Menü

Egy parányi aggyal.


 

  Az az érdekes ebben a városban (Szombathely), hogy valahogy nem érek a végére. Mármint már három hete hajtom a bioboltokat+ „csodatékákat”, de ma megint felfedeztem két olyat, ami eddig is ott volt, csak nem tűnt fel. Elgondolkodtam, hogy vajon, ha a saját szülővárosomban, amit elvileg úgy ismerek, mint a tenyeremet ennyi ideig tart a teljes felderítés, akkor mi lesz, ha visszamegyek Győrbe ugyanezzel a céllal, ahol még csak egy hónapot éltem? Vagy egy olyan helyre keveredek, amit eddig csak térképen láttam.

  Na mindegy…

  Ma jó kis kemény edzés volt. Már a helyihez képest. Úgy hírlik, hogy marad ez a vonal, sőt még komolyabb lesz. Ez jó. Mert igazából ugye mindenhol, az életben bármikor előforduló szituációkra készít fel a ninjutsu. Sajnos ezt néhány helyen elfelejtik és ráállnak az eredmény orientált gyakorlásra, azaz fokozatok megszerzése, övvizsgák stb. Ahelyett, hogy az lenne a lényeg, hogy valódi harcra készülnének. Csak reálisan, nem „laboratóriumi harcművészetként” (Tatami, meg ütőpárna+kesztyű, hanem csupasz beton és ököl a test ellen mint az utcán.)

   Ja meg olvassátok el Childeharold tegnapi bejegyzését.(Nagyon ráérzett valamire.)

   Gouranga papán keresztül, üzent nékem Krisna, hogy ha nem kapom össze magam egy kicsit komolyabban, akkor semmi perc alatt intéz nekem egy jó kis szolgálatot, mondjuk favágást egy Francia Hare Krisna farmon. Egy ideig úgy volt, hogy bevállalom, de aztán jobban átgondoltam a jelenlegi helyzetet és arra jutottam nagy trógerság volna részemről, csapot, papot itt hagyni. Úgyhogy inkább megnyitottam a csapot, ahogyan LilaSuka Prabhutól tanultam bhakta-programon. Nyomom mindig mindenkinek azt amit jelenleg jónak gondolok. Ha meg nagyon kibukik, akkor legfeljebb megküzdök vele :) . Persze nem ez a cél. Sőt ez a művészet benne. Ettől Jutsu (művészet) az abszolút igazságról beszélni.

  Ma rájöttem, ha minden Krisna, akkor a ninjutsu is Ő sőt még az internet is. Csak Ő annyira szeret bennünket, hogy hagyja, azt tehessünk vele, amit csak akarunk.

Persze elmondta, hogy Ő mit szeret, de ha valaki nem képes megérteni saját helyzetét, azaz, hogy mindannyian Isten örök szolgái vagyunk, akkor lehet itt bohóckodni, az anyagi világban, a végtelen számú univerzum végtelen bolygójának valamelyikén egy csöppnyi Királyként, a legnagyobbnak képzelve magunkat, a parányi agyunkkal… De előbb vagy utóbb, de legkésőbb a halál pillanatában szembesülünk a kegyetlen igazsággal, hogy bizony nem így van…

 

Kiáltsd, hogy Gouranga és légy boldog!