persze át estem a ló túloldalára, és ez egészen odáig fajult, hogy egy cimborámmal Chipandale showkat csináltunk, és 2-3 évig rendszeresen jártam vele nőnapon, szülinapokra, leánybúcsúztatókra, főleg Ausztriába.

Nem mondom, hogy megbántam, hiszen akkor most nem lennék az aki vagyok, de pár év alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az a boldogság, amikor nekem sikongatnak a lányok, akikkel azt tehetek amit csak akarok.

Ezután szerzetesként ujjabb és további kihívások elé kerültem ennek a képességemnek a gyakorlásával és minden bizonnyal nem ott tartok már mint amikor elkezdtem, hiszen rengeteg kudarc után az ember legalább annyival tapasztaltabb, hogy mi az ami nem működik.

Viszont nagyon fontos, hogy mindenki a boldogságot keresi ebben a világban és az összes többiben is. A különbség az emberek között csupán annyi, hogy mi az amitől remélik ezt a boldogságot. És sajnos ennek a nevében még háborút is mernek indítani egymás ellen.

Az viszont biztos, hogy csak nagyon kevesen merjük megélni az álmainkat és megpróbálni természetes valósággá tenni. A rengeteg féle álmester és valamilyen Guru mind-mind megpróbálja nekünk modnani, hogy mitől leszünk majd boldogok. De igazából rajtunk kívül ezt senki sem tudhatja. És az olyan Guru, aki már tudja saját magáról, hogy ő kicsoda, és tud neked abban segíteni, hogy te is tisztában legyél önmagaddal, a magad valóságával, csak nagyon kevés van.

Sokan próbálják meg a saját boldogságukat ráerőltetni másokra, vagy meggyőzni bárkit, hogy miként legyenek boldogok. Az emberek pedig sokszor nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy kipróbálhassák a tanácsaikat. De a legtöbb esetben csak csalódás lesz az eredmény, és egy újabb tapasztalat, hogy miként nem lehet elérni a boldogságot.

A védikus Jógaszentírások egyébként azt mondják, hogy a lelki boldogság eleinte méregnek tűnik, és csak később válik boldogsággá, az anyagi dolgok pedig eleinte tűnnek boldogságnak, később viszont méreggé lesznek.

Vagyis nem az a fontos, hogy majd boldog leszek akkor, ha ez meg az lesz, vagy milyen jó volt, amikor ez meg az volt… hanem az a fontos, hogy az ittben és a mostban megtaláljuk a boldogságot.

Természetesen könnyű egy gyönyörű termékeny birtokon jóllakva a naplementében arról mélázni, hogy mi is a boldogság, meg milyen szép is a természet, de ugyan ez csak akkor tökéletes tudás és megvalósítás, ha a panelban lakva a betonon éhesen a hóban szélben is értjük, hogy ez is a természet, hiszen ugyan úgy a földből van, csak még össze lett keverve egy kis emberi találékonysággal.

Tehát nem a körülményeken múlik az, hogy boldog vagyok-e vagy nem,hanem a képességen, hogy boldog akarok-e lenni? A boldogság továbbra is egy döntés, nem pedig egy érzés. Vagyis én döntöm el, hogy örülök-e az esőnek, vagy szomorkodom miatta.

Az viszont biztos, hogy mások leszólásával, kritizálásával, fikázásával nem lehet előbbre jutni a boldogság útján. Az önmegvalósítás csak azon múlik, hogy meg merjük-e hozni életünk megfelelő pillanataiban azokat a döntéseket, amik a fejlődésünk következő lépcsőfokához kellenek.

Például itt volt most az Eurovíziós dalfesztivál, amit egy szakállas fiú nyert, aki női ruhába öltözött, azért mert egy piackutatás szerint a transzik körében a legnépszerűbb ez a vetélkedő. A felmérés és a számítás jól jött ki, hiszen ez egy verseny volt, és elérte a célját. Megtapasztalta azt, hogy milyen  a világhír.

A Magam részéről sokkal bravúrosabbnak tartom az ő sikerét, mint az enyémet, amikor egy szál tangában ugráltam zenére. Most így vissza tekintve a 20 éves bohóságomra azt mondom, hogy Koncsita legalább fel volt öltözve és úgy éljenezték meg.

Az biztos, hogy ettől a naptól kezdve nem lesz az az ember aki volt, mert megtapasztalt valami olyat amit eddig nem. Meg kellett hoznia egy döntést neki is, hogy bevállalja-e ezt, vagy nem. Aztán majd 20 év múlva, ha valaki emlékezni fog rá, akkor kiderül, hogy mit tanult belőle. Az biztos, hogy kap hideget és meleget is és nekünk a világnak is egy jó nagy fricska a győzelme, hiszen megmutatta, hogy bizony ez van, ez kell a népnek.

Írom mindezeket úgy, hogy a szomszédunkban meg háború van. de ha nem lenne 2014, nem lenne média, marketing, meg okos telefon, meg internet, akkor valószínűleg semmit sem hallottam volna az egészről, csak örültem volna annak, hogy egész nap esett az eső, mert egy régi Magyar mondás szerint”A májusi eső aranyat ér”.

Ilyen dolgokról lesz szó az Everness fesztiválon, ahol 5 előadást tartok 4 napon keresztül, és ahová várlak téged is sok szeretettel, és még 10% kedezményt is tudok neked szerezni, ha a kódomat használod a regisztrációnál!

, , ,

Fejlődni akarok, avagy a kristálytiszta vizű tó titka!

Szentimentális Spiritualizmus Vs. Kőkemény valóság

FEJLŐDNI AKAROK!
Hangzik el gyakran a mondat, vagy gondolat. Mióta fő tevékenységem nem a blog írás, vagyis az építő jellegű gondolatok rögzítése és szétküldése online formában, hanem az offline csoportos oktatás, gyakran találkozom ezzel a hangulattal, gondolattal kifejezéssel. Ami teljesen természetes és normális, hiszen az ember ezért megy el tanulni valahová. Az viszont, hogy miben és mennyit szeretnék fejlődni, az már korántsem olyan egyszerű, hiszen a különböző mélységek megértésének és megvalósításának, teljesen mindegy, hogy mit tanul az ember, komoly ára van…

Fejlődni  akarok, avagy a kristálytiszta vizű tó titka! Hangzik el gyakran a mondat, vagy gondolat. Mióta fő tevékenységem nem a blog írás, vagyis az építő jellegű gondolatok rögzítése és szétküldése online formában, hanem az offline csoportos oktatás, gyakran találkozom ezzel a hangulattal, gondolattal kifejezéssel. Ami teljesen természetes és normális, hiszen az ember ezért megy el tanulni valahová. Az viszont, hogy miben és mennyit szeretnék fejlődni, az már korántsem olyan egyszerű, hiszen a különböző mélységek megértésének és megvalósításának, teljesen mindegy, hogy mit tanul az ember, komoly ára van…

Miután kiveséztük magának a fejlődés szónak a jelentését az ősmagyar vonatkozásban, valamint írtam már a kitartásról is, itt az ideje, hogy egy kicsit foglalkozzunk a pszichológiájával is.

Mivel bár egyesek szerint nem most vagyok a csúcson, a lelki önmegvalósítás útját járom, ezen keresztül szeretném bemutatni mégis a fejlődés és fejlődni akarás útját, mivel ezen keresztül könnyebben megérthető, ha valaki a táncban, a Jógában, a harcművészetben, főzésben, akármiben szeretne fejlődni.

Ki a mestered?

