Menü

Dübörgő Augusztus


Az élet halad pörög. Mostanában nem nagyon van időm írni a harciszerzire, mert dolgozom pár projekten néhány nagyszerű emberrel. Úgy néz ki szépen lassan sikerül Krisnától ajándékba kapnom azokat a barátokat társakat akik korrektek, céltudatosak és elég ambiciózusak ahhoz, hogy képesek legyenek létrehozni nagyszerű dolgokat.

A lélek tudománya.
Nem olyan régen néhány üzletembernek tarthattam előadást a harcművészet és az üzlet összefüggéseiről. Persez mivel intellektuális szemszögből indultunk először a filozófiai alapokat helyezhettem el, amit nagyon élveztem, mert őket meg úgy tűnt, hogy érdeklik végre a mélyebb összefüggések is.

Próba képpen megkértem őket is, hogy mutassanak magukra. És ugyan úgy, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, és ahogy mindenki más is, mikor magukra mutattak, sehova máshová nem mutattak, mint a szívre. Oda, ahol  a lélek elhelyezkedik. Szóval innen indultunk az öt durva elem által alkotott burok, majd a finom fizikai test felé, hogy kicsit jobban kivesézzünk egy támadást. Még pedig azért, hogy megértsük pontosan mi is történik akkor mikor valaki el jut oda, hogy meg támadjon bennünket.

Az Edző tábor tanítása
Aztán voltunk a klánnal edző táborban Rétságon. Érdekes élmény volt. Érzelmi szempontból mindenképpen, hiszen életem talán második szerelme háza mellett mentünk el nap mint nap, aki csúnyán megmutatta igazi természetét, mert arra várt végig, hogy szerelmes legyek belé, mikor meg engedtem, utána felfedte igazi természetét, hogy akkor bizonyíthatok is neki, mert a szeretet az olyan ahogy a kutyák vannak az emberrel.

Bhima clan Ninjutsu Tábor Rétságon. :)

De én meg nem így gondoltam, mert azt hiszem most embernek szerettem és vagy 10 éve gyakorlom, hogy ne az érzéseim irányítsanak engem, hanem én azokat, így nem fogok belemenni mindenbe, ami nem tűnik jónak az önmegvalósítás útján. Főleg nem egy nő kedvéért, akit ha szeretek is, el nem téríthet utamról.

Végül is aztán minden jól sikerült és nagyon jó kis tábor lett. Nagyon jó emberek jöttek el és igazából kiabálni is csak egyszer kellett, mikor az egyik lány vagy negyedszerre sem értette meg, hogy a puskát az égfelé tartsa míg oda nem állok mellé hogy lődözhessen. :)

Szombat este lejöttek Purusa barátomék és meditációs program volt, valamint este bhajanoztunk az iskola udvaron gyertyafénynél.

Másnap meg lovagoltunk Verőcén, ahol épp akkor (mikormáskor) volt a Magyar sziget, úgyhogy talizhattunk néhány igazi ősmagyarral is.

Nekem a legnagyobb élmény mégis az volt, mikor vissza értünk Budapestre és a Blaháról sétáltam hazafelé néhány hófehét bottal, meg hatalmas pakkal a kezembe végig a népszínházon. Azzal a fajta elégedettség érzésével amit akkor érzel, ha valami igazán jót csináltál és beleadtad minden energiádat.

Ahogy jöttem végig az utca közepén ez az érzés kiáramolhatott belőlem, mert mindenki nagyon megnézett az utcán.

Aztán ennek az érzés megerősítéseként pont úgy alakult, hogy jobbra is egy ismerős, aki rám köszön, én meg vissza, meg balról is, és vagy 20 méteren belül találkoztam 4 olyan emberrel, akik különféle nyelveken rám köszöntek, hogy még jobban érezhessem magam.

Mert utána kaptam egy igazi nagy tanítást.
Ahogy így erőm teljében, „négy” kézzel megnyilvánulva haladtam végig az utcán, rendkívül szerencsésnek éreztem magam, hiszen mindenem meg van.

