Menü

Csak egy a biztos:


  Beszélgettünk apával (Vrajadháma prabhu) a jövőről. Érdekes volt abból a szempontból, hogy mind a ketten ismerjük a törvényt és különböző megvalósításaink is vannak róla, miszerint itt az anyagi világban nincs biztos és biztonság, mégis valamilyen szinten erre törekszünk mindannyian.

  Én szerencsés vagyok. Nincs semmim és nem is valószínű, hogy a közeljövőben másképp lesz. (Mert minden Istené.)

  Azt hiszem, ha van hol lehajtanom a fejem, van mit ennem és van mit felvennem plusz még tudok edzeni is (J Mert azért csak feltételekhez kötött élőlény volnék egyenlőre.), akkor általában elégedett vagyok. Vagy legalább is erre törekszem és ez a jelenlegi felfogásom. Persze mindezek mit sem érnek, ha nem találkozhatok bhaktákkal (Krisnások. J), vagy ha ezekkel tőlük elkülönülve kéne megelégednem. Mert azt hiszem mindezt nekik köszönhetem és nélkülük nincs is értelme semminek.

  Néha persze megingok ezekben az elhatározásokban, de olyankor csak imádkozom az Úrhoz, hogy könyörüljön rajtam nyomorúlt fírgen J..

  Krisna meg teljesen jó fej. Minden vágyamat teljesíti. Persze megteheti, hiszen Ő a mindenható. Igyekszem megérteni és elfogadni a monumentális tervének rám eső részét, igyekszem nem ellenállni a dolgoknak, vagyis sorsom alakulásának. Igyekszem mindent az Ő kegyeként, tanításaként elfogadni. (Több s kevesebb sikerrel.)

   Aminek pedig azt köszönhetem, hogy ilyen jóban vagyunk, Ő meg én az az, hogy mindezt igyekszem átadni másoknak is mindig, minden körülmény között.

   Szóval semmi sem biztos, csak egy:

 Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare

 Jaya Sacinandana!