Menü

Csak egy unalmas hétköznap a Blahánál…


BlahaLujza tér

Közkívánatra: Ungaische Ájkidó

Este eljutott a fülembe, hogy valami ájkidós csávó, kételkedik az oktatási képességeimben és a ninjutsu hatékonyságában. Persze érdekesség képpen a neten hallottam egy másik embertől. Szóval gondoltam megnézném magamnak ki ez a figura, mert az ájkidósokkal már egy kicsit amúgy is ki van a ki lenni valóm. Tisztelet természetesen a kivételnek. Na, persze ezt is dojoja válogatja.

És akkor így üziben kérdezi, hogy milyen elveket tanítok? Mondom neki gyere le, meg mutatom. Vagy én megyek hozzátok, azt is szívesen. Erre mosolyogva üzeni, hogy holnap reggel 7. Na mondom ott a helyem, hiszen két sarokra volt a dojo attól a helytől, ahol épp azt az estét töltöttem. További lelkesedéssel töltött el, hogy a dojo vezetője Christian Tissier tanítványa a honlap szerint. És a múltkor voltam Budapest másik ezen irányvonalat követő dojojában és az nagyon bejött.

Reggel meg is jelentem a ház előtt, és némi felderítés után megjelent kedves meghívóm is. A mosolytalan, komoly arc persze rögtön elárulta, hogy itt egy nagyon komoly harcművésszel van dolgom, úgyhogy egyből tudtam, hogy tisztelettudóan és alázatosan kell viselkednem. És hát így utólag visszagondolva, asszem szokás szerint hoztam is a formám.

Az öltözőben egyszer csak négyen lettünk, és úgy készültünk a reggeli tréningre, a szimpatikusan puritán pincehelyiségben. Volt ott egy pár hetes, hónapos ájkidóka, kedves meghívóm, aki egy-másfél éve gyakorol, meg egy másik, aki már hakamába öltözött, és 6 éve gyakorolt. Amúgy tényleg nagyon figyelmesek és segítő készek voltak, de az edzés előtti és közbeni rövid párbeszédeink megérnek egy bejegyzést:

Azt mondja nekem az ájkidós, hogy mit csináltam előtte, és mikor hagytam abba?
Mondom neki Ninjutsut, és tegnap este…
Aztán meg kérdezte az ájkidós, hogy mióta csinálom?
Mondtam neki, hogy 12 éve…
Utána megkérdezte, hogy láttam-e már kardot. Katanát, olyat, amilyet a szamurájok használtak…
és komolyan kérdezte…
úgyhogy én is nagyon komolyan azt válaszoltam…
Lehet, hogy láttam már…

Amúgy egy nagyon rendszerető és tradíciókhoz hűen ragaszkodó kis csapat, és még fogok hozzájuk menni, mert a dojovezírre mindenképpen kíváncsi vagyok…

(Másnap még hallottam, hogy panaszkodtak, hogy nem adtam megfelelő válaszokat, de hát ilyen kérdésekre most mit mondjon az ember.)


Elfogó vadász üzemmód

Kellemesen beindult a vérkeringésem, meg a kis agytekervényeim a reggeli edzéstől, úgyhogy reggeliztem valamit, aztán mentem át Sensivel vésni az új Dojo falába a vezetékek helyét. 

Aztán egyszer csak csörgött a telefon, vagyis többször is csörgött, de csak harmadikra vettem észre, hogy hív a Blahán ételt osztó Krisnás-cimborám. Felvettem és a máskor mindig elröhögcsélős hang most csak nagyon komolyan annyit mondott, hogy

Kisor kitudnátok most azonnal jönni?

mondom neki: Persze, hogy ki.

Szóltam sensinek, hogy gáz van a Blahán, úgyhogy húzzunk kifelé minél gyorsabban, meg ne az ünneplősbe jöjjön. Átvette a játszós pólóját, én meg becsatoltam a szandimat, hogy nehogy már leessen a lábamról a nagy sietségben. Meg ha tényleg lesz valami, akkor jobb ha így van mint lazán…

Mire kiértünk már állt a bál. A három fős cigu banda köcsögösködött épp az ételosztó kocsi mögött olyan szoftos üzemmódban. A cimborám, meg osztotta elég komor ábrázattal az ebédet. Mikor kérdeztem, hogy mi történt, akkor mondta, hogy a 3csávó, fickóskodott, meg kajabált, és nem értettek a szép szóból, meg hogy de jó, hogy kijöttünk. Na mondom semmi gond, akkor beszélek velük, hogy ne csinálják a feszkót.