Szóval kinézel a neten egy tanfolyamot, amit már régóta szerettél volna, és elmész. Jó esetben egy megélhetési  oktatóval találkozhatsz, aki nem egy két hétvégés oktatói tanfolyamon vált a mesterévé annak amit tanít, hanem legalább 10 éve foglalkozik már vele. Aki még nem csinál valamit 10 éve, az általában bár biztos tud újat mondani egy dologgal kapcsolatban, de nem fogja tudni mindent elsöprő mélységeiben megtanítani neked amit szeretnél.

Tételezzük fel, hogy amit tanulni szeretnénk, azt nem azért kezdtük el tanulni, mert jó a marketingje, az összes barink, vagy barinőnk ezt csinálja, hanem valóban úgy érezzük mi magunk legbelül, hogy nekünk erre most szükségünk van. Aztán tételezzük még fel azt is, hogy egy jó oktatót találunk, aki valóban olyan mélységeiben adja át azt amit tanulni szeretnénk, amilyenben nekünk arra szükségünk van.

Itt fontos lenne megjegyeznünk, hogy egy jó oktató, nem a tapsunkra, a csodálatunkra vágyik, és nem elkápráztatni akar bennünket, illetve azokat akik tanulnak tőle, hanem bár néha villanthat a szintjéből, hiszen arra azért szükség van, a tevékenysége főként arról szól velünk kapcsolatban, hogy segít minket fellépni a következő lépcsőre. Tehát nem azt élvezi, hogy próbáljuk tőle megtanulni a 10. lépcsőn lévő dolgokat, de sehogy nem akar menni, hiszen még előtte kilenc másikra kéne rálépnünk, hogy utána majd szilárdan állhassunk azon a bizonyos 10.-en.

Induljunk  el az Úton!

Elkezdjük hát akkor a tanulást és a fejlődést és a gyakorlást. Az első pár hétben hónapban, valami kirobbanóan jól érezzük magunkat, és csak isszuk a hallottakat, gyakoroljuk otthon is, mesélünk róla a barátainknak. Végtelen nyugalmat érzünk, alig várjuk a következő órát, kiegyensúlyozottak leszünk, megnő az önbizalmunk, és úgy érezzük, hogy megtaláltuk azt amit hátralévő életünkben gyakorolni szeretnénk, és megtaláltuk azokat az új embereket, akikkel ezt csinálni szeretnénk.

Lelkünk Kristálytiszta vizű tava.

Tulajdon képpen teljesen mindegy, hogy mit kezdünk el tanulni, hiszen az elején végtelen alázattal, nyitottsággal fordulunk az a dolog felé, és ez a fajta tudatosság segít, hogy lelkünk Kristálytiszta vizű tava lenyugodjon.

Olyan nyugalom és elégedettség lesz rajtunk úrrá, mintha egy gyönyörű völgybe ülnénk le egy tó partjára, ami tulajdon képpen bennünk rejlik. A tanítások az új emberek, és élmények következtében virágok kezdenek el nőni a tó partján, és mindenféle csodálatos énekes madarak költöznek a hatalmas lugasokba, rózsaszín felhők úsznak a tó felett az égen és minden annyira passzentos, és gyönyörű lesz, hogy joggal gondolhatjuk, hogy megtaláltuk a boldogsághoz vezető utat.

Aztán ahogy haladunk az úton, egyre jobban megismerjük önmagunkat, a mesterünket, és a társainkat akikkel együtt tanulunk. Mert hát ugye ez elkerülhetetlen része minden útnak, ha tanulni szeretnénk. Van aki szimpatikus lesz, meg van aki nem annyira, és hirtelen elcsitul a madárdal a szeretet völgyében, a rózsaszín felhők is beszürkülnek, és a tóban aminek előtte leláttunk az aljára, felkavarodik a mocsok. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy ahol eddig tök jó volt minden, ahol eddig boldogok voltunk, aminek eddig annyira különlegesen jó íze volt, az most épp az ellenkezője lett, és tulajdon képpen már ez talán minden szenvedésünk forrása.

Persze ennyire szélsőséges helyzetig csak kevesen mernek elmenni, a legtöbb ember a legtöbb dolgot már az első 2-3 hét, vagy hónap után feladja, amikor az első szürke felhők megjelennek…

Mert mi is történik valójában? Avagy a tökéletesség minden úton elérhető!

Ahogy az új tudás az új emberek virágokkal töltik meg létezésünk völgyét, ahol lelkünk Kristálytiszta vizű tava húzódik, ugyan így ezek az emberek és az oktató segít nekünk, hogy szintet is tudjunk lépni. Vagyis bár eleinte mindig megnyugszunk és leülepedik a tó fenekére minden, azért csak ott lesz benne, az alján. Tehát az új tudástól és az új barátoktól megnyugszik egy kicsit lelkünk, amitől kinőnek a virágok, rózsaszínek lesznek a felhők, meg csiripelni kezdenek a madarak, na meg persze elkezdünk l látni a tó fenekére, hiszen minden útnak ez a lényege, hogy lelkünk legmélyébe betekintést nyerjünk.

De általában mikor belenézünk a tóba, akkor meglátjuk mindazt a sok szemetet amit az életünk, és előző életeink során beleszórtunk. Megpillantjuk a Kéjt, Dühöt, Mohóságot, Illúziót, Büszkeséget, Irigységet, és szembesülünk vele, hogy hát ezek bizony itt vannak a lelkünk legmélyén, és hát nem volna rossz megszabadulni tőlük. Mert tudjuk, hogy ezek mind-mind időzített bombák, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy különböző élethelyzetekben ezek mind a felszínre jönnek, és felkavarják az egész tavunkat. Persze leülünk meditálni, meg elmegyünk a következő foglalkozásra is, ahol lenyugszik ismét minden, de már nem annyira, mint amennyire a legelején.

Hiszen elkezdjük látni a mester hibáit, és a körülöttünk lévő társaink hibáit is, és már inkább azon gondolkodunk, hogy vajon biztos jó helyen vagyunk-e és vajon biztos itt kell ezektől az emberektől tanulnunk?

De a helyzet az, hogy mindazt amit a tó fenekén látunk, vagyis a saját rossz tulajdonságainkat elkezdjük látni a tó tükrén keresztül másokban, és általában felerősítve. Magyarul ezt úgy mondják, hogy más szemében a szálkát, de a magáéban a gerendát sem veszi észre.

Aztán ha egy kicsit spirituális hangulatban vagyunk, akkor megpróbáljuk ezeket a „problémás”-nak nevezett szituációkat kezelni a saját képességeinknek megfelelően, vagy ha igazán gyengék vagyunk, és csak azért megyünk mindenhová, hogy kapjunk, és nem azért, hogy valóban  fejlődjünk, akkor elmenekülünk, vagyis egyszerűen nem megyünk többet. Tulajdon képpen feladjuk.

A Tó tisztítása.

Pedig tulajdon képpen éppen az kezdett el történni, amiért oda mentünk, hiszen másokon keresztül mások tükrében kaptunk lehetőséget a saját hibáink felismerésére. Sőt ezeken a különböző szituációkon keresztül van lehetőségünk a szeretet és a megbocsájtás és a türelem  gyakorlására, és tulajdon képpen a másokban látott hibákon való felülkerekedésen keresztül a saját kis tavunkból kezdjük el lapátolni kifele a trutyit. Ez a trutyi, pedig nem más, mint a Kéj, düh, mohóság, illúzió, büszkeség, irigység. Na persze ez a munka cseppet sem könnyű, és cseppet sem egyszerű. Sőt ezek a dolgok rendkívül undorítóak és gusztustalanok, és amikor elkezdjük őket lapátolni kifelé, akkor a gyönyörű kis völgyünkből gyakran költöznek el az énekes madarak, hatalmas vihar is kitör a sokszor eddigre már fekete felhőkből.  Virágillat helyett ocsmány bűz lesz, és ha nem voltunk felkészülve arra, vagy nem álltunk készen, vagy esetleg nem gondoltuk tényleg komolyan, hogy fejlődni szeretnénk, akkor könnyen gondolhatjuk azt, hogy bizony nem azt csináljuk, amiért jöttünk.

