Menü

Csak hazafelé sírtam


Kedves jó barátom Purusa sukta prabhu meghívott Ljubljanába a templomba ahol él, hogy megnézzem mi van odaát. Odafelé kocsival mentünk, mert jöttek egy barátjával Gaura-Nitay szülinapjára. (Én nem mehettem, mert még mindig száműzetésben vagyok.)

Kisordas és Purusasuktadas

Bombay?
Szóval a Ljubljanai tempi nagyon különleges. A Templom vezetője Rádhanátha Maharájat

anítványa. És azt hiszem azoknak akik ismerik vagy tudják milyen Rádhanátha Maharája el tudják képzelni mi újság van. Végtelen kedvességgel fogadtak, meg szerénységgel. Az első pillanattól olyan volt, mintha haza értem volna. Már éreztem ilyet, mikor annak idején Krisna-völgybe jöttem. Csak a sors furcsa fintora, hogy itt így is élnek mindenki mindenkivel, hiszen volt már egy nagy törés a gyülekezet életében és rengeteg bhakta elhagyta a közösséget. Így megtanulták értékelni egymást, mindenféle tulajdonságok ellenére.

Eszembe jutott mikor még szerzetes voltam, hogy Bombayba (Rádhanátha Maharája templomába) utaztak bhakták, hogy megnézzék mitől olyan jó ott és miért van olyan sok ember és mit szeretnek. Szóval a válasz nagyon egyszerű, pedig én sosem jártam Bombayban: egymást…

Én igazából el sem tudtam hinni, hogy itt az emberek ennyire tudják szeretni, tisztelni egymást és sokáig nem is tudtam mihez kezdeni az élménnyel. Még leírni sem tudtam, mert meg kellett érlelődnie, meg formálódnia bennem, hogy mit is láttam odaát. ezért is most írom csak ezt a bejegyzést hetekkel az utazás után.

Béke és nyugalom
Igazából én ahogy oda értem, csak tiszta álmos lettem és az első két napot majdnem végig aludtam. Olyan jó csend és nyugalom, meg béke volt, és annyira nem akart tőlem senki semmit és annyira nem kellett senkinek sem mutatnom magam, hogy egészen egyszerűen, csak eldőltem és kipihentem magam.

Kisordas a konyhában

Aztán még bhajanoztam is napközben, meg mivel Ljubljanában egyszer avatottak is főzhetnek a pujjáriban a murtiknak, így kétszer segíthettem Purusának vacsit főzni az Istenkének…

Govinda
Na meg első este mikor oda értünk, már elfogyott a vacsi. De minden gond nélkül átküldtek bennünket a helyi Govinda étterembe, hogy ott vacsizzunk.
Hát azt kell mondjam a világ legszebb Govinda éttermében jártam. Nagyon ízlésesen berendezett kis étterem, Govinda murtival a kapuban, és tele Krisna képekkel az egész. Persze nem olyan ordenáré szektás módon, hanem gusztusos harmóniában.

Az étterem már 6-7 éve működik, és úgy ahogyan Prabhupáda javasolta. Tálcát lehet venni fix összegért, és arra annyi féle és mennyiségű ételt pakolhatsz amennyit csak akarsz. A választék pedig fergeteges…

HolyFOOD
Meg csináltak egy pizzériát is. A Templomfőni mondta, hogy addig semmiképpen ne utazzak vissza Budapestre amíg nem voltam a HolyFood nevű pizzériában. Ez egy rendes pizzéria, ahol hatalmas Vega Pizzát sütnek és szeletenként lehet megvenni. Ez is működik már vagy 6 éve úgy mondták, szóval nem csak szerencséjük van, hanem tudnak is valamit.

És mit tudnak?
Nagyon egyszerű. Csak annyit, hogy a Bhakták az egyetlen kincsünk. Minden más csupán illúzió. És ezt nem csak úgy mondják, hanem meg is élik a mindennapokban. Minden pillanatban alig várják, hogy szolgálhassák egymást.