Sensivel oda mentünk és nagyon kedvesen a tudomásukra hoztam, hogy ne balhézzanak, mert igen csak pórul fognak járni, mert ide enni jönnek az emberek, nem azért, hogy terrorizálja őket 3 ilyen kis csírasaláta. Szerintem úgy értették is, meg bekussoltak látszólag.

Aztán mondta a cimborám is, hogy ő is beszélne velük, mert hát ezt így nem lehet, hogy ide jönnek és mindig balhéznak, úgyhogy megkéri őket többet ne jöjjenek már. Mondom semmi baj, menj csak beszélj velük, én addig nyomom a tányérokat.

Aztán ahogy teszem az egyik tál főzit a másik után az asztalra, egyszer csak egy nő jön majdnem jajveszékelve oda az asztalhoz, hogy szerinte jó lenne, ha hátramennék segíteni a barátaimnak, mert igen nagy verekedés van odaát.

Meglepődve fordultam meg, és a nyitott csomagtartón keresztül átláttam a kocsi első szélvédőjén, ahol is onnan pár méterre a 3csávó épp körbe vette sensit, meg a Krisnás cimborámat, akik ugye hát nem hagyták magukat. de a három csávó ugye fel volt szerelve egy-egy tál forró főzivel.

Több se kellett, ott hagytam csapot papot, és elkezdtem rohanni a kocsi mögé, a hírig felé…

első be és ki légzés
Egy mély lélegzetet vettem gyomorba, hogy a leendő harc heve ne sodorjon túlságosan magával, és közben láttam, hogy sensi leszab a haverom hátáról egy kifogyott tányéros kis cigut, miközben a vezírcigu behátrál az ütések elől egy beton kerevet mögé, loccsantva egy adag forró főzeléket a két, most már harcostársam felé, akik ettől hátrahőkölnek, mert hát bekapni egy ilyent, az nem olyan jó dolog. Közben épp gyorsuló szakaszban voltam, és vagy 3-4 lépéssel elértem a helyhez és időhöz leginkább illő sebességet, amivel vágtáztam át a kocsi mellett eszegető csöviken.

második be és ki légzés
Ahogy belém áramolt a levegő, úgy veszítették el a körülmények a jelentőségüket, és csak a harci helyzet elemzése maradt meg, arra fókuszálódott minden energia, hogy minél feltűnés mentesebben és gyorsabban meglepetést okozzak oldalról.

A löttyenő főzelék sugarának elkerülése után társaim mozdultak volna a vezír felé egyből, mert eddigre a másik kettő, beérezte, hogy itt és most nem győzhetnek és hátrébbről kiabáltak valamit ami nem jutott igazán el hozzám a szívverésem hangjától.

A következő 3-4 lépést azzal töltöttem, hogy elrejtsem a támadó szándékot az épp második és harmadik adag főzelék sugarat löttyintő csávó elől.  A főzi a műanyag tálból társaim felé reppent, akik ettől kénytelenek voltak ismét kitérni, mert ez bizony  csak pajzsal védhető támadás lett volna, de az épp nem volt náluk.

harmadik be és ki légzés
A csávó kifogyott a főzelékből és épp kidagadó erekkel elvörösödve valamit ordibált nekik a beton kerevet mögül, ahol körben ült a többi csövi, vagy épp felugrott a mindenfelé fröcsögő forró főzelék elől. Ekkor ugrottam át az előttem lévő betont, hogy a következő pillanatban két lépésre legyek tőle oldal irányból. Ugrás közben a lendülettől leszakadt a Japám (imalánc) a nyakamból, és lassan érzékeltem, ahogy valahová elrepül. Egy pillanat alatt elengedtem a gondolatot, hogy utána menjek és felvegyem, hiszen stratégiailag épp egy nem várt támadás kivitelezésében voltam benne.

Ahogy földet értem, már csak a ciguvezír kidagadóordibáló feje létezett, és ahogy léptem egyet, vagy talán kettőt, oldalról becsapódott az öklöm az állcsúcsára, plussz az utána következő egész testem lendülete magával sodorta, és valahol a beton kerevet mellett zuhant a földre, csak a másik oldalon, én pedig mivel minden megszerzett mozgási energiámat neki adtam, megálltam. (taiken)

negyedik be és ki légzés

A fák lombjain átszűrődő napfény misztikus csíkokat rajzolt a porfelhőbe ami felkavarodott a történtektől. Vége volt… A célpont a földön hevert, a támogatóik mind hátrébb húzódtak és bekussoltak, a társaim is sértetlenül álltak és épp senki sem mondott semmit, csak a por szállt és valahonnan a háttérből bedübörögtek az úton elhaladó autók hangjai.

