Menü

Csak a barátaimnak!


Annyi mindenről kéne, tudnék írni. De annyi
mindenről nem lehet, mert annyi sok sértődékeny, hisztis ember olvassa
a blogomat, akik ráadásul szándékosan szeretnek bele, meg
félremagyarázni a saját szájízük szerint dolgokat.

Dharma Kshetre Kurukshetre

Most
leginkább ez az érzés van bennem ezzel itt kapcsolatban. Ha nem lehet
úgy csinálni, hogy leírom amit érzek és gondolok csak úgy őszintésen,
tudatosan arról, hogy ez csak egy ideiglenes érzés vagy gondolat amit
megtapasztalok, akkor semmi értelme az egésznek. Vagyis inkább úgy
nincs kedvem csinálni. Hogy azt kelljen lesnem, hogy jaj-jaj-jaj, csak
nehogy ez vagy az megsértődjön, behisztizzen, egyéb aljas manőverekbe
kezdhessen kiragadva a szövegkörnyezetből néhány mondatot…

Tovább csak a barátaimnak van. Mindenki másnak, szigorúan tilos…

 

Megint van néhány olyan téma, ami biztos kicsapná a biztosítékot azokban akik magukra vennék, így egyenlőre csak halogatok, meg azon meditálok, hogy vajon hogy a fenébe mondjam meg, írjam le, szépen finoman azt például, hogy aki nem jön Harinámozni, bhajanozni, annak igazából semmi köze a Krisna-tudat gyakorlásához. Úgyhogy legyenek szívesek végre észre venni magukat, hogy bár most ideig óráig úgy tűnhet, meg úgy érezhetik, hogy nekik meg kell mondaniuk másoknak a frankót, de igazából csak egy jelmezbál az egész amit Krisna-tudat címén csinálnak.

Teljesen mindegy, hogy ki hány éve avatott bhakta, ki milyen poziciót tölt be az egyházban, ki milyen idős Vaisnavának gondolja magát és mennyi tiszteletet vár el ezért, vagy hányan nevetnek a viccein, üdvözlik nagy örömmel mikor találkoznak, ha nem jön és gyakorolja a Juga Dharmát, vagyis a Harinám Sankirtan yagját, Isten szent neveinek közös éneklését, akkor csak képmutatás és színjáték az egész amit csinál. 

És persze sokan mentegetőzhetnek, hogy így a szolgálat, meg úgy a munka, amúgy meg a család meg a gyerek, de igazából ezek csak hazugságok, ön ámítások, amivel megpróbálnak ezek az emberek másokat is ámítani és így azok, akik nem tettek még szert ennek az üzenetnek a megértésére, azok könnyen elfogadják ezt a fajta filozófiát és az ilyen érvelést. Mikor pedig elfogadják, hogy ez így van rendjén, onnantól akkor ők sem fognak megtenni minden tőlük telhetőt, hogy fejlesszék az éneklést és a kapcsolatukat a Mahámantrával.

Amivel nincs is semmi baj, csak legalább ne lenne az hírdetve, hogy ez így rendjén van, mert így ezek az emberek is azt fogják gondolni, hogy ez így rendjén van és soha nem fognak szert tenni arra a kincsre, aminek a megszerzéséért eredetileg elkezdték gyakorolni a Krisna-tudatot, ami az ilyen félre zökkenések miatt, csak külsőségekben Krisna-tudat, de valólyában nem más csupán mint egy jelmezbál, ahol a fiúk papoknak, a lányok meg hercegnőknek öltözve tetszelegnek különféle vallásos emberek szerepében.

Lelki tanítómesterem egyszer azt mondta, hogy annyi kapcsolatod van Krisnával, amennyi kapcsolatod van a szent névvel. Nem több, és nem kevesebb. És ez mindenkire vonatkozik.

Szóval lehet egy kicsit elgondolkodni, hogy ki melyik Krisna-tudatot gyakorolja?

Csak hát ugye ha ezt szépen és finoman amolyan fejsimogatósan mondogatja mindig a dolgokat, akkor aki hallgatja, bár hiába érti, semmit sem fog megérteni az egészből.

Ninjutsu:

Erre a múltkor edzésen jöttem rá. Mostanában jött néhány új ember és velük is átveszegetjük az alapokat. Azok meg akik már járnak egy idelye, még mindig elkövetik ugyan azokat a hibákat. Bár tudják, hogy vannak ezek, meg hogyan kéne, még sem változtatnak rajta, mert igazából nem tapasztalják soha azt, hogy miért nem jó amit csinálnak. Így mostanában jöttem rá, hogy bizony ha védekező állást tanít az ember, akkor olyat oda kell nekik verni, hogy összecsukoljanak, és akkor egy idő után már autómatikusan jó helyre fogják tenni a kezüket, meg a lábukat, mert tapasztalják, hogy ha nincs jó helyen, akkor bizony az mocskosul fáj, meg még lila foltot is hagy.

Szóval egy-egy ilyen ütés azoknak akik fejlődni és tanulni akarnak jól esik és hálásak érte (egy idő után) mint ahogyan én is hálás vagyok Sensinek, aki mocskosul elvert néha rendszeresen, mert így megszoktam, meg ráéreztem, hogy mikor hova tegyem a kezem, meg a lábam, mikor hol húzzam össze magamés ígynagyban javultak a túlélési esélyeim.

