Menü

Egy egyszerű narancs…


Egy fontos részletet kihagytam a tegnapi napból, ami meghatározta a mai napomat.

Szóval a úgy volt, hogy befejeztem a magasfalut mire pont indulnom kellett tréningre. Viszont még jó pár könyvecske lapult a tatyeszomban és kicsit csalódott voltam, hogy nem sikerült odaadnom őket az embereknek, hogy megváltozhasson az ő életük is. (Mert hát ugye igazából ez a célja a könyv osztásnak, hogy átadhassuk Srila Prabhupáda kegyét a könyvein keresztül másoknak. Aztán elindultam az utcára vissza Syama-Bihari prabhuhoz, hogy felvegyem a nála hagyott táskámat amiben az edzős cuccok voltak. Mikor oda értem, teljesen el volt merülve és csak sorra állította meg az embereket és egyik könyvet adta oda a másik után. Aztán megpillantott és reménytelt tekintettel kérdezte tőlem, hogy ugye maradt még könyv a táskámba, amit fejbólintással igeneltem, mire nagyon megörült és kérte, hogy akkor mindenképpen hagyjam ott neki a táskám. Majd fogta és folytatta. Kicsit odébb Ricsi, akivel együtt osztottak mint egy mellékesen megjegyezte, hogy tőle már legalább egy órája elkérte az összes könyvet és azokat is kiosztotta.

Szóval csak láttam SyámaBihari prabhut, ahogyan elmerült a feltételekhez kötött élőlények megmentésében és nagyon imádkoztam Krisnához, hogy bárcsak egy szép napon én is megtapasztalhatnám ezt.

Aztán ma Tibi pr-al mentünk itt Egerben portyára és nagyon sok dolgot tanított nekem, amitől az egész nap valami hihetetlenül fantasztikussá változott.

Dhótiban voltunk mind a ketten és így jártunk házról házra, hogy elvigyük a Srimad-Bhágavatam üzenetét a családosoknak, pont úgy mint ahogyan egy kicsit arrébb (Indiában) egy kicsit ezelőtt (Kb 500évvel.) az úr Caitanya küldte a bhaktákat ugyan ezzel a feladattal szerteszét. Minket pedig Caitanya pr- küldött. Reggel GovindaHari prabhu adott néhány jó tanácsot amit a nap során igyekeztem megvalósítani. (Ez volt az ő kegye.)

Aztán napvégére befejeztük az aznapra tervezett házakat és volt még egy kis időnk. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mivel itt Egerben ezelőtt csak Amsu prabhu osztott dhótiban könyvet és azt is már jó pár évvel ezelőtt a McDonadsnál. Az ő tiszteletére, illetve lótuszhoz hasonlatos lábainak nyomában járva fel elevenítjük ezt a szép szokást…

Itt véget ért minden. Elolvadt a világ és csak ott álltam az úton az emberek meg hömpölyögtek. Úgy éreztem, hogy bárkit megszólíthatok és bárkinek adhatok egy könyvet. Ki is próbáltam sebtiben, és tényleg így volt. Egész nap imádkozni próbáltam az Úrhoz, hogy segítsen, mert nem vagyok egy jó prédikátor, de Tibin és a többi bhaktán keresztül megkaptam a kegyét…

Gyurcsány Ferenc mármint Magyarország miniszterelnöke pedig úgyszintén megkapta ma a bhakták kegyét, mert itt haladt el a templom előtt, sőt mikor megpillantotta a bhaktákat Caitanya pr, GovindaHari pr, Tirthapáda pr, akik ráadásul csak Isteni elrendezés folytán, vagyis „véletlenül" J voltak kint a kapuban, megszakította sétáját és mindannyiukkal kezet foghatott. Azt hiszem ez volt a legszerencsésebb nap az ő életében, bár még nem is tud róla. Van állítólag neki is egy naplója, s bár még sosem volt időm belenézni, lehet, hogy érdemes elolvasni, hátha megemlékezik erről a pár pillanatról is, mikor valódi szentek érintését érezhette a kezén.

Holnap lesz a tűntetés a kazahsztáni nagykövetség előtt, mert még mindig balhéznak a hatóságok és nyíltan üldözik egyházunkat, sőt le akarják rombolni az ottani Krisna-völgyünket. Most úgy tudom az egész bolygón egyszerre fogunk ez ellen nyíltan tűntetni. Sajna, vagy nem sajna nem leszek ott, most még legalábbis úgy néz ki, mert estére megyek Salgótarjánba a már említett programunkra.

Hát ennyi mára. Minden esetre volt egy fontos pillanata még a napnak:

Tibivel kissé kimerülve leültünk egy 5percre egy nagyon frankó árnyékos helyre, hogy megtiszteljük azt a narancsot, ami még volt nálam reggelről. Felajánlottuk hát az Úrnak és elfeleztük. Annyira finom volt, hogy talán még sosem ettem ilyen jó narancsot. Tibi, mikor befejeztük, csak ennyit mondott:

„-Annyi minden hülyeségre vágynak az emberek,
pedig egy egyszerű narancs is milyen jó."

 

  Gouranga!