Hiszen mi szerettünk volna lelkünk Kristálytiszta vizű tavának partján madárdal és virágillatban rózsaszín felhők között meditálni. Erre most egy tomboló vihar kellős közepén oltári bűzben egy trutyitól kavargó tóban állunk és lapátolunk…

Nem érzem, hogy fejlődnék…

Néha hallom emberektől, vagy csak egyszerűen látom rajtuk, hogy úgy érzik, hogy nem érzik, hogy fejlődnének miközben gyakorolnak valamit, amiben szeretnének egyre jobbak és egyre ügyesebbek lenni. Ilyenkor általában. Sőt gyakran tehetséges emberek érzik úgy, hogy az addigi folytonos fejlődésük egyszer csak megtorpant és elkezdett visszafelé haladni.

És igen, ez a helyzet. A legtöbb ember itt adja fel általában. Mert ez az a viharban bűzben koszban lapátolós rész. A biblia erre csak azt mondja, hogy ez a Gyehenna tüze, vagyis ez a megpróbáltatások ideje. Ez az a tisztító tűz, amin át kell menni mindenkinek, ráadásul nem is csak egyszer, hanem minden úton időről-időre, mondhatni minden újabb szint előtt, hogy tovább léphessen, és egyszer csak olyanná válhasson a tó amilyennek először láttuk, csak most már valóban Kristálytiszta lesz, és nem csak annak látszó.

Néha ahhoz, hogy előbbre jussunk, hátra fele kell menni.

Például, ha elérünk egy szakadékhoz, akkor lehet néhány hátralépéssel elég helyre teszünk szert, hogy nekifussunk, és átugorjunk. Vagy lehet, találunk egy kis csapást, amin simán le tudunk mászni, és a másik oldalon fel. Ilyenkor persze úgy érezhetjük, hogy nem fejlődünk, de igazából ilyenkor fejlődünk igazából, illetve itt jutunk el arra a szintre, ahová következő lépésként el kell jutnunk. Mert egy út, az nem egyenesen megy előre. Az csak a mesében van, és egy egy dimenziós robot látásmódja. Ha fejlődni szeretnénk, tovább kell lépnünk, és az lehet, hogy hátra fele van, és ha az sem segít, akkor oldalra. Mihelyst megtesszük az első lépést oldalra, abban a pillanatban 2 dimenzióban járjuk az utunkat. És innen már csak egy következő lépés, hogy megtanuljunk ne síkban, hanem mélységekben és magasságokban is gondolkodni, vagyis tovább lépni a 3D felé, ahol könnyen megérthetjük, hogy mi vagyunk ennek a gömbnek a közepe és már bennünk van minden. Hiszen a Lélek, örök, tudással és boldogsággal teli, vagyis mindig és mindent tud. Csak ha azonosítjuk magunkat a körülményekkel, akkor ezek elfedik előlünk a valóságot.

Mert mindennel szeretünk foglalkozni, csak a saját rossz tulajdonságainkkal nem. Mert mindenkiben szeretjük meglátni a hibákat, de azt elfelejtjük, hogy erre azért van lehetőségünk, mert ugyan az bennünk sokkal nagyobb mértékben van jelen. Minél jobban kibillent bennünket a lelki harmóniánkból valakinek valamilyen rossz tulajdonsága, annál inkább tudhatjuk, hogy az bizony főleg a saját tavunk legmélyén lapuló trutyi, amit ezen a kapcsolaton és szituáción keresztül van lehetőségünk elkezdeni kilapátolni.

Ilyen szituáció sokféle lehet. Például teljesen mindegy mit tanulsz, ha közben igazából a fiúkat, meg a lányokat nézed az órán, vagy nem a lényege érdekel a dolognak, vagyis az, hogy megvalósítsd, hanem az, hogy elvégezd és meglegyen róla a papírod, vagy azért kezdesz el járni, mert végre valahol megbecsülnek és tisztelnek de legalább nem aláznak meg folytonosan… Rengeteg olyan dolog van ami ott lapul a tó fenekén, és ezeknek a lapuló motivációnkra igen csak nagy hatással lévő dolgoknak a fényében járni egy utat, az nagyon veszélyes, és főleg nagyon veszélyes egy olyan embertől tanulni bármit is, aki nem szabadult meg a tó fenekén lévő trutymó nagy részétől, vagy legalábbis nem törekszik rá…

Jó lapátolást kíván Neked a Harciszerzi!

, , ,

Ki az igazi barát?

barátok. :)

Annak idején, mikor rájöttem 23 évesen, hogy az éjszakában tett ámokfutásom és az azzal való életem valószínűleg rövid időn belül a halálomat fogja okozni, vagy legalábbis semmiképpen nem fog abban segíteni, hogy normális, tisztességes életet éljek, megérett bennem a döntés, hogy változtatnom kell…

Persze sokáig vajúdtam, hogy mit, meg hogy változtassak, mert nem volt más alternatívám nagyon, hogy mit is csináljak azok a dolgok helyett, amit addig, csak az volt biztos, hogy azt többet nem, mert erőszaknak éreztem mind a testem mind a lelkem ellen. Néha persze ezt el tudtam felejteni, egy-egy mámoros éjszakán, egy „jó” társaságban, de az éj gyorsan elmúlt és én újra ott voltam egyedül és azon gondolkodtam, hogy vajon jó-e ez így…

A szem a lélek tükre

Hiába adunk meg minden a testnek, mert a test igazából nem mi vagyunk. Mi magunk mindannyian lelkek vagyunk, mint olyanok Isten parányi szerves részei. A testünk, csak a lelkünk vágyainak, a lelkünk szépségének a megnyilvánulása. A szem pedig a lélek tükre. Innentől fogva pedig minden ember gyönyörű (lehetne), hiszen mindenkinek szép szeme van, ha a maga mélységébe bele merünk nézni. Mivel a szemen keresztül a lelket láthatjuk, ugye, ami Isten parányi szerves része, így van lehetőségünk mindenkiben meglátni az Istenit.

A test pedig a vágyaink tükre

Na de a test sokkal többet elárul egy ember jelenlegi helyzetéről, mint a szeme. A szem mindig azt mutatja, hogy milyen lehetne valaki, a test pedig azt, hogy milyen most valójában. Ha valaki például Istentelen életet él, vagyis élete központjában a saját önzősége áll, akkor annak vannak testi tünetei. Mert ha valaki jókat zabálni szeret, akkor elhízik, ha valaki drogozik, eldeformálódik, ha valaki a szexuális életben merül el, akkor megöregszik. Stb. Van egy csomó ilyen, hiszen a testünk nem arra van, hogy korlátlanul élvezzük és az érzékek utasításának eleget téve igyekezzünk minden felmerülő vágynak eleget tenni.

