Menü

“Csak az alázatos ember léphet be az Istennek országába!”


  Ismét csak délre értünk ki a citybe. (Sajna.) Ma a városi könyvtár körüli magasfalvakat látogattam végig, több s kevesebb sikerrel. Nagyon bírtam.

  Volt egy nagyon-nagydarab ember, aki mikor kinyitotta az ajtót még mosolygott, de aztán megpillantott és elkezdett velem órdítani ,hogy mit keresel az ajtóm előtt, takarodj innét, mert mindjárt megöllek. Sajnos egy dolog van ami mindig bepöccent, ha meg fenyegetnek. Már régóta igyekszem legyőzni ezt a nem kívánatos tulajdonságom és ennek eredménye képpen, csak annyit szóltam neki tőlem telhető legkedvesebb módon (Anélkül, hogy akár csak egy lépést is mozdultam volna.), hogy ez nem, a te ajtód, mert minden Istené. Erre még kiabált valamit aztán észbe kaptam és ott hagytam. Becsöngettem a szomszédjához, mire feltépte az ajtót és kirohant  a folyosóra majd  azt ordította, hogy „Takarodj az emeletről is világos" Fenyegetően megindult felém. Próbáltam vele alázatos lenni és egy szerzeteshez méltóan viselkedni ezért összeraktam a két kezem, lesütöttem a szemem és azt mondtam neki, hogy nézd barátom én egy szerzetes vagyok, aki az erőszak ellen küzd, úgyhogy ezért nem küzdhetek meg veled. Aztán vártam ,hogy mit reagál, de csak sarkon fordult és vissza vonult a vackába. Én meg folytattam.

  Sajnos már csak az események után jutott eszembe a mindig a kezem ügyében lévő Gourangás matrica amivel a legjobban lehet kezelni az ilyen helyzeteket, mert a Szent Név mindig megvéd…

 Aztán elmentem a dojoba is. Elég érdekes új dolgokat láttam és tanultam. Jóféle tréning volt, bár kicsit felrepedt a szám. (Mert az új fiúkat mindig meggyűrik kissé.) Meg hívtam őket a pénteki programra és majd meglátjuk mi lesz…

 Mondjuk úgy, hogy ezekben a napokban Krisna akinek a jóváhagyása nélkül még egy fűszál sem mozdulhat, alázatra tanít engem az Ő végtelen szeretetében. Hogy egy szépnapon újra vele lehessek.

Mert bár nincs még vágyam erre, de tudom, így volna  a legjobb.

Nem csak nekem.

Hanem minden élőlénynek 

 

Gouranga!