Menü

DJ Dave Seaman dance tharapy


Dave Seaman

Japán mozgás és gyógyítás

Hát az úgy volt, hogy már régóta nyomjuk a TanVermet, hogy elkészüljön. Aztán elkészült és mivel közben elhanyagoltam a testkarbantartást, így kicsit megtépázva, ám de a szokásos lendülettel álltam neki edzeni szeptemberben. Heti 11 tréning, a nyári 1-2 után, nagyon jól esett és éreztem, hogy frankó és még többet, még többet akartam. És akkor edzettem még többet. Egyedül reggelente is egy kis zsákolás miegymás a teremben. Csakhogy nekem 3-4 éve szét ment a derekam egy övvizsgán és akkor egy hónapig feküdtem vele a hátamon, és csak nagyon lassan jött rendbe és folyton gondok voltak vele. Egészen addig, míg találkoztam a gyógyítós mesteremmel GauraNárájanával, akitől Zen Sihatsu-t egy nagyon frankó kis Japán csontkovácsolásnak mondhatnám, de sokkal-sokkal több annált tanultam. (igen ilyen szép magyarossan.)

A derekas munka gyümölcse

Na de a lényeg, hogy tőle kaptam a Do In-t a Japán jógának nevezett módszert, amivel nagyon tutifrankón karban lehet tartani a testet. És akkor azt el kezdtem csinálni, persze egy komolyabb egésztestes izület, meg csont helyrerakás után, és akkor elmúlt minden baj. Persze ha abbahagytam pár hétre, akkor megint kezdett a csúz nyomulni deréktájt, de akkor eldöntöttem, hogy ezentúl minden nap nyomnom kell ezt,m ha metg akarom őrizni a test mozgásképességét. Így is tettem és éveken át minden nap nyomtam. Csakhogy az építkezés alatt el hanyagoltam, vagyis nem fájt a derekam, de hulla fáradt voltam naponta és így szépen lassan abbahagytam és már örülgettem, hogy akkor de jó, meggyógyult és soha többet nem kell. De múlt hétvégén voltam egy szem9náriumon, ami után kikészült megint teljesen. Persze nem olyan nagyon durván, csak épp annyira, hogy tudtam, el jött a fekvés idelye vele.

 

Dave Seaman a szülő városomban

Fel is pattantam a vonatra, hogy akkor úgy sem pihentem egész nyáron, most lesz egy kisz szabim, és Bozzaiig meg sem álltam. Aztán a vonaton meg tudtam a rádióból, hogy übervilág kedvenc Dj-m Dave Seaman pont most hétvégén, pont Szombathelyen lesz.

A fejlődésemben azt hiszem testileg lelkileg nagyon sokat jelentett az ő munkássága. Több mint 10 éve hallgatom a zenéit és csodálattal töltenek el alkotásai. Azért szeretem, mert nem egy olyan dj, mint a többi trutymó, akik igazából csak betesznek egymás után egy csomó számot és közben mindenféle hülyeségeket beleugatnak a zenébve, hanem amolyan igazi egyedi ötletekkel rendelkező ember, ami meghallatszik a zenélyén is. Mondhatnám korunk egy meghatározó művésze, amit természetesen még nem nagyn mondanak ki, főleg egy dj-ről, de hát mikor majd pár év múlva visszanéznek, hogy hogyan meg mint alakult a világ, akkor látni fogjuk a múltban. Nekem 10 éve az volt a legnagyobb flessem, hogy kimentem a homokbányába itt a faluszélén, jól beszívtam, beraktam a walkmanba Dave Seaman egy művét és kifulladásig gyakoroltam különféle fegyverekkel. Leginkább karddal. Sok barátom megismerte, de az akkor Magyar zenevilág még nem állt készen erre a fajta utazós zenére, amit nem lehet csak úgy hallgatni, hanem aminek át kell adnod magad, hogy benne legyél, hogy megélhesd. Annak persze volt néhány party, ahol játszották a zenéjét és az a kevés kis nép akik értették, meg értékelték, akkor mind felpislantott, meg összenézett, hogy itt van vazze, ez az a szám, vajon mit szólnak a többiek. de ez annak idelyén még csak kuriózum volt Magyarhonban. Valami olyasminek mondanám, hogy én az Ö3 osztrák rádiót hallgattam egész kicsi koromtól, mert nekünk be jött simán Szombathelyen a kommunizmus idelyén és anyám is bírta, így egészen másképp éltem meg a zenei világot mint azok akik nem használták ki a nyugati világ ezen meggátolhatatlan engedély nélküli átszivárgását a határon, amin túlra nagy szó volt akkoriban eljutni. (főleg a banán meg a milkacsoki miatt. :)

Krisnásnak látszol?