A szépség, ami belülről fakad

A valódi szépség belülről jön a lélektől, hiszen az Isteni lélek szikra eredeti természete az is, gyönyörű, hiszen minden, ami Istenhez kapcsolódik az gyönyörű. Mikor valami elveszíti a kapcsolatát Istennel, akkor az elveszíti a szépségét. Itt szeretnék különbséget tenni a szépség és a kívánatosság között, amit férfiként úgy sikerült definiálnom, hogy mikor ránézek egy nőre, és azt érzem, hogy hú de nagyon ráugranék, akkor az nem szépség, hanem csak kéj, ami a nőből árad. Viszont amikor ránézek, és csak le vagyok hengerezve és csak csodálom, és még egy ujjal se mernék hozzányúlni, annyira tiszteletreméltó és mégis vonzó, akkor az szépség. Az egyik tulajdonság a másokban való nemi vágyak felkeltéséből fakad, a másik pedig a tiszta erkölcsös életből.

Ezért mondják, hogy az erényes ember, csak úgy ragyog. Mert ha erényesen él, akkor ezek a kincsei kiülnek az arcára, és megváltozik az egész kisugárzása, amitől másképp lesz vonzó az emberek számára, mint például egy prostituált, akit bárki láthat meztelenül, ha megfizeti az árát. (És itt nem leszólom a prostitúciót, hiszen az is a világ része, csak hát azt gondolom, hogy mindenki tud választani az életében, hogy mivel keresse a kenyerét. Mert vannak olyanok, akik tudnának mást is csinálni, meg vannak olyanok is, akik bele vannak kényszerülve egy ilyen helyzetbe.)

Ki az igazi barát

Na de visszatérve a barátsághoz, sokszor gondolunk embereket a barátainknak azért, mert azt gondoljuk, hogy jók velünk és azt mondják, amit hallani szeretnénk. Nekem életem egyik legnagyobb tanulsága volt mikor szerzetesnek álltam és azokból az időkből a sok százból összesen 2 barátom maradt meg, akikkel azóta is és közben is végig, rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Nem mondták azt, hogy ha ezentúl nem drogozol és erkölcstelenkedsz velünk, akkor nem lehetsz a barátunk, hanem eljöttek meglátogatni, mert kíváncsiak voltak az új életemre. Sokat beszélgettünk és tiszteletben tartották azt, hogy megváltoztam és örültek neki, hogy örülök annak, hogy más lettem, mint előtte. Sőt azóta bizonyos dolgokban ők is megváltoztak, talán ennek hatására. De ha nem sokat, akkor is örülök, hogy az ő életükben olyan folt vagyok, ami a jó irányba viszi őket, nem pedig a másikba.

Természetesen a többi ismerősöm sem mert nekem ilyet mondani, hogy ha nem iszok velük akkor nem leszünk cimbik, mert az azért elég durva lett volna. De mivel nem volt közös témánk, hiszen az életünk két különböző irányba ment, így szépen elkoptak, úgy ahogy az kell… Néha még hiányoztak az átmulatott éjszakák, meg nagy röhögések, de végül lettek új barátaim, akikkel szintén nagyokat tudunk röhögni, esetleg még az éjszakát is átmulatjuk, persze egész másképp, mint akkoriban. Viszont nagyon fontos, hogy velük egy az irány, egy a cél, és ezért tudjuk egymást segíteni az úton, hogy előre haladjunk mindannyian, ahelyett, hogy az út mellett ücsörögnénk egy kocsmában, vagy Night Clubban bedrogozva a nyelvünket csorgatva  a valódi boldogság után.

Ezenkívül egy igazi barát szeret annyira, hogy megmondja, ha rossz úton jársz szerinte, vagy hibáztál. És itt fontos megtudni, hogy ő most akkor annak a fényében beszél-e, hogy együtt haladjatok a kitűzött cél felé, vagy megállt és nem akarja, hogy több legyél nála. :) Ehhez már saját, benső bölcsességre van szükségünk…

Mert a boldogság nem a cél, hanem az út.

Az, hogy tapasztalom a saját változásomat. És hiába szólnak utánam, vagy küldenek levelet, hogy milyen jó volt a kocsmában, én megyek tovább, mert tudom, hogy annyi sok mindent nem ismerek még a világból, amiket ha csak ott drogozgatok, meg iszogatok velük, soha nem is láthatok meg tiszta józan fejjel.

Éppen ezért mondom, hogy őszintén vizsgáld meg, hogy min alapszanak a barátságaid, kivel, hogyan és miért, mert a legtöbb kapcsolat manapság arról szól, hogy legyünk együtt ugyanolyan nyomorult szerencsétlen emberek és akkor együtt szenvedjünk, vagy üssük el az időt.

Mert ezek a barátságok nem teszik elégedetté a lelket. Mert a lélek azért van ebben a világban, hogy helyreállítsa eredeti szeretetteljes kapcsolatát Istennel. Ha nem ezen az úton járunk, akkor örökkön örökké csalódnunk kell az úgynevezett földi kapcsolatainkban. És a legnagyobb döbbenet akkor lesz, mikor eljön a halál és rájövünk, hogy elvesztegettük az életünket ezekre az emberekre, akik nem akartak jönni, hanem csak el akarták vesztegetni az életüket mások, avagy épp a mi társaságunkban.

Kedvenc Sensim egyszer ezt mondta:

“A kudarc nem létezik. A kudarcot a szüleid találták ki, akik büszkék akartak lenni rád, meg a barátaid, akik nem akarták, hogy több legyél náluk”

Időközben rájöttem, hogy azok, akik nem akarják, hogy több legyél náluk, azok nem is a barátaink. Ők csak amolyan leküzdendő akadályok az életben, akiken át kell lépni. Ha veszik a lapot, akkor lépnek és változnak ők is, ha nem, akkor sajnos ez van. De az élet megy tovább…

Mindenki a saját fejlődéséért felelős. Senki nem fog más helyett fejlődni, ezért mindenkinek magának kell megválogatnia a társaságot, hogy kik azok, akiktől több tud lenni, és akik tőle is többé válnak. De ha ez nem egy kétoldalú dolog, akkor az nem barátság, hanem csak kihasználás…

Kívánom Neked, hogy megtaláld azokat az embereket az életedben, akik segítenek téged az utadon, és akiktől megismerheted legbensőbb önmagad, a lelket aki Te vagy valójában, ott legbelül…

, , ,

Az én imám.

Drága Jó Istenke!

Köszönöm neked, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy imádkozhatok hozzád. Köszönöm, hogy szeretsz engem és minden más élőlényt is. Ez nagyon megnyugtató nekem, amikor olyan leckéket adsz fel amiket nehezen tanulok meg. Köszönöm neked, a fákat, a virágokat, a madarakat.

Hála telt szívvel mondok köszönetet Neked az elmúlt 32 évért, és hogy úgy érzem eddigi életem minden egyes perce előre vitt és talán nem tudnám azt mondani semelyik jelentre sem amit te a legnagyobb rendező rendeztél életem filmjében, hogy haszontalan, vagy kihagyható lett volna.

ima nepálban

Köszönöm neked a barátaimat, akik mellettem állnak, legyek bármekkora paraszt, vagy bunkó velük, vagy másokkal, mert tudják, hogy legbelül szeretem őket és igazából jót akarok, nem csak nekik, hanem az egész emberiségnek. Köszönöm, hogy adsz nekem ilyen embereket, akik nélkül az élet sivár és kihalt lenne. Persze tudom azt is, hogy egy nap mindannyiunkért el jön a halál, de köszönöm, hogy ha nekem lesz lehetőségem tovább élni, akkor olyan történeteket mesélhetek majd róluk, ami okulására és épülésére válik a hallgatóságnak. Remélem az én történeteim is ilyenek lesznek, ha majd egyszer nem leszek és tábortűz mellet jutok eszükbe, ahol az ember olyan dolgokról mesél amik megérintették a szívet.