A következő pillanatban vagy 10 méterre előttem egy fiatal kacslábú fiú haladt két mankóval nagy nehezen ugyan abba az irányba mint én.

Hirtelen minden elcsendesült, ahogy figyeltem, hogy az összes idegszálával izmával és erejével arra koncentrál, hogy megtegye a következő 10 métert.

Kicsit el is szégyelltem magam talán, hogy néha panaszkodni merek Istennek, hiszen nagyon könnyedén sétáltam, hullafáradtan, akkora pakkokkal amit egy átlag halandó talán a vállára sem venne, és még így is háromszor olyan gyorsan haladtam mint ő.

Aztán mikor nagyon elfáradt, mert rettenetesen küzdött, hogy haladjon előre, megállt és a korlátnak támaszkodva, mosolyogva nézte az utca épületeinek homlokzatát. Arra gondoltam, hogy nekem annyi mindenem van és hozzá képest annyira szerencsés vagyok, hogy valamit adnom kell neki. De ekkor eszembe jutott, hogy igazából semmim sincs amit neki tudnék most így hirtelen adni.

Valahogy mikor mellé értem, mégis erőt vettem magamon és szembe fordultam vele, majd megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni valamiben. Erre rám nézett, és a nagy pakkjaimat látva, majdnem kinevetett, hogy nem valószínű, mindjárt kipiheni magát és halad tovább…

Bhima Clan és meditáció
Aztán a hegyen is elkezdődtek az edzések és a Bhima Clan elkezdte építkezését egy másfajta szisztéma szerint, úgy ahogyan azt eredetileg elképzeltem.

Meg megjött Sensi is egy hónapra Ausztráliából. És úgy néz ki el tud jönni a Mantra jóga piknikre. Ez azért érdekes, mert ő így titokban jelenik meg és a legutóbbi találkozásunkkor megígértem neki, hogy ha jön, akkor szervezünk egy nagy közös zenélést. És akkor tessék itt van most meg. (A hangszer még kérdéses, mert azt nem hozott magával, de szerencsére több mindenen is játszik, úgyhogy valami csak becsúszik addigra.)

Végére pedig egy kis Vénusz
Szóval mint már említettem 3 évig a Vénusz bolygó van hatással az életemre a bolygók állása alapján, amit letagadni se tudnék, de ellenállni meg elzárkózni meg aztán tényleg teljesen felesleges volna előle, így csak figyelek és próbálok a gyengébbik nemtől tanulni.

Tudom hogy a rengeteg önérzetes feminista olvasóm ki fog bukni ezen a megnevezésen, de attól még így érti a köznép, és ez nem jelenti azt, hogy a nők gyengébbek lennének, csak annyit, hogy egyszerűen mások. Hogy egy érthető példával mutassam be, mikor az indiánok ülnek a sátorban, külön gyűlnek a férfiak és a nők. a Férfiak beszélnek a törzs életéről, vadászatról, politikáról stb, a nők meg a férfiakról és azok tetteiről. És ez bizony így lesz amíg világ a világ. Sajnálom, ha valaki nem tudja feldolgozni magában.

Szóval mindettől függetlenül rengeteget tanulok életem lassan minden területén magnyilvánuló nőitől. Mert egy nőnél lakom, nála bérelek egy szobát, egy nőtől tanulok siklóernyőzni, és a Főiskolán is ha jól tudom az oktatók nagy része nő lesz. szóval ezt a 3 évet akkor beáldoztam erre az oltárra. 😛

Meg ilyenek történnek még.

A bejegyzés alá egy Beethoven darabot választottam aláfestő zenének, hogy egy kicsit megpróbáljak rámutatni, hogy a dolgok elvégzéséhez és megalkotásához nem képességre van szükség, hanem szívhez, lélekhez. És ez az élet minden területére igaz. Csak mert Beethoven süket volt úgy mondják.