Menü

Egy sziklán állok a lemenő nap fényében, arcomba fúj a szél. Alattam hatalmas csata dúl a jó és a r


  Most Kuruksetra van odabent. Az Úr kinyilvánította akaratát, amit a büszkeségem és az elmém nehezen fogad el. Az intelligenciám és a hitem viszont érti az ebből fakadó tanítást. Ők harcolnak a hamis-egoval.

  A Sensei tegnap ezt mondta a meditációról: „Ne ragaszkodj a gondolatokhoz, csak bánj velük úgy mint a vendégekkel. Légy velük kedves, de ne marasztald. Ha menni akarnak, had menjenek. Úgy is csak jönnek-mennek.”

  Ez sokat segít most. Mert mikor megőrül az elme és vágyakozni kezd az érzék kielégítés után, akkor elkezdi vetíteni odabent a különféle vágyait az élvezetre. De ha nem értjük meg, hogy ezek csak kósza gondolatok és elkezdünk meditálni rajtuk, akkor ragaszkodás ébred irántuk míg végül meg tesszük a lépéseket, hogy valósággá váljanak bűnös vágyaink.

  De ezek a vágyak nem a mi vágyaink és ezek a gondolatok nem a mi gondolataink. Hiszen mi mindannyian lelkek vagyunk, akik örökké tökéletes tudással rendelkeznek a boldogságról. Ha viszont el akarjuk ezt felejteni, akkor szenvednünk kell.

  „Mert a halál nem büntetés, hanem törvény.” (Ezt meg a metró alagútból loptam.)

 

  (Majd holnap bővebben.)

 

Gouranga!