Köszönöm neked, hogy ezek a barátaim sokféle arcodat és nevedet ismerik, és köszönöm, hogy egyikük sem vállt az ellenségemmé ettől, sőt együtt tudunk beszélni rólad, a mi közös ismerősünkről, úgy, hogy közben mi magunk is többek és többek leszünk csak azáltal, hogy Rólad hallunk, Rád gondolunk.

Köszönöm neked a Kis Fekete Gyémánt Hercegnőmet, akin keresztül megtanítottál a megbocsájtás legnagyobb leckéjére, amin keresztül megismerhettem a szeretet olyan régióit, amiket soha nem is gondoltam, hogy léteznek.

Köszönöm neked, hogy ép és egészséges vagyok, és nem kell nélkülöznöm sem, mint a földön élő más embereknek. Köszönöm, hogy adtad nekem ezt a sok képességet, hogy jég hátán is megéljek, meg köszönöm azt is, hogy most, hogy már tudod, hogy a jég hátán is megélek, nem küldesz a jég hátára. Bár ha akarod bármikor megteheted, hiszen Te vagy Isten és ha úgy látod jónak, hogy erre van szükségem, úgy is meg fogod tenni. De tudom, hogy ennem akkor is fogsz adni, még ha esetleg hiányozna egy két dolog a mostani életemből.

Nagyon köszönöm neked, hogy annyi sok különleges embert küldtél a Dojoba, akikkel együtt edzhetek, és akikből talán igazi harcos válik, ha elég sokat imádkoznak hozzád kitartásért és át tudnak lépni azokon a kapukon amit az ezen az úton járóknak rendeztél be.

Köszönöm neked, hogy vagy, hogy létezel, hogy beszélsz hozzám, másokon keresztül, hogy simogatsz a széllel, hogy könnyeiddel áztatsz mikor esőt küldesz, hogy napfénnyel cirógatod arcomat, hogy ne csüggedjek el mikor fejem le hajtanám, mert szembesülök saját gyarlóságommal. Hálásan köszönöm, hogy imádkozhatok hozzád, hogy beszélhetek Veled és hálás vagyok azért, hogy tudom, hogy hallod, még ha kései órán szólok is. Hiszen téren és időn túl vagy, itt a kis szívemben, és csak mosolyogva nézed, ahogy táncot járnak a különféle démonok odabent, és mégsem hagysz el engem, hanem megőrzöl magadnak, mert tudod, hogy igazából téged kereslek mindenben. Minden szóban, minden dalban, minden lépéssel hozzád vágyok, mint ahogy mindenki más is.

Igazából minden jó, minden rendben van és általában tudom is látni, így nem is kérnék tőled, csak egy dolgot.

Kérlek add meg nekem az intelligenciát, hogy megértsem mi a vágyad velem kapcsolatban, és eszközzé válhassak a kezedben. Olyanná amilyenné csak szeretnéd…

Sok szerikével a te Ádid, akinek annyi nevet küldtél már, meg annyi tanítót, hogy nem is tudja hogy a fenébe írjon alá Neked egy efféle levelet, vagy imát.

Szóval mindörökké pusszantás á

Te miért vagy hálás?

, , , , ,

Üdvözlöm! Ön a Kali-Yugában létezik éppen, a hazugságok és álszentség korában.

Bár a 2012-es világvégét túléltük, ez csak azt jelentheti, hogy a Kali-Yuga, a hazugságok, veszekedések és álszentségek kora dübörög tovább gőzerővel. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy miként érjük el, hogy a mi életünkre ezek a dolgok ne legyenek hatással.

Mijen korban élünk, mi jellemző erre a korra?

A Védikus írások azt mondják, hogy a kor neve amiben éppen élünk, a Kali-Yuga. Egyszerű szabad fordításban a bűn kora. Kali a korszak uralkodója tulajdon képpen nem más mint a Sátán, ördög, maga  a gonosz. De ezt a korszakot nevezik úgy is, hogy a hazugságok és az álszentség kora, vagy a veszekedések és civakodások kora. Az a kor amikor nincs egyet értés az emberek között és bármilyen apróságon képesek összeveszni, vagy megharagudni másokra.

Itt pedig el is érkeztünk oda, hogy edig semmi újat nem mondtam, hiszen ha figyeljük az életünket akkor láthatjuk a környezetünkben, a családunkban, barátainkon, vagy csak saját magunkon, hogy igen, tényleg így történik.

Mikor kezdődött, meddig fog tartani a Kali-Yuga?

Itt egy jó és rossz hírrel kell szolgálnom. Mert az igazság az, hogy habár az összes kor közül (összesen 4 van) ez az utolsó, ez a legrövidebb, így is jóval hosszabb minthogy megélhetnénk a végét. Valamivel több mint 5000 esztendővel ezelőtt kezdődött, és még valamivel több mint 427 000 éven át fog tartani.

Ezt természetesen nehéz megemészteni és feldolgozni, ha most találkozunk először az információval és mindent elhittünk amit az iskolában mondtak történelem meg földrajz órán, vagy mondjuk hittanosok voltunk éppen. Na de nekem nem is célom bárkinek a meggyőzése. Egészen egyszerűen azt az értékrendet amit 30 évnyi keresés, rengeteg csalódás, megtörés, elpusztítás, de mindig újra és újra talpra állás után az életemben követendőnek tartok szeretném megmutatni. Mert tapasztalom, hogy működik.

És ez a látásmód szerint teljesen felesleges azon agyalni, hogy mikor kezdődött, vagy mikor fog véget érni, hiszen a világ vége az ugye azt jelenti, hogy meg fogunk halni. És ez mint az élet vele járója, bármikor bekövetkezhet bármelyikünkkel. És ha én mondjuk meghalok miután fellőttem ezt az írást a netre, vagy te halsz meg miután elolvastad, akkor nekünk akkor jön el a világ vége. A világ vége bármelyik pillanatban bekövetkezhet bármelyikünk számára.

És itt most mindegy, hogy hiszünk-e Istenben vagy nem, elfogadjuk-e a tanácsait az életünkre vonatkozólag vagy nem, vannak törvények amik ellen nem tehetünk, mert ezek a teremtő törvényei és attól, hogy valaki azt mondja nincs Isten szerinte, attól még létezni fognak. Születés, betegség, öregség halál, mindannyinkat utol ér akár tetszik akár nem.

De vannak sokkal egyszerűbb és kézzelfoghatóbb törvények is, amiket akár most azonnal le tudsz ellenőrizni, ha nehezedre esne elfogadni ezt, mint például, ha felugrunk akkor vissza fogunk esni, és bármit dobunk fel bármilyen magasra, az is mind vissza fog hullani a földre.

Nem is fejtegetném tovább azt, hogy miért érdemes elfogadnunk Isten létezését és megtudnunk, hogy akkor ki is Ő valójában és kik vagyunk akkor mi, ha Ő az Ami és Aki. A lényeg az, hogy a világ végét Isten hozza el mindannyiunk számára és akkor amikor Ő akarja. És azért mert hallhatatlan lelkünknek nem ez az igazi otthona amit magunkénak, vagy önmagunknak gondolunk épp most ebben a pillanatban.

Hiszen mindannyian Isten parányi szerves részei vagyunk, három tulajdonsággal: Mindent tudunk, Mindig boldogságot tapasztalunk, és mindezt örökkön örökké.