Kisordas és a templomvezír

Mikor oda értem akkor vettem észre, hogy itthon felejtettem a fogkefémet, meg zsepit sem vittem. Már késő este volt és kérdeztem, hogy merre van bolt, mert kéne vennem ilyen cuccokat. Na de nem volt rá időm, mert reggel kaptam egy fogkefét, meg egy csomó zsepit.

Mikor bementünk a pizzériába, csak szerénykedtünk, hogy hát akkor megkóstolnánk a pizzát, aztán ettünk kettőt, és mondták, hogy de itt a bhakták legalább négyet meg szo

ktak enni. Na de belénk nem fért annyi, úgyhogy elcsomagoltak még egy csomót. Közben meg végig fülig ért a szájuk, hogy milyen szerencsések, mert a mai napon, négy bhaktát láthattak vendégül a Pizzériában. És nem csak mondták, hanem így érezték, és ha másnap megint mentünk volna, másnap megint ugyan így éreztek volna, sőt. Mert ők így élnek. Mert már végig néztek egy nagy törést.

Krisna-völgyi hangulat.
SandiPani prabhu a pizza szakács és beszélgettünk vele egy kicsit. Ő egy amolyan igazi szív ember. Mesélte, hogy életében egyetlen egyszer volt Magyarországon, Krisna-völgyben, egy 5 napos fesztiválon, több mint 10 éve, de emlékszik mindenkire, mindenkinek a nevére. Azt mondta akkora szeretettel fogadták őt ott, hogy azóta is arra

emlékszik, abból él. Mesélte, hogy több mint 10 év telt el azóta, rengeteg fesztiválon volt, de nemhogy nevekre, de még arcokra sem emlékszik. Itt meg egyszer volt életében, és akkor szeretet volt a bhakták között, hogy nem tudta elfelejteni. És tényleg mondta a neveket: Anyorvászi, Gadabhrit, GauraShakti, Caitanya. Ők azok akiket én is ismerhetek, mert azóta is vannak.

Lelki gyakorlatok
Végre keltem minden nap hajnalban, együtt japázhattam a szerzetesekkel, bhajanozhattam, meg hát főzhettem a Murtiknak. És mivel nagyon szeretek főzni, így nagyon jó volt ez a rész is.

Ja, meg életem első japánul leírt szövege a Hare Krisna mahamantra lett. Hiraganákkal írtam, és hát így sikerült:

Hare krisna japánul

Aztán mikor mondtam, hogy jönnöm kell

vége lett mindennek. Reggel még az egyik bhakta, aki amúgy már idős és elköltözött Vrindavanban a törésnél, hogy akkor ő már ott fogja nyomni élete végéig, de megkérték, hogy jöjjön vissza és segítse az itteni bhakták életét, hozott egy csomagot az útra. Eddigi életem két legjobb szendvicse volt benne, meg egy doboz édesség, aminek olyan íze volt, hogy eddig el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezhet. Leginkább a Gopinátha golyókhoz hasonlított, azzal a különbséggel, hogy nem kakaóba volt hömbölgetve, hanem tört magvakba, amitől olyan volt, mintha a Gopinátha golyót kereszteztük volna a Ferrero bonbonnal. Csak ez olyan jó volt, hogy igazából egy sértés ezt mondanom.

Azok a különös golyók a lelki világból...

Hazafelé a vonaton aztán egyedül voltam egy kabinban végig. És ott gondoltam át az egészet, és igazából a szendvicset meg az ultrabrutál Gopinát golyót majszolgatva szaladtak ki a könnyek az arcomra, mikor felfogtam, hogy de igen, így is lehet gyakorolni a Krisna-Tudatot.

Egy kis videót is összekaszaboltam a főzőcskézős cuccból. Egy ott készült hang felvételt tettem alá, ahol, sokszor mellé ütök a zongorán, meg be is vagyok rekedve, de valahogy mégis úgy éreztem ez való alá. A dallam amúgy a pár éve Gyöngyösön edzésszünetben készült és sokak kérésére (remélem örömére is) újra felvettem jobb minőségben: