Menü

Egy hosszabb nap


 

  Tegnap szárazon nyomtam az ekadasit. Ez egy böjt nap, ami 14naponta jön el. Alapból úgy is kedvező, ha az ember nem fogyaszt ilyenkor gabonát, de ha koplal, meg még nem is iszik azaz nem nyel le semmit :), akkor úgy a legjobb. Ritkán szoktam szárazon tartani, mert nekem ez csak úgy megy, ha nem kell túl sokat mozognom napközben. Tegnap sikerült.

  Meg este mondom kipróbálom a diplomatatáskát, amit Fatertól kaptam, hogy minden rendben van- e vele, meg bele raktam-e az összes anyagot (Tulasi kozmetikumok) mert, hogy holnap, azaz ma megyek néhány helyre termékbemutatóra. Aztán persze, ahogy lenni szokott bekrepált az idős jószág. Használhatatlanná vált. Nem lettem ideges, mert túlságosan éhes voltam hozzá :).

  Ma meg reggel arra ébredtem, hogy mindjárt elájulok.(A szervezet gyomorban lévő táplálék híján elkezdi az elraktározott méreganyagokat felélni, amik a véráramba jutva szédülést, rosszullétet okozhatnak. Ez egészen addig tart, míg teljesen ki nem tisztul. Ha valakinek van kedve kipróbálni, csinálja úgy, hogy gyümölcsleveket iszik több napon át szilárd táplálék nélkülözésével. Egészen addig, amíg nagyon jól nem kezdi érezni magát. Egyszer nyomtam öt napot és a harmadik nap után nagyon különleges élmény volt. Van olyan ismerősöm, aki a Rákot böjtölte ki.)

 

A munkám…

 

  Persze ma meg beleszaladtam Szombathely két „legősibb” Patikájába, amiknek miért is ne férj és feleség a vezetői. Az egyik itt, a másik ott. Nem fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy megtetszik nekik valami páratlan minőségű készletemből, mert már telefonon közölték, hogy nem rendelnek semmi újat, meg csak jól ismert termékeket forgalmaznak, de hát mindig a remény hal meg utoljára. Azt mondták, ha keresni fogják náluk ezeket a termékeket, akkor majd rendelnek, addig esélyem sincs. A feleség volt a kedvesebb és nyitottabb, (Vele beszélgettem egy kicsit Istenről is, meg az Ahimsa=erőszaknélküliség (Keresztényül: Ne ölj!) fontosságáról. Sőt nagyon érdeklődöt Krisna völgyről, így sok szeretettel meghívtam.(Amúgy szilárd katolikus, szent zarándoklatok, meg minden.) Aminek nagyon örült. A Gourangánál meg aztán majdnem kiugrott a bőréből.

  Aztán most akkor az is a feladatok közé tartozik, hogy valami úton módon, az emberek elkezdjék keresni a Tulasi kozmetikumokat. Hm…   (Én olyan tíz emberre gondoltam, hogy ennyi cimborámat beküldöm hozzájuk.) :) Ha valakinek van jobb ötlete, akkor jelezheti.

  Meg szereznem kell egy jó táskát, ami végett ma bejártam az egész várost.

 

 

Határ eset?

 

 Mivel jelenleg nincs Bázisom Szombathelyen, így 4-körül a Busz-pályaudvarra tértem be egy kis prasadam tisztelésre. Leültem az egyik sarokban és felajánlottam az egyszerű kis utibhógát.

  Mikor felnéztem az imából, egy kisfiú állt előttem valahonnan ismerős, széles mosollyal az arcán. Na mondom neki biztos te is éhes vagy. Mivel ezután csak még jobban mosolygott, mondtam neki, gyere egyél egy kis zsemlét, meg adok hozzá egy banánt.  Elfogadta. Megörültem neki, hogy Krisna ilyen kegyes hozzám, hogy még Prasadamot is oszthatok, de aztán egy pár perc múlva a „kissé kibukott” mamájával visszatérve vissza adta.

  Marcinak hívták… (Lehet küldeni neki a kegyet.)

 

Panaszkodás.

 

  Szóval ma egész nap szaladgáltam, mert ezeken kívül még dolgozok egy másik „projekten” is, amiről majd akkor írok, ha lett valami végkifejlete. A lótás-futásnak az lett a következménye, hogy a táska amibe belegyömöszöltem az edzős cuccot, meg a némileg csökkentett mennyiségű Ayur-védikus kollekciót a tervekkel, meg iratokkal együtt, kinyírta az egyik vállam, meg a másik térdem estére. Bár tréningen hála a Jó Magasságos Atya Úristennek nem éreztem ebből semmit, most azért már tudom, hogy nagy kegy a közelgő hétvége, mikor is pihentethetem őket. (Csak azért, hogy nehogy soha ne panaszkodjak :))

 

Edzésen:

 

  Semmi komoly, csak mire idáig elértem a fáradtság némi figyelmetlenséget szült, így nagyon kellett imádkoznom, hogy ne legyen semmi durva. (Legutóbb, mikor hasonló állapotban tréningeztem, eltörött a lábam.)

  Most is megvédett engem Krisna, és így az ő kegyéből, csak egy szaltó utáni félresikerült guggolós érkezés közben rúgtam magamat úgy szályba, hogy az alsó ajkam a felső fogsoromtól felrepedt néhány centi hosszan.

  De ettől végre kijózanodtam a fáradtság mámorából,  és nyugodtan folytathattam a felkészülést a hamarosan elkövetkező „vizsgára.”

 

Aztán ha nem kell még leveleznem, akkor most megyek aludni.

 

Gouranga!