Na de akkor miért szenvedünk, ha mi lelkek vagyunk és örök boldogságban van részünk?

Mert igazából nem szenvedünk, csak azt gondoljuk, hogy szenvedünk. Mivel jelenlegi börtönünket ezt a testet gondoljuk tévesen önmagunknak, ezért azok a dolgok amik ebben a világban hatnak ránk, illetve hatnak erre a testre, azt mind önmagunknak gondoljuk és az értékrendünk szerint ahogy szocializálódtunk, jónak vagy rossznak gondoljuk…

Amíg nem sikerül fölé emelkednünk ennek a téves felfogásnak és megvalósítani lelki önvalónkat, addig pedig mindig fogjuk tapasztalni a kettősségek váltakozásából származó gyötrelmeket. Ez a test nem más mint egy gép amivel tapasztalhatjuk mi a halhatatlan lelkek, a kettősségek örök váltakozását. Sötét-Világos, fiú-lány, hideg-meleg, boldogság-szenvedés, jó-rossz stb…

Mi Kalinak a Sátánnak ennek a kornak az uralkodójának a fő módszere?

Sátán a legkedvesebb személy és a legjobb fej aki létezik. Ősi nevén Kali az az élőlény aki mindig támogat bennünket céljainkban és soha semmiben nem akar meg akadályozni bennünket. Ez az Ő módszere. De ez Isten módszere is. ezért teremtette ezt a világot nekünk, hogy ha akarunk, akkor hallgathassunk a Sátánra. A Sátán pedig nem egy ember aki elénk fog állni és azt mondja, hogy Ő a Sátán (persze ilyen is van) hanem ő az aki mindig más embereken keresztül fog megkísérteni bennünket a gyengeségeinken keresztül.

Ez ennek a korszaknak a lényege és a Sátánnak a legfőbb módszere a megosztás. Oszd meg és uralkodj ha így jobban érthető. Vagyis Kalinak a legfőbb eszköze az, hogy a barátok, szerelmek, családok, országok, népek ne legyenek együtt… Mert az egységek ellen nem tud semmit csinálni, hiszen ahol a szeretet össze tart egy családot, egy baráti társaságot, egy országot, vagy egy népet, ott mindig meg tudják beszélni a problémákat.

Sátán úgy intézi a dolgokat, hogy ő tűnjön a legjobb fejnek és úgy látszódjon hogy ő neked akar jót, de igazából neki az az érdeke, hogy ne legyél azokkal akiket szeretsz.

És így kezdődik minden civakodás, minden veszekedés, minden probléma, minden háború. Keres egy jó okot amiért el hagyod, vagy megbántod azokat akiket szeretsz, vagy azok bántanak meg téged.

Miért és hogyan történik a sok veszekedés?

Az, hogy most Kali-Yuga van, azt jelenti, hogy mindent félre fogunk érteni, vagy mások fogják félre érteni a mi mondandónkat viselkedésünket reakcióinkat. Ez egy ugyan olyan törvény, mint a gravitáció. Akár tetszik, akár nem tetszik ez van és innen indulunk most éppen.

És mivel általában nem győztük le a szívünkben a büszkeséget, mely a félelmeinkből táplálkozik, hogy lenni akarunk valaki és meg akarjuk mutatni azt, hogy velünk aztán így nem lehet, meg nekünk aztán ezt nehogy már valaki megmondja. Így a büszkeségünkön keresztül mely abból a félelemből táplálkozik, hogy nem lesz jó nekünk, mert nem hiszünk abban, hogy Isten úgy rakta nekünk össze a világot, hogy minden jó lesz, azt gondoljuk, hogy tennünk kell valamit. Meg kell mondanunk a véleményünket, a vélt igazságunkat…

Mivel mindenki így érzi, ezért mindenki megmondja a másiknak és már el is érkeztünk a veszekedéshez. Tehát: Félelem, Büszkeség, és ebből lesz a rossz reakció…

Hogyan tudom kivédeni ezeket?

Természetesen minden félre értést és rosszat nem lehet kivédeni, hiszen ez a korszak erről szól. De nagyon sokat tehetünk azért, hogy ránk ne legyen hatással.

Változtassunk a szokásainkon és próbáljunk erre inspirálni másokat is.

1. Ne hazudj! Ez az alap. Legyél őszinte magaddal elsősorban először. Nézd meg, hogy boldog vagy-e úgy ahogy élsz. aztán azt, hogy tudsz-e változtatni? Aztán utána már tudsz őszinte lenni másokkal is. Persze a hazugság jó módszernek tűnhet, hogy ne legyen veszekedés, mert néha rosszul reagálnak mások az igazságra, de az a tapasztalatom, hogy amennyit nyerünk egy hazugsággal, hogy elkerüljünk egy balhét, legalább 10-szer akkorát bukunk mikor kiderül az igazság, és akkor már nem csak annak a terhe zuhan ránk, hanem az is, hogy hazudtunk…

2. Légy Józan! Első lépésnek már az is tök jó, ha szert teszünk egy józan látásmódra. Józan látásmódra pedig hogyan másképp tehetnénk szert, minthogy nem iszunk, drogozunk, vagyis semmilyen mesterséges tudatmódosítóval nem ködösítjük el magunkat.

Mert hát ha tiszták vagyunk, akkor is önzőek, büszkék és irigyek vagyunk különböző mértékekben, de ha még mindehhez sikerül el is szállnunk, akkor aztán egy-egy apróságból tényleg képesek vagyunk világháborút kirobbantani. Amiben nem az a szomorú, ha kirobban, hanem az, hogy igazából csak saját magunknak okozunk vele szenvedést.

3. Győzd le a lustaságot! A legtöbb ember retteg az élettől, retteg a Sátántól és attól, hogy az emberek bántani fogják, ezért nagyon sokat akar aludni. Amíg alszom, addig ugye legalább nem bánt senki, hanem el vagyok bújva a jó meleg ágyba a világ elől. Na de előbb vagy utóbb fel kell kelni és mégis csak találkozni kell a világgal, ahol vár ránk a Kali-Yuga, a hazugságok és álszentségek kora. Ezen felül emelkedni pedig komoly munka, mert le kell győznünk saját magunkban a félelmeinket, büszke dölyfösségünket, önzésünket és agressziónkat. Ez pedig munka, tanulás és gyakorlás. Vagyis ébren kell lennünk, találkoznunk kell emberekkel és különböző „éles” szituációkban kell valóban meg is tennünk, hogy nem húzzuk fel magunkat egy egy szituáción, nem vesszük magunkra mások sértéseit stb.

Erről el kell olvasnunk pár könyvet, találkoznunk és hallanunk kell ilyen emberektől, vagy legalábbis olyanoktól akiknek szintén célja, hogy fölé emelkedjenek ezeknek a dolgoknak.

4. Megértés és szeretettel elfogadás. Az első állomás az lesz, hogy ha elkezdjük gyakorolni a fenti két pontot, hogy mikor támadás érkezik a mi egónk felé, akkor nem húzzuk fel magunkat és megpróbálunk kedvesen megértően reagálni a szituációban, főleg akkor ha a másiknak még nincs is igaza. Ez persze nagyon nehéz és sok gyakorlást igényel, de ha meg akarjuk változtatni a kapcsolatainkat oly módon, hogy a korszak hatásai ne legyenek rá befolyással, akkor el kell kezdenünk gyakorolni. Ha képesek vagyunk így tenni, akkor 4 lépcsőn fogunk ismét átmenni:

  1. Először furcsállni fogják,
  2. Aztán kinevetnek bennünket, hogy balekok vagyunk.
  3. Ez után heves ellenállásba fogunk ütközni és a gyülölet különféle hullámaival fognak ránk támadni.
  4. Elfogadás. Legvégül, ha mindvégig megőrizzük a nyugalmunkat, a józan és szeretettel teli látásmódunkat, akkor el fogják fogadni tőlünk amit mondunk. Ide viszont esélyünk sincs eljutni drogokkal, vagy tanulás nélkül.