Ki kéne hívni a rendőröket, fogalmazódott meg a gondolat, de  a következő pillanatban a vezér, mert abból a szívós kis féreg fajtából való volt mint én is, akit ha le is ütnek, pár másodpercen belül újra harcra kész, ha meg nem halt, vagy el nem ájult a vérveszteségtől, iszkolni próbált a felelősségre vonás elől…

Vagyis épp kereket oldani készült lapos kúszásban, majd térden, aztán némi képp imbolyogva, ki a járdára a bámészkodók közt elcsámpázva.
Még utána kiáltok, hogy állj csak meg, de egyre inkább helyre jönnek a koordinációs rendszerei, hiszen nem akartam neki hosszútávú sérüléseket okozni és futni kezd…

ötödik be és kilégzés

Persze több se kellett és utána eredtem, át a népeken.

Ekkor ébredt bent fel valaki akit csak ritkán engedek felszínre, és nem sül ki semmi jó belőle, ha elő jön. Csak elfogó vadászként emlegetem, persze mások attól függően, hogy milyen kapcsolatban állnak velem másként szokták hívni, akik ellen meg előjön, ők nem szoktak semmit sem mondani, csak egyszerűen rettegnek. Szóval megint elő jött és épp vérszemet kapott, hogy hogy merészel a préda menekülni mikor legyőzettetett? Na meg vele együtt az érzés, hogy nem engedhetem el…

Eddigre már az utcán voltunk a járókelők között, akik csak két futó alakot láttak, meg azt, hogy a hátsó szemvillanás alatt a menekülő mögött terem és egy menet közben, egy tarkóra mért ütéssel ütéssel kibillenti az egyensúlyából, utána meg egy rúgással összeakasztja a lábait, hogy az kivágódjon az úttestre a zöld lámpánál a zebrára.

De épp a túloldalon lévő villamos megálló korlátja következett, és még estében átzuhant a korláton.

-Ügyes kis féreg fogalmazódott meg a gondolat bennem…
És utána szóltam, hogy : “Csak állj  meg és vége…”

hatodik be és kilégzés
Utána csúsztam a korlát alatt és a földön ülve pont mögé érkeztem. Majd ott egy kicsit ücsörögve vártam a következő reakciót. Felpattant és iszkolt volna el.
De eddigre már úgy benne voltam, hogy bár addig is sokkal gyorsabb és erősebb voltam nála, most még magamhoz képest is bemelegedtem. Pár lépésre a villamos sínek között kaptam el a grabancát és rúgtam gyomron térddel, meg rántottam le a hajánál fogva vissza a földre, majd lefelé menet, még néhányat belevertem az arcába, hogy most akkor már álljon meg végre.

Ettől szemmel láthatólag megszédült egy kicsit, de az biztos, hogy felismerte, hogy itt ma nem nyerhet, és elkezdett segítségért, meg rendőrért kiabálni.

Ahogy álltam fölötte, éreztem meg a sok ember pillantását körülöttünk, akik várták a villamost és a környéken élnek, itt a nyolcadik kerületben. De senki nem hívott rendőrt és senki nem jött segíteni.

hetedik be és kilégzés
Aztán egyszer csak újra megpróbált felpattanni, de az előzőleg a  fülére mért csapástól elvesztette az egyensúlyát és valahol a négykézláb, meg a kétláb között próbált meg durván szédülve elszaladni.

A villamos megállóban ilyen kis három fakkból álló esőbeálló, várakozó cucc volt, aminek a két szélső  oszlopa között színes reklám plakátok voltak, a középsőnél pedig átlátszó plexi üveg…

Na épp itt akart volna át menekülni hiszen az érzék szervek eddigre már csalóka valóságot mutatnak a prédának, és a rettegéssel vegyült menekülési ösztön nem ellenőrzi pontosan a valóságot, csak a vélt lehetséges menekülési útvonalat keresi…. Szóval nagy hévvel próbált meg lendületet venni, de a következő pillanatban hangos csattanással pattant le a plexiről, durván megfejelve azt, hogy talán nekem is fájt. Épp a megállóban elszörnyedő lány nyakába csimpaszodva, aki köpni nyelni nem tudott az elég rossz környék ellenére valszeg mégsem mindennapi látványtól.

