Menü

“Diliház az egész világ, és őrült benne minden ember.”


   -Shakespeare után szabadon.

 

 Érdekes leckék és események következménye képpen sikerült levonnom azt a következtetést, hogy senki sem normális aki itt van ebben a világban. (Velem az élen természetesen.) Csak vannak olyanok, akiket a társadalom tolerál, és vannak olyanok, akiket nem. Aztán van aki megtanul viselkedni és van aki nem képes, vagy nem is akar.  Bizonyos szinten mindannyian autisták vagyunk. (egyszerűen leírva: öntörvényűek, csak van egy szint, ahonnan már kóros esetnek minősítik.)

  Azt már nem pöttyintem ide, hogy miféle események bekövetkeztében született meg ezen felismerés, mert mindenki láthatja a saját életében, ha egy kicsit őszintébben körül néz az életében.

  A másik nagy változás pedig az, hogy valószínüleg csak hétvégenként csatlakozom majd a Páda-Yátrához. Bár legszívesebben mindig ott lennék, de túl sokan mondják, hogy maradnom kéne végre egy helyen. Ennek hatására, pedig el is múlt az a fene nagy mehetnékem.

  Aztán, hogy mi lesz arra majd az idő válaszol. Elég nehéz egy folyamatosan elmeszinten lévő embernek (Vagyis nekem.) konkrét dolgokat mondanom a jövőt illetően.

  Egy biztos. Pénteken költözik a konyha és megyek vele én is. (Bár a seregnél azt a megvalósítást szereztem, hogy az a biztos, ami már elmúlt és papír is van róla.) De jelenleg ezek a kilátások.

  Akkor hát:

 

 GOuranga J