 

Vagyis meg kell változtatnunk az életünket.

A változás azt jelenti, hogy változtatunk első sorban magunkon. Ott legbelül, ahol a legnehezebb. Először új szokásokat kell felvennünk, olyanokat amik segítenek bennünket elsősorban józanul gondolkodni. Tudom, hogy manapság ha bárkinek bármi gondja van egyből leissza magát, vagy bedrogozik. Mert így egyszerűbbnek tűnik. De igazából nem lesz az és ott legbelül mindenki tudja és érzi. Ezt a döntést azonban meg kell hoznunk bármi áron, különben esélyünk sincs arra, hogy eljussunk az elfogadásig. Sőt nem elég csak meghoznunk a döntést, hanem mindvégig ki is kell tartanunk, mind a 4 lépcsőn át…

Hátrébb kell lépnünk egy lépést az életünktől és el kell kezdenünk szemlélni egy lépéssel távolabbról magunkat a reakcióinkat az érzéseinket. Ha nem tesszük meg akkor továbbra is csak indulatokkal fogunk válaszolni mások indulataira. Mondjuk azokéra akik nincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal mert soha senki nem mondta el neki, hogy erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni, hanem csak  elfogadással és szeretettel lehet eljutni bárhová…

(Természetesen vannak olyan szituációk az életben amikor nincs lehetőség megbeszélésre és erőszakot kell alkalmazni, és ezzel a témával sokat foglalkozunk Ninjutsu edzésen, még mielőtt valaki szentimentálisnak gondolná az eszme futtatásomat)

És legvégső esetben le kell cserélnünk az ismerőseinket. A barátok így is meg úgy is cserélődnek és csak az igaziak maradnak meg. Tehát nem olyan rossz dolog, ha mi magunk választjuk meg őket és nem csak olyanok vannak akikkel egy-egy házibuliban ittunk… Érdemes olyan emberek társaságát keresni akik maguk is igyekeznek szebbé és jobbá tenni ezt a világot…

Kivel töltjük az időnket, kik a barátaink, kik a tanácsadóink?

Mert ha ragaszkodásból maradnak csak a régi cimborák, akkor nem fogunk változni. Tehát nem eldobni kell az embereket, hanem mérlegelni, hogy melyikükre érdemes mennyi időt tölteni a fejlődésünk céljából.

Például, ha van egy probléma és azt megbeszéljük a haverunkkal egy kis kokaint felszippantva, akkor abban a pillanatban lehet hogy éppen logikusnak tűnik az az értékrend alapján amiben vagyunk és a javaslata is jónak tűnik. De hacsak ő nem egy Avadhuta (Olyan személy aki bármit megtehet, mert ismeri az élet legvégsőbb célját és mindig annak a fényében beszél) Akkor valószínűleg nem lesz képes nekünk megfelelő segítséget nyújtani.

Néhány más példa:

Párkapcsolati problémákat kivel érdemes megbeszélni?

Egy jó baráttal, akivel együtt szoktunk piázgatni és hasonló problémákkal küzd mint mi, vagy egy olyan személlyel, aki már hosszú ideje él párkapcsolatban, családban és van bőven tapasztalata egy működő, tudatosan működtetett kapcsolatról?

Önvédelmi szituációkat kivel érdemes megbeszélni?

Egy cimbivel akivel a Sárkány közbelép óta együtt megyünk moziba a legújabb akciófilmeket megnézni, utána meg bepiázunk és a filmen fellelkesülve szétverünk pár kukát, vagy egy hiteles önvédelem oktatóval aki esetleg már maga is részt vett pár vérre menő szituációban?

És a példákat sokáig fel tudnám sorolni még, de remélem ezzel a kettővel is sikerült rámutatnom, hogy meg kell válogatnunk azokat az embereket akiknek a véleményére adunk, méghozzá az eredményeik alapján. Természetesen vannak kivételek, mint ahogy minden szabály alól vannak, hiszen a szentek, az olyan nagyszerű személyek akik Istennek adták az életüket és így Isten olyan megvalósítással és tudással ruházta fel őket, hogy képesek bármilyen témában bárkinek segíteni. (Mint a múltkori videó pl Feri Atyával)

És nem kell megijedni, mert bizony, ha mi a boldogság felé vezető utat választjuk, akkor azok a barátaink akik ezt nem értik, szintén a 4 részen keresztül fognak menni a velünk való kapcsolatban, vagyis először csak felhúzzák a szemöldöküket, aztán kinevetnek, majd ellenségesek lesznek és itt a legnehezebb, mert ugye még úgy is tűnhet, hogy kimondjuk, hogy „öri hari”, de ha itt visszalépünk, akkor elbuktunk és újra kell kezdenünk, viszont ha tovább lépünk, akkor idővel ha ezek az emberek igazi barátok, akkor végül el fogják fogadni a döntésünket…

Néhány tipp még amivel fölé tudsz emelkedni a veszekedéseknek, félre értéseknek a teljesség igénye nélkül:

Korai kelés, kevesebb alvás (6-7 óra elég), meditáció (rendszeres), szentírás olvasás, edzés, harcművészet, jóga, hidegvízben fürdés (vagy csak a végén egy gyors hidegzuhany), rendszeresség… stb

Valamint a legvégső tuti megoldás:

Ezt már direkt csak ide a végére írtam, hogy a legkitartóbbak leljék csak meg. Szóval az a helyzet, hogy most mindezt azért olvashattad el idáig, mert most ebben a bűnös korszakban a Kali-Yugában a Sátán korában, ahol lábbal tiporják a tisztességet és az erkölcsöt, az egyéniséget és a legbelső személyiséged, hogy megerőszakold magad minden este egy színpadon ahol azok előtt szerepelsz akikről úgy gondolod hogy fontosak neked, van egy különleges lehetőséged.

Ez a különleges lehetőség a jóslatok szerint az arany kor, aminek a hajnalán élünk. 500 éve kezdődött el, és összesen 10000 éven ár fog tartani. ennek az aranykornak a fényében olvashattad mindezt az információt ebben a bejegyzésben, illetve az összes többiben itt a harciszerzin. Mert én a blog gazdája mikor megértettem a jelentőségét annak amit megtudtam, egyből úgy gondoltam, hogy inygen és bérmentve szeretném az egész világ rendelkezésére bocsájtani. Ezért kezdtem el blogot írni. :)

A dal ami a bejegyzés elején ajánlva van háttér zenének, Isten egy inkarnációjának 8 versből álló jó tanácsa erre a korra. Úgy hívják hogy Siksastakam.

Őt úgy nevezték, hogy Caitanya Maháprabhu, vagy más néven Gauranga Maháprabhu. Ő hozott el egy módszert, amivel bárki bárhol bármikor fölé tud emelkedni ezeknek a problémáknak, meg tud menekülni a hazugságok és félre értések elől, mert kapcsolatba kerül ezen a módszeren keresztül a szívében lakozó Istennel.

