Menü

Csak egy vagy a sok közül?


Olyan ember vagyok, aki megy a mozgó lépcsőn. Aki mikor felfele lépcsőhöz ér, akkor gyorsít. Aki szalad mikor mások sétálnak, aki előre megy ha senki más nem megy. Vakmerőség, vagy őrültség, hívhatod ahogy akarod. Én csak egyet tudok, hogy nem szeretem a tömeget, vagyis nem szeretek egy lenni a sok közül. Mert a helyzet az, hogy nem is vagyok. Ugyan úgy, mint ahogyan senki sem az.

Mindenki különálló egyéniség, és ebben az életünkben fantasztikus lehetőséget kaptunk arra, hogy megvalósítsuk ezt az önálló egyediségünket. Hogy tökélyre fejlesszük önmagunkat, hogy minél több tudást és képességet gyűjtsünk össze.

a fa

Ehhez viszont el kell jutnunk oda, hogy ne féljünk a haláltól. És úgy tudjunk tanulni, cselekedni, lépni, járni, esni, kelni, táncolni, énekelni, hogy ezek az utolsó pillanatai életünknek. Ezért minél jobban át akarjuk élni, meg akarjuk ízlelni a pillanat szentségét, gyönyörűségét, hogy aztán felajánlhassuk azt annak akitől kapjuk minden képességünket. Így változtatva létezésünket abszolúttá és mindenek felett állóvá…

Merj élni, és merj más lenni. Ha meg akarod tudni, hogy ki vagy valójában, akkor elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy a szívedre merj hallgatni, és át merd engedni az irányítást az onnan érkező hangnak. :) Mert mikor más leszel, különbözni kezdesz a tömegtől, akkor a tömeg figyelni fog. Jó, s rossz szemmel egyaránt.

Ami pedig a fejlődést jelenti az nem több csupán annál, minthogy mennyire vagy képes elviselni a rád irányuló figyelmet, mely magában hordozza a pozitív és negatív szélsőséges érzések hullámait, melyek úgy törnek rád, mint a háborgó óceán a csepp ladikra mely bátran neki vágott a messzi távolnak...

Ha figyelsz és csendben magad is csak szemléled azt a csodát ami Te vagy, akkor e hullámok közt meglelheted a békét és harmóniát, hiszen ugyan annyit kapsz jóból, s rosszból egyaránt. A titok csupán annyi, egyiket sem szabad elhinned.

Sem azt mikor fent, sem azt mikor lent érzed magad… :)