Menü

Csak a gyávák nem mernek adni…


Gyere el az évnyitó ilyen meg olyan tréningre, konferenciára, gyűlésre. Vegyél részt ebben meg abban a misszióban.

Csináld meg ezt meg azt, különben senki sem fog olvasni, látogatni, ismerni, elfogadni, szeretni.

Segíts ebben meg abban, és akkor jó leszel.

Új év van, mindenki újult lendülettel próbálkozik fogást találni a lassan, de biztosan változó, és spirituális tekintetét nyitogató világon. Az emberek lassan ráébrednek, hogy a tévé, az újságok, de még az internet sem az aminek látszik. Egyre többen ismerik fel, hogy az élet nem ott és úgy van ahol és ahogy megmondják azok akiket híressé tesznek azok akik meg szeretnék mondani, hogy mikor mit kell tenned.

Régen diktatúrának nevezték volna azt ami most van, de a mai diktátorok felismerték, hogy a nép ha diktálnak neki, akkor lázad, ellen áll és nagyon sok energia kell ahhoz, hogy azt tegye amit akarnak. Ma már tudják, hogy a tömeges sugalmazásnak van igazi ereje.

Az emberek tekintetét az iskolákban és más különféle oktatási intézményekben elterelik az életről és csupa olyan dolgokkal szívják ki fiatalságuk élet energiáját, melyek nem teszik őket döntésképes, felelősség tudatos, emberré.

Vannak már páran akik felismerték a médiák által oly vonzónak bemutatott szabad szexualítást, vagy alkohol/drog fogyasztást. Úgy mutatják be a világot, hogy az igazi lázadás az az, ha mindig azt teszed amit csak akarsz, ami eszedbe jut, amit az elméd diktál.

Így az emberek nagy tömege nem azzal van elfoglalva, hogy miként tudna többet adni, vagy miként tudna hasznosabb tagjává válni közvetlen környezetének, vagy a társadalomnak, hanem azzal, hogy hogyan tudna minél többet elvenni magának belőle. Senki sem akar adni, mindenki kihasználni akarja a másikat és önző módon csak a saját hasznát hajtja.

És ezt az oktatási rendszer táplálja belénk, a tanárok erre vannak tanítva, hogy ezt a tudást adják tovább. Aki más, vagy mást tanít, mint hogy gázolj át másokon, azt kirekesztik, kiközösítik, hiszen manapság szolgának lenni nem dicsőség, hanem szégyen.

Pedig aki igyekszik mások szolgálatára lenni és nem vár el viszonzást, az jó úton halad afelé, hogy megtalálja az élet igazi értelmét. Hiszen mi magunk is csak kapunk egész életünkben. Akkor miért ne adhatnánk tovább mindenünket amink van? Azért mert gyávák vagyunk. Gyávák vagyunk, és hitetlenek. A materialista élet felfogás azt eredményezi, hogy úgy gondoljuk, ha valaminket oda adjuk, akkor annyival kevesebbek leszünk.

Pedig az igazság épp ennek az ellenkezője. Minél többet adsz, annál több leszel magad is…

Gauranga

egy igazi lázadó