Ez egy különleges meditáció, amit bárki, vallásos-vallástalan, hívő-hitetlen, szegény-gazdag, fiú-lány, bárki gyakorolhat és automatikusan működni fog. A meditáció pedig nem más, mint egy mantra meditáció. Egy különleges mantra, melynek az éneklése bárhol bármikor engedélyezett, mindenféle szabályok nélkül.

A módszer pedig csupán annyi, hogy énekelni kell ezt a különleges mantrát:

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

És jöjjön bárki ellenünk, támadjon ránk élőholtak, vagy vámpírok serege, értsünk félre bármit szeretteinktől, vagy szenvedjünk bármennyire saját ostobaságunktól, mindig minden meg oldódik… Persze énekelheted Isten többi nevét is, Jehova, Allah, Buddha, vagy imádkozhatsz a küldötteihez, mint a nagy Mohamedhez, vagy Jézushoz, a lényeg, hogy tegyél erőfeszítést arra, hogy Istennel legyél, ne pedig a saját önző vágyaiddal.

Ahhoz azonban, hogy ezt is ki merjük próbálni, le kell győznünk a saját félelmünket, hogy merjünk hangosan énekelni. Először csak egyedül javaslom, vagy énekeld velem itt:

Most szombaton RathaYatra fesztivál Budapesten!

Találkozunk a szekér mögött, elvileg még én is énekelek egy kicsit, mert Krisnás barátaim megkértek!

Olvasd el milyen élményekkel lettem gazdagabb amikor kimentem eddig:

Ezt mindenképpen:

http://harciszerzi.hu/ratha-yatra_tanc_halalig_es_utana_meg_vissza_fele/

Itt pedig az eddigi élményeket és ajánlásokat találod mindenféle rendszer nélkül:

http://harciszerzi.hu/page/2/?s=ratha+yatra

, , ,

Miért csalódunk annyit egymásban?

Boldog is vagyok, meg nem is, szabad is vagyok, meg nem is. Isten tanít. Minden pillanatban. Mindig minden változik, úgy ahogy kell. Már csak merni kell változni Vele. :)

Isten szeret téged

Egyre inkább jövök rá, hogy életem minden történetét csak azért rendezi meg nekem, hogy a végén rájöjjek: valamit mutatni szeretett volna nekem a nagy főnök. Mikor pedig rájövök, hogy mit, akár még könnyek is szöknek a szemembe és nem is akarom elhinni, hogy annyira szeret és figyel rám, még ha én hűtlen is vagyok hozzá, hogy mindig, minden pillanatban azzal van elfoglalva, hogy szépen finoman úgy alakítsa az életem, amit még pont kibírok, de már  elég ahhoz, hogy elgondolkodjak rajta.

Ahogy öregszik az ember úgy már olyanokkal nem lehet elgondolkodtatni, kizökkenteni a hétköznapi zsongásból, hogy megint rossz sorba állt a boltban, vagy még mindig piros a lámpa. Így Isten újabb és újabb trükkökhöz, meg nem történt eseményekhez folyamodik, hogy eszembe juttassa Magát. Úgy mint egy régi szerelem juttatja magát az ember eszébe, ami nem ért még véget, mert csak úgy eljött az ember, mert úgy érezte, hogy el kell jönnie, hogy időt kérjen magának, vagy adjon a másiknak. De ettől még időről-időre, csalódásról-csalódásra, újra és újra eszébe jut a másik, aki meg csak vár rá türelmesen. Akár örökkön örökké.

Hiszen Isten nem hal meg sosem, és igazából mi lelkek sem, csak néha azt gondoljuk, hogy a testünk felett elmúlik az idő. De valójában lelkünk örök és halhatatlan, mert egy nagy szerelemnek a része. Annak a szerelemnek, ami Isten és köztünk zajlik. Az a hatalmas nagy LoveStory ahogy eléri, hogy rá gondoljunk. Nem kell semmit kitennie a facebookra, nem kell sms-t küldenie, de még csak felhívnia sem, vagy virágot hoznia, esetleg becsempésznie egy üzenetet a postaládánkba. Mert mikor baj van, automatikusan Rá gondolunk, Őt kérjük, hozzá imádkozunk.

Ő meg persze annyira szeret, hogy még abban is segít, hogy ha valaki mással akarunk lenni, nem Vele, az is összejöhessen. Mert azt mondja, hogy nem baj, ha nem akarsz Velem lenni, én annyira szeretlek, hogy ha mással szeretnél lenni, akkor Én abban is segítek neked, hiszen azt akarom, hogy boldog légy. Meg mert legfőképp ott legbelül tudom, hogy semmi sem tart örökké, sem ő, sem te, meg az sem, ami köztetek van. Mert legkésőbb a halál pillanatában el kell válnotok, és egy újabb testben megszületnetek, amikor valaki mást találtok majd megint vonzónak.

De ott legbelül, egy kis zugban, ott vagyok Én is, mindig, ott várok rád, hogy segíthessek neked, ha baj van, és titkon abban reménykedjek, hogy egy nap végre majd Velem akarsz lenni, és ezentúl mindörökre, hiszen ez az eredeti természeted, hogy a szerelmem vagy, Én meg a tied. De most mert még fiatal voltál, ki akartál próbálni minden mást is, ezért összeraktam neked, meg a többieknek ezt a világot, hogy körbe nézhess és megtapasztalhasd azt, hogy milyen Nélkülem. És bár a szívem beleszakadt, hogy nem akarsz Velem lenni, megadtam ezt neked.

És egy dolgot ne felejts sosem, vagy egy dologra talán ráébredsz hamar magad is. Hogy mikor elhagynak, eldobnak, az akit szerettél őszintén, tisztán igazán, és akinek odaadtad volna percnyi tested és történeted rövidke minden kincsét, amit most magadénak gondolsz. Akkor az a fájdalom, amit érzel, az az űr, amit tapasztalsz, az Bennem van. Mert igazából te hiányzol Úgy Nekem, és igazából Én hiányzom úgy neked, mert engem véltél megtalálni abban a halandóban.

És mikor ki lépsz az utcára és körbenézel, akkor azokat az embereket láthatod, akik miatt ugyanígy érzek, akik ugyanígy hiányoznak Nekem…

Mert a szeretet, ami Isten és a Lélek között van, sosem múlik el, úgy mint a test, ami folyton változik. Maximum nem akarunk rá figyelni, mert azt gondoljuk, hogy megtehetjük Istennel, hogy megcsaljuk valami/valaki mással, hiszen Ő úgyis mindig mindent megbocsájt és várni fog ránk ostobákra örökkön örökké. Ebben pedig igazunk is van. Csak így rettenetesen sok szenvedést okozunk saját magunknak. Hiszen mással vagyunk, mint akit igazán szeretünk, vagy mással akarunk lenni. Valaki olyannal, akinek szintén nem mi vagyunk az örök társai, hanem Ő. :)

És akkor ez most mit jelent, hogy akkor mindenki menjen szerzetesnek papnak, meg apácának és halasszuk ki a földet? Nem. Ez azt jelenti, hogy hoztunk egy döntést, aminek a következményeit vállalva le kell élnünk egy életet, méghozzá úgy, hogy az teljes legyen. És meg kell értenünk, hogy bár mi nem vagyunk Isten, Ő itt van bennünk és mindannyiunkat inspirál. És nekünk meg kell hallani őt magunkba és látni másokban, hogy a végén ne egy újabb csalódásba szaladjunk, hanem vissza, vagy legalább egyre közelebb Ő Hozzá…

, , , , , , , ,