Na de persze míg szerzetesként éltem, nem jártam partyzni, meg másféle zenéket kultiváltam, de mióta kirúgtak, meg kitiltottak azóta jobban asszimilálódok a világgal, vagyis bár biztos volt idő, mikor mindenhová dótiba, meg tilakkal mentem, mert annyira büszkeséggel töltött el, hogy hová tartozok és hogyan élek, manapság már csak a frizkó maradt meg esetleg a japazsák ami árulkodó jel lehet vallási hovatartozásomról, mivel ma más nem akarom, hogy az emberek ezt annyira tudják Nem azért mert nem jó, hanem azért mert nem tudnék nekik jó szívvel ajánlani egy alternatívát, hogy hát menj be a templomba, de én nem jövök, mert nem engednek be. Ki vagyok tiltva. (kész röhej…)

Tánc Therapy a Romkertben

Na de megint elkalandoztunk. Szóval életem alakulása ugye mivel úgy működik, hogy magam is társas lény vagyok, vagyis szeretek emberek között lenni, arról nem is beszélve, hogy mennyire szeretem a zenét, de talán a zenére való mozgást méginkább, egyértelmű volt, hogy ha már a világ legjobb Dj-je pontmost mikor kényszerpihenőre jövök a szülő városomba látogat, simán el kell mennem meghallgatni élőben. Hiszen még sosem láttam.

És adott volt minden. Ez Isten ajándéka az öcsémmel bepattantunk a verdába, fölvettünk egy nagyon ősi másik cimborámat, és elmentünk a Romkertbe zenét hallgatni. Egy ezres volt a beugró, ami fillérnek mondható egy ilyen élményért. Körülbelül 8 éve nem voltam ilyen helyen. De itt régen sokszor megfordultam. Persze nem szerettem, mert gagyi hely volt és igazából azok az élmények maradtak meg a hellyel kapcolatban, de mikor beléptünk, akkor örömmel tapasztaltam, hogy teljesen át van alakítva a hely. Kiderült, hogy új tulaj van és kicsit értett hozzá mikor körbe néztem, bár pár tippet még így is tudtam volna neki adni, de le a kalappal, hogy milyen igényes szórakozó helyet csinált itt az ország szélén Szombathelyen. A legnagyobb meglepetést azonban a kuherok okozták. A kigyúrt nagydarab vaddisznók, nem azok a balfácán tesztoszteron huszárok voltak mint annak idelyén, vagyis volt köztük egy pár régi motoros, hanem mind kedves tisztelettudó biztonsági ember, akik nem azért lltak ott, mert durvakemények, hanem azért, hogy ügyeljenek arra, hogy ha valaki esetleg elrontaná mások szórakozását, akkor meg akadályozzák ebben.

Aztán egy jó helyen megálltam, ahonnét az egész cuccot látni lehetett, főleg a Dj-pultot, mert meg akartam nézni, hogy miként nyomja a mester, és csodáltam egy jó pár üveg gyömbér kíséretében az estét.

A legszembetűnöbb az volt, amit régóta érezgettem a zebnékből. Ez az ember nem tartja magát semmilyen nagyágyú meg mittom én milyen nagy sztár Dj-nek. Nekem nagyon alázatosnak és kedvesnek tűnt a produkciója, ahol ő nem azért van, hogy az emberek imádják, hanem, hogy együtt jól érezze magukat velük. Mondhatni szolga volt, akinek a szolgálata az, hogy elutaztatja az embereket zeneországba.

Körülbelül egy órán át bírtam nézni, meg hallgatni, aztán magával ragadott engem is, és csak amolyan szerényen egy sarokban meghúzódva, de táncoltam úgy igazából, ahogy szeretek. Ez olyan mint a bringázás. Gyorsan elő jöttek a mozdulatok és frankón át mozgattam az egész testemet, a fejem búbjától a kislábújjamig. Különös hangsúlyt fektetve a csípőre, ami ugye minden mozgás alapja és ami épp sérült volt. Vagy négyig roptuk, aztán távozott a mester, és mi is hazaballagtunk.

Dave Seaman mindig ooda írkálja a zenéihez, hogy Therapy. és azt kell mondanom tényleg az volt. Reggel mikor felébredtem, cseppet sem csodálkozva azt tapasztaltam, hogy az őlőző esti tánterápia Dave Seamannal, meggyógyította a derekam. Éppen csak egy kicsit érzem még, de ilyen rohamos javulásra nem számítottam.

Az est tanulsága

Ja és még egy nagy felismerésem lett. Nem érdemes elfojtani magamab a tánchoz és a zenéhez való viszonyomat, hiszen volt idő, vagyis inkább mindig is ez volt az életem. Csak mikor szerzi lettem, elraktam ezeket, mert hát mihez szólnak. De igazából örülök, hogy így alakult, hiszen 8 év kihagyás után végre egy kicsi de megint az voltam aki talán vagyok oda át is. egy egyszerű táncos.
Aki táncol vagy meghal…

 

Itt az oldala, ahol van még zene. Hallgass bele bátran