Menü

Egy kis ön utálattal keveredő önsajnálat, ahelyett, hogy Istennel lennék elfoglalva.


Na így ne gondolkodj soha :):

 

  Magikoval (Otesz belső neve. He-he. :) )együtt eltűnt a Capoeira is az életemből. Ma se volt nyitva a hely, ahová eddig jártam. Most már lassan 1 hónapot kihagytam. Persze még mindig nem fogadom el Isten akaratát, hogy ne ugráljak és annak tudom be az egészet, hogy meg akart védeni, mert még egy kicsit gyengusz vagyok, hiszen tegnap tértem magamhoz. Azt hiszem még fogok erőfeszítéseket tenni ez ügyben, bár ötletem még nincs. Persze a ninkák mondják, hogy hagyjam a francba az egészet és menjek inkább velük gyakorolni a Margitszigetre szombatonként, de nem szeretek nézők előtt edzeni, mert azt mindenki egora veszi és inkább van a maga mutogatás (Sajna részemről valószínűleg a legfőképp.), mint a valódi együtt tanulás.

 

De hát mit lehet tenni. Amióta vissza jöttem a Krisnavölgyből ide a pokolba, azóta nem nagyon kapom el a ritmust. Pedig most már ideje volna. Ettől persze kicsit frusztrált is vagyok, amire az egészségi állapotom még rá dob egy laza lapáttal. Hát igen ilyen, ha az ember szembesül vele, hogy ez a test bizony csak az Úr kegyén függ és még egy olyan parányi dolog is mint mondjuk egy vírus le tudja győzni, ha Isten úgy akarja.

 

  „Mert akit Ő meg akar védeni, azt senki sem pusztíthatja el de akit el akar pusztítani azt senki sem védheti meg.”

 

  Igazából olyan jó volt a Farmon, hogy gondolhattam volna, valami nehezebb időszak következik ezután. Mert bizony komolyabban feltételekhez vagyok kötözve és mindezt megfejelendő, még büszke is vagyok a helyzetemre. (Hogy szakadjon rám az ég.) Fateromnak van egy olyan mondása, mikor megkérdezik tőle, hogy: -Hogy vagy?  Mindig azt válaszolja: -Szarul, de büszkén! Hát azt hiszem ezt én is elsajátítottam.

 

  Amúgy meg minden rendben van. Mert én egy lélek vagyok, aki örökké létezik. Örök tudással és boldogsággal teljes kapcsolatom van Istennel. Csak néha egy kissé elfelejtem ezt. (Ölig gyakran sajna.)  De az meg nem én vagyok. Hát akkor:

 

GOURANGA!