Na itt vesztettem el néhány pillanatra a légzések számát és az önkontrollomat, hiszen a düh, hogy civileket is megpróbál felhasználni a küzdelmünkbe, elöntött, főleg ahogy a lány elszörnyedő arcát láttam, aki a táskája mögé próbált rejtőzni előle. De az meg csak csimpaszkodott belé. A lány segítségért kiáltott, de szinte rögtön leszabtam róla a cigut, akinél csak a lány táskája maradt. Na gondoltam te kis féreg, nem elég, hogy hazudsz, csalsz, menekülsz, még menekülés közben lopsz is? És belevertem a fejét a korlátba, meg kitéptem a kezéből a táskát, aztán összecsuklás közben ütöttem ahol értem. Meg akkor már a földön is kapott néhányat, hogy biztosan lent maradjon.

De nem maradt lent, mert néhány másodperc múlva megint fel kelt. Ekkor elkaptam és áthalyítottam a korláton, hogy csak úgy nyekkent a kocsik között, akik dudálva fékeztek, de aztán mikor rájuk néztem, már nem dudáltak, csak megvárták míg néhányat még ráküldök lábbal, majd ott hagyom.

Persze a pár másodperce még ételosztáson hetvenkedő, nagyhangú bandavezérnek, már nyoma sem volt benne és valahogy meg esett rajta a szívem, mert azért én is próbálok ám jó ember lenni. Éreztem, hogy megtörik, hiszen a rokonai és a csicskái szeme láttára gyalultam le, így mikor át esett a holtponton és felfogta, hogy itt most akár meg is halhat és az életéért fut, nem hajtottam tovább… Végig néztem a néma csendben álló egyre gyűlő kocsisorban türelmesen várakozó sofőrökkel ahogy feltápászkodik és a túloldalra vonszolja magát, majd ott a falnak támaszkodva próbálja össze szedni magát, hogy akkor most hol is van valójában.

Megsajnáltam, és nem mentem utána…

Összeszedtem a lány holmijait és a tőlem telhető legkedvesebb mosollyal megkérdeztem, hogy ez az öné kisasszony? Mire elmosolyodva megköszönte ő is, és jelezte, hogy csak a sapka nem, amit hozzáfogtam a táskához. Gondoltam biztos a csávóé, merthogy biztos volt rajta sapka is, és egy laza csukló mozdulattal átfrizbiztem neki az út túloldalára a meglóduló autók felet. de nem sikerült, és asszem pont egy busz alatt landolt. (bocs.)

Visszafelé sétálva persze már körbe vettek az esemény szemtanúi, akik mind gratuláltak a látottakhoz és kifejezték, hogy valaki végre helyretette ezeket a figurákat, mert folyton járnak körbe ott a környéken és terrorizálják a gyengébbeket. (Életemben nem kaptam még ennyi gratulációt ilyen rövid idő alatt.)

Közben azon elmélkedtem, hogy vajon mindez hogyan sült volna el, ha ugyan ennyi ideje Ájkidóznék és nem azok a módszerek szerint edzettem volna amit Mestereim belémvertek a Ninjutsu edzéseken…

Este még tartottam egy edzést a Gellért hegyen, a jó levegőn a naplementében…

A nap tanulsága pedig:

Nekem: Soha ne egyenes ütéssel pumpáld a földön fekvő, vagy nálad alacsonyabban lévő ellenfelet, mert könnyen sérülhet a kisujj porc. Hanem oldalról, horgokkal sorozd, hogy a szeiken kikeményített részei zúzzák. Mert minderre rá egy félórára vettem észre, hogy kicsit megzúztam a kezem közben. Akkor ott nem érzékeltem, hiszen benne voltam, de utána bizony kellett rá a fekete nadálytő balzsam.

Nem nekem: Ha valahová enni jársz, mert adnak neked jó szívvel ,meg szeretettel, akkor ott ne köcsögösködjél…

Ez a bejegyzés nem egy roma, vagy Aikido ellenes bejegyzés, hiszen sok cigány és Aikidos barátom is van, akik mind normális tisztességes emberek, akikért még harcba is szállnék. A használt kifejezéseket semmi képpen nem lenézésből, csupán a megfelelő, költői, kortárs irodalom hangulatának kedvéért használtam. :)

szóval mi Krisnások vagyunk aranyosak, kedvesek, alázatosak, nem balekok, meg hülyék… (tisztelet a kivételnek) ;D

ui: Ez a bejegyzés erős költői, történésbeli  túlzásokkal írta le az eseményeket, az idejáró olvasók szórakoztatásának kedvéért. A valóságban  a szemtanúk elmondása alapján csak egy kis fogócska, meg lökdösődés volt a síneken. 😉