Krisna-tudat

És nekünk itt a Krisna-tudatban ugyan így kell gyakorolnunka szent név éneklését, mert ez az egyetlen egy dolog ami valóban véd, működik. És ezt nem én m ondtam, hanem SriCaitanya maháprabhu:

"A nagy Máyávádi sannyási, Prakásánanda arról kérdezte az Urat, miért részesíti előnyben a sankirtana mozgalmat a Vedánta-sútra tanulmányozásával szemben. Egy sannyási kötelessége az — mondta —, hogy a Vedánta-sútrát olvassa. Mi az oka, hogy az Úr mégis a sankirtanába merül bele?

      Kérdésére az Úr alázatosan válaszolt:

      — Azért fordultam a sankirtana mozgalomhoz a Vedánta tanulmányozása helyett, mert nagyon ostoba vagyok. — Az Úr tehát úgy mutatta be Magát, mintha azok közé az ostobák közé tartozna, akik nem képesek arra, hogy tanulmányozzák a Vedánta filozófiát, s akik szép számmal akadnak ebben a korban. Sok problémát okozott már a társadalomban, amikor az ostobák a Vedánta tanulmányozásába kezdtek. — S mivel nagyon ostoba vagyok — folytatta az Úr —, lelki tanítómesterem megtiltotta, hogy a Vedánta filozófiával foglalkozzam. Azt mondta, ehelyett jobb, ha az Úr szent nevét éneklem, mert az megszabadít majd az anyagi köteléktől.

      — Ebben a Kali korban nincsen más vallás, mint az Úr dicsőítése szent nevének éneklésével. Ez minden kinyilatkoztatott írás parancsa. A lelki tanítómesterem megtanított egy Şlokára [a Brihad-náradiya Puránából]:

harer náma harer náma harer námaiva kevalam
kalau násty eva násty eva násty eva gatir anyathá

 
"A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út."

      — Lelki tanítómesterem utasítására éneklem hát Hari szent nevét, és szinte őrültként vágyom rá. Bármikor kimondom a szent nevet, teljesen megfeledkezem Magamról, sírok és táncolok, mint egy elmeháborodott. Azt gondoltam, hogy valóban megőrültem ettől az énekléstől. Megkérdeztem erről a lelki tanítómesteremet, s ő elmondta, hogy a szent név éneklésének ez a valódi hatása: egy ritkán megnyilvánuló transzcendentális érzést vált ki az emberből. Ez az Istenszeretet jele, ami az élet végső célja. Az Isten iránti szeretet fölötte áll a felszabadulásnak (a muktinak), ezért a lelki megvalósítás ötödik szintjének nevezik, amely a felszabadulás szintje után következik. Krisna szent nevének éneklésével az ember eljuthat az Isten iránti szeretetig, s Én olyan szerencsés vagyok, hogy megkaptam ezt az áldást.

      Az Úr kijelentése hallatán a Máyávádi sannyási megkérdezte, mi baj származhatna abból, ha a Ved§nta tanulmányozásával együtt énekelné a szent nevet. Prakásánanda Sarasvati jól tudta, hogy korábban az Urat Nimái Panditának hívták, s Navadvipa híres tudósa volt. Bizonyára van valami szándéka azzal, hogy ostobának tetteti Magát. A sannyási kérdésére az Úr elmosolyodott: — Kedves uram, ha nincs ellenedre, választ adok erre a kérdésre.

      Őszinte viselkedése minden jelen lévő sannyásit elégedettséggel töltött el, és egyhangúlag azt felelték, hogy bármit mondjon, nem tekintik sértésnek. Az Úr ekkor így szólt:

      — A Vedánta-sútra az Istenség Transzcendentális Személyiségének transzcendentális szavait, hangjait tartalmazza. Ily módon a Vedantában nem lehet semmilyen emberi hiányosság, hiba, illúzió, csalás vagy eredménytelenség. Az Upanisadok üzenetét a Vedánta-sútra írja le, s amit közvetlenül elmond, az kétségkívül dicsőséges. Sankaráchrya magyarázatai nem a sútrák közvetlen értelmét adják át, ezért az ilyen értelmezés mindent megfertőz.

      — A Brahman szó a mindennél hatalmasabbra utal, aki transzcendentális fenséggel teljes és mindenek felett álló. Brahman végső soron nem más, mint az Istenség Személyisége, akit közvetett magyarázatokkal fednek el, s akit személytelennek tartanak. A lelki világban minden transzcendentális gyönyörrel teljes, beleértve az Úr formáját, testét, lakhelyét és mindent, ami Hozzá tartozik. Minden örökké tudatos és gyönyörteli. Nem Sankarácárya hibája, hogy így magyarázta a Vedántát, de az, aki elfogadja, minden bizonnyal halálra van ítélve. Aki az Istenség Személyiségének transzcendentális testét anyaginak tekinti, az a legnagyobb sértést követi el."

Srimad Bhágavatam 